Mottó: „Az élet vezérfonala a saját tapasztalataink folytonosan változó, egyre magasabb szintű megértése és értelmezése. Állandóan a valamivé válás, valamivé fejlődés folyamatában vagyunk.” (Carl Rogers)

avagy: „Önmagunk keresése élethosszig tartó utazás. Az élet az, ami közben történik.” (Warriornun)

Egész eddigi életemben tanultam. Tanultam egyetemeken és akkreditált képzéseken, tanfolyamokon és néhány napos kurzusokon. A legtöbbet az emberi kapcsolatokról mégis azoktól tanultam, akik a legközelebb állnak hozzám: három, ma már felnőtt gyermekemtől és az édesapjuktól, aki több mint harminc éve a társam.Minden képzés hozzám tett valamit. OH kártya instruktorként megértettem azt, hogy mindannyian mások vagyunk, és ez így van jól;a Gordon tréning pedig megmutatta, hogy a tudatos kommunikáció hogyan javíthat kapcsolatainkon. 

Pedagógusként hiszek abban, hogy életünk végéig tanulunk, gyógypedagógusként pedig abban, hogy a fejlődésre mindenki képes, csak meg kell találni a hozzá vezető utat.Érzelmi intelligencia- és személyiségfejlesztőként hiszem, hogy személyiségünk jelentős része nincs kőbe vésve, nagyrészt rajtunk múlik, hogy mit kezdünk azzal, amit a batyunkba kaptunk, és az is, hogyan alkotjuk meg személyes élettörténetünket.Hiszek az élethosszig tartó fejlődésben, és abban, hogy magunk vagyunk saját életünk legavatottabb szakértői. Vallom, hogy elfogadó, empatikus közegben mindenki képes a konstruktivitásra, és arra, hogy az önmegvalósítás felé vezető irányba, a saját legjobb énje felé haladjon.

Ha úgy érzed, megérett az idő a változtatásra, és szeretnél tanulni magadról – magadtól, empátiával, elfogadással és szakértelemmel kísérlek az úton.

A blogon olvasható cikkeim:

• Új év, új élet?
• Szeretve gyűlölt érzelmeink
• Szeretve gyűlölt érzelmeink II.
• Humorral könnyebb (többnyire)
• Öreg ember nem vénember
• Sok beszédnek sok az alja?
• Majd…