Többek között azt is nagyon szeretem a férjemben, hogy jó a humora. Kellemetlen, feszült szituációkban néha faarccal bedob valami fanyar, a helyzetet szélsőségesen eltúlzó megjegyzést. Erre általában elnevetem magam, mert kizökkent, mert más perspektívát nyújt. És mivel a nevetés fertőző, együtt nevetünk, érzelmileg közelebb kerülünk egymáshoz, és bár a helyzet cseppet sem változott, az érzéseink könnyebbedtek, és ezáltal a megoldás és/vagy elfogadás is elérhetőbb közelségbe került. Vajon segít a humor érzelmileg megterhelő helyzetekben? Hogyan igen, (és hogyan nem)?
Javaslat: Aki kíváncsi arra, hogy milyen humorstílusokat használ gyakrabban, először görgessen a bejegyzés aljára, töltse ki az ott található humorstílusok kérdőívet, és csak ezután folytassa az olvasást.
A humor, és az azzal általában együtt járó nevetés jótékony fiziológiai hatásai régóta ismertek. Kimutatták többek között, hogy megnövekedett véroxigénszinttel, csökkent stresszhormonszinttel és az immunrendszer fokozott működésével is együtt jár. De a jótékony fiziológiai változásokon túl a humoros megnyilvánulások egyéb módon is támogathatják jóllétünket.
A humor egyik forrása, hogy egyszerre több, egymásnak ellentmondó aspektusát villantja fel ugyanannak a jelenségnek. Wickler igen szemléletes hasonlata szerint olyan, mint egy feldobott érme, amely olyan gyorsan pörög, hogy egyidejűleg mindkét oldalát láthatjuk. Tehát aki képes humorosan szemlélni az eseményeket, az képes azok kognitív átkeretezésére, vagyis képes alternatív, akár egyszerre többszempontú értelmezést adni a történteknek, ez pedig bizonyítottan segíti a megküzdést.
A jó humor hatékony eszköze lehet az érzelemszabályozásnak is, hiszen emeli a pozitív érzések, hangulatok, és csökkenti a negatív affektusok mértékét. Ennél még általánosabb hatása, hogy környezetünkben növeli a vidámságot és jókedvet.
Ez pedig általában nagyobb társas támogatással jár, hiszen a vicces emberek társaságában jobb a hangulat, ezért szívesebben vagyunk velük. Ily módon a humor több módon is elősegíti a rezilienciát, vagyis azt a képességünket, hogy hatékonyan küzdjünk meg az életünkben felmerülő stressz- vagy traumaforrásokkal és ennek hatására helyreállítsuk vagy akár növeljük pszichés jóllétünket. (A rezilienciáról itt, a stressz-szel való megküzdésről pedig itt írtunk.)
Számtalan vizsgálat mutatta ki, hogy különböző, olykor igen nagy megterhelést jelentő élethelyzetekben (például hazájuktól távol tanuló diákoknál, idősotthonok lakóinál, születési rendellenességgel élő gyerekeket nevelő szülőknél) a több humor egyben jobb megküzdéssel, az élettel való elégedettség magasabb szintjével, jobb mentális egészséggel is jár.
A humorkutatások eredményei azonban sokáig ellentmondóak voltak, a pozitív hatások nem mindig voltak kimutathatók. Ezt felismerve Martin és munkatársai a humor egységes(nek tűnő) konstruktumát felbontották és elkülönítettek négy humorstílust. Egy 2×2 mátrix szerint a humor lehet pozitív vagy negatív, illetve önmagunkra vagy másokra irányuló.
Humorstílusok
Az affiliatív humort vicces verbális megnyilvánulások jellemzik, mint például viccmesélés, vagy a helyzet humoros oldalának kiemelése. Ez a fajta humor toleráns, nem bántó, ezért növeli a társas kohéziót, vidámsággal, pozitív érzelmekkel, magas önértékeléssel jár. Célja mások megnevettetése, a feszültség csökkentése.
Az önmegerősítő humorra az jellemző, hogy még a negatív helyzeteknek, eseményeknek is a pozitív, vicces oldalát keresi. Ez a humor inkább énorientált, egyfajta filozofikus, „belső humor”, amely segíti az átkeretezés általi érzelemszabályozást. Jellemző megnyilvánulása például, amikor az idős ember azt mondja, milyen jópofa, hogy a rossz térdével ugyanúgy, szökdelve jár a lépcsőn, ahogy fiatalon tette.
Az agresszív humor másokat, elsősorban azok gyengeségeit, tévedéseit figurázza ki. Jellemző rá a szarkazmus, cinizmus, mások leértékelése. Célja a saját önértékelés növelése mások kárára, nélkülözi az empátiát, elidegeníti a többieket és gyakran agresszív választ provokál.
Az önvédő humor (az eredeti angol szakszót [selfdefeating] kifejezőbb lett volna önpusztítónak vagy önleértékelőnek fordítani) az agresszív humorhoz hasonlóan kíméletlenül, megértés nélkül helyezi előtérbe a gyengeségeket, épp csak nem másokét, hanem a sajátunkat. Önbecsmérlő, önmegalázó humor, melynek elsődleges célja a figyelem elnyerése, akár nevetségessé válás árán is.
A kutatók eredeti feltételezése szerint az affiliatív és az önmegerősítő humorstílusok adaptívak. Az affiliatív humor hozzájárul az intimitás növekedéséhez, a kohézió erősítéséhez, így több társas támogatással jár, míg az önmegerősítő stílus közvetlenül összefügg a kognitív átkeretezéssel és az érzelemszabályozással. Ezért közvetve és közvetlenül is segíthetik a stressz-szel való megküzdést, a pszichés jóllétet.
Ezzel szemben az agresszív és az önvédő humorstílusok maladaptívak, elsősorban azért, mert gyakran negatív önértékeléssel és a társas kapcsolatok rosszabb minőségével járnak együtt.
Aki kitöltötte a tesztet, az most maga is megállapíthatja, vajon mely humorstílusokat alkalmazza gyakrabban. Az eredmények értelmezésében segíthet, ha szem előtt tartjuk, hogy mindenki él mindegyik humorstílussal, és nagy általánosságban igaz az, hogy a férfiak gyakrabban élnek az agresszív humorstílussal, idősebb és/vagy magasabb végzettségű emberek pedig ritkábban használják a maladaptív (agresszív és önvédő) humorstílusokat.
Azt hiszem nyilvánvaló, hogy mind a társas támogatás mértéke, mind a gondolkodásmódunk vagy a nehéz helyzetekkel való megküzdési módjaink sokfélék és sok összetevőtől függenek. A humor csak egy apró része ennek a bonyolult rendszernek. Ugyanakkor a humorunk olyan dolog, amin képesek vagyunk kis befektetéssel tudatosan változtatni. Ha egy picit jobban figyelünk arra, hogy milyen humorstílusokkal élünk – és milyenekkel nem, az befolyásolhatja a gondolkodásunkat (kognitív átkeretezés) és azt, ahogyan az emberek felénk fordulnak (társas kapcsolatok minősége). Így – mintegy „visszafelé” – arra is hathat, hogy a stresszkeltő eseményeken könnyebben túljussunk.
HSQ-H – Humorstílusok kérdőív
Az emberek nagyon sokféleképpen érzékelik és fejezik ki a humort. Az alábbi listán állítások találhatók, amelyek a humorra adott reakciókat írják le. Kérem, gondosan olvassa el az összes állítást, és karikázással jelölje, hogy mennyire ért egyet vele! Kérem, válaszoljon minél őszintébben!
Használja az alábbi skálát:
- Egyáltalán nem értek egyet = 1
- Inkább nem értek egyet = 2
- Kis- mértékben nem értek egyet = 3
- Semleges vagyok/ nem tudok állást foglalni =4
- Kis- mértékben egyetértek = 5
- Inkább egyetértek = 6
- Teljesen egyetértek = 7
HSQ-H – állítások
- Általában nem nevetek vagy viccelődőm sokat másokkal.
- Ha levertséget érzek, humorral általában fel tudom vidítani magam.
- Ha valaki hibázik, gyakran ugratom emiatt.
- Többször hagyom, hogy nevessenek rajtam, vagy mulatságosnak találjanak, mint kellene.
- Ha magamban is vagyok, gyakran szórakoztatnak az élet abszurditásai.
- Az embereket soha nem támadja vagy bántja humorérzékem.
- Ritkán sikerül másokat megnevettetnem rólam szóló́ mókás történetekkel.
- Ha ideges vagy szomorú vagyok, általában próbálok valami vicces dolgot felfedezni a szituációban, hogy jobban érezzem magam.
- Gyakran próbálom az emberekkel megkedveltetni magam azáltal, hogy vicces dolgokat mondok a gyengeségeimről, baklövéseimről vagy hibáimról.
- A humoros életfelfogásom megvéd attól, hogy túlságosan ideges vagy depressziós legyek a dolgok miatt.
- Nem szeretem, amikor az emberek a humort mások kritizálására vagy megalázására használják.
- Általában nem szeretek vicceket mesélni vagy az embereket szórakoztatni.
- Ha magam vagyok és szomorú, megpróbálok valami mulatságosra gondolni, hogy felvidítsam magam.
- Gyakran túlzásba viszem saját magam megalázását, amikor próbálok viccelődni vagy mókás lenni.
- Szeretem megnevettetni az embereket.
- Ha szomorú vagy ideges vagyok, általában elvesztem a humorérzékemet.
- Soha nem nevetek ki másokat, még akkor sem, ha minden barátom ezt teszi.
- Ha családdal vagy barátokkal vagyok, gyakran én vagyok az egyetlen, akivel mások viccelődnek, vagy akit ugratnak.
- Ritkán mesélünk vicceket a barátaimmal.
- Általában nem jut eszembe semmi szellemes dolog, ha társaságban vagyok.
- Még ha valami nagyon mulatságosnak is tűnik, nem nevetek rajta és nem viccelődőm vele, ha ezzel valakit megbántok.
- Azért hagyom, hogy mások nevessenek rajtam, mert ilyen módon tudom családomat és barátaimat felvidítani.
Kiértékelés:
Affiliatív humor összpontszám = –1–7–12+15–19–20 tételekre adott válaszok + 40
(Tehát például, ha az 1., 7.,12., 15., 19. és 20. kérdésekre a válaszaim rendre: 3, 5, 7, 4, 2 és 3, akkor: –3–5–7+4–2–3+40=24)
Összehasonlításul: Az eredeti vizsgálatban a 209 érettségivel rendelkező kitöltő pontszámainak átlaga 34,93 pont volt.
Önmegerősítő humor összpontszám = 2+5+8+10+13–16 tételekre adott válaszok + 8
Összehasonlításul: Az eredeti vizsgálatban a 209 érettségivel rendelkező kitöltő pontszámainak átlaga 28,72 pont volt.
Önvédő humor összpontszám = 4+9+14+18+22 tételekre adott válaszok
Összehasonlításul: Az eredeti vizsgálatban a 209 érettségivel rendelkező kitöltő pontszámainak átlaga 17,08 pont volt.
Agresszív humor összpontszám = 3–6–11–17–21 tételekre adott válaszok + 32
Összehasonlításul: Az eredeti vizsgálatban a 209 érettségivel rendelkező kitöltő pontszámainak átlaga 18,96 pont volt.
Felhasznált irodalom:
Boda-Újlaki, J., Séra, L., Köteles, F., & Szabó, A. (2017). Validation of the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ-H). Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 18(3), 301–319.
Martin, R. A. (2001). Humor, Laughter, and Physical Health: Methodological Issues and Research Findings. Psychological Bulletin, 127(4), 504–519.
Martin, R. A., Puhlik-Doris, P., Larsen, G., Gray, J., & Weir, K. (2003). Individual differences in uses of humor and their relation to psychological well-being: Development of the Humor Styles Questionnaire. Journal of Research in Personality, 37(1), 48-75.
Fotó:
Igor Rodrigues forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?