„Minden zsákra akad folt, kire vászon, kire gyolcs.” – azaz jobb vagy rosszabb, de mindenkinek jut valaki, na de ki?
Minden párkapcsolat alkalmas arra, hogy a felek fejlődjenek benne, hogy a másik által tartott tükörben önmagukra ismerjenek, vagy ha nem tetszik, amit a tükör mutat, akkor feltegyenek maguknak kérdéseket és változtassanak.
Minden párkapcsolatnak van egy olyan pontja, amikor már nagyon nehéz az együttlét, ha nagyon távol kerül a két fél egymástól, már nem beszélgetnek, sőt amikor egymáshoz szólnak, abban semmi köszönet nincs. Amikor a két fél már nem akarja egymást megérteni, jöhetnek akár testi tünetek, nőgyógyászati/urológiai gondok, akkor onnan már nagyon nehéz visszafordulni egymás felé.
Ne várják meg ezt a pillanatot, hiszen a párkapcsolatuk, egy közös fejlődési lehetőség.
Kérdés, hogy ki, mennyit tesz a kapcsolatért? Ki az, aki tenni akar, ki az, aki tesz is, vagy mind a ketten tenni akarnak, vagy csak az egyik fél akarja megmenteni a kapcsolatot, vagy csak mindenáron kapaszkodik, hogy ne maradjon egyedül? Párkapcsolatban is lehet egyedül lenni, érezheti magányosnak magát az ember.
Amikor jön egy konfliktus, akár valami apróságnak tűnő helyzetben, így karácsony tájékán, a stresszben, a sok teendő mellett, rengeteg ilyen vita adódhat. Az egyik fél megígérte, hogy hazafelé vesz kenyeret, de nem vett, mert elsodorták a napi gondok és amikor hazaér, akkor a másik fél már felháborodottan fogadja, szó – szót követ és kezdődik a veszekedés.
Ilyenkor jó, ha vesznek egy nagy levegőt és miután kiveszekedték magukat és lejjebb ment a feszültség, utána mind a ketten magukba néznek és elgondolkodnak rajta, hogy mi okozhatta ezt. Mert nem igazán az elfelejtett kenyér, inkább talán az, hogy én annyira sem vagyok fontos neki, hogy ne felejtse el a kenyeret, holott megkértem, napközben is ráírtam és mégsem jutott az eszébe….bezzeg és jön a minősítés vagy a régi sérelmek felhánytorgatása. Aki nem hozott kenyeret érezheti magát nem elég jónak, hogy még erre is alkalmatlan a másik szemében, hogy kenyeret hozzon, lehet védekezésbe kezd és magyarázkodik. És ez fáj, mind a két félnek fáj.
Bekapcsolnak a gyermekkorban megélt tudattalan sérelmek és érzések, amik az okai lehetnek egy ilyen veszekedésnek. Általában visszavezethető 1-2 fő gyermekkori hiányra, amennyiben ezen sérelmek átdolgozásra kerülnek, az a párkapcsolatra is pozitív kihatással lesz. Lehet, hogy egy ilyen esetben már máshogy fognak reagálni, egymás korholása helyett, felnőtt én-állapotban maradva, konstruktív probléma megoldásra tudnak fókuszálni, a gyermek én-állapot érzelmi elterelése helyett.
Amennyiben magukba néznek és az önreflexió segítségével ki-ki ránéz a saját belső tartalmára, utána leülhetnek egymással és mélyen megnyílhatnak egymásnak. Elmondhatják, hogy kinek mit jelent az, hogy „nem vagyok elég fontos” illetve az, hogy „nem vagyok elég jó”, akkor már tesznek egymásért és a kapcsolatukért.
Az önfeltárásban segíthetnek ezek a kérdések:
Amikor így vagy úgy viselkedtél velem, az engem mi miatt zavart?
Milyen érzések kavarogtak bennem?
Mire emlékeztetett ez a szituáció?
Honnan ismerős ez nekem?
Mitől viselem én ezt ilyen nehezen?
Milyen szükségleteim nem elégülnek ki?
Az alábbi kérdések pedig segíthetnek a közös beszélgetésben, egymás megértésében:
Amikor ez és ez volt, akkor mit éreztél?
Honnan ismerős ez neked?
Mikor érezted ezt korábban?
Mi fájt, mi bántott ott téged, abban a helyzetben?
Mire lenne szükséged ilyenkor?
Hogyan lehetne ez máshogy?
Amennyiben mind a két fél dolgozik önmagán és a kapcsolatukon, képesek az önreflexióra – azaz tudatosan át tudják gondolni, hogy mi a saját felelősségük az adott szituációban – tudnak intimitásban lenni, odafigyelni a kapcsolatukra és egymásra, illetve tenni is érte. Például havi 1 randevú által életben tudják tartani a szenvedélyt, a szexualitást, vannak közös céljaik, akkor a kapcsolat egyre jobb és jobb lesz és el lehet érni egy olyan szintre, amikor a felek egymásra vágynak és örülnek annak, hogy egy ilyen kapcsolatban lehetnek és ez a valódi elköteleződés egymás mellett. Természetesen ettől még vannak konfliktusok és egyet nem értések, és ezt képesek kezelni.
Legyenek türelmesek magukkal és a társukkal, törekedjenek egymás megértésére és próbálják meg elfogadni, hogy most ez van, és hogy ez lehet máshogy is, csak tenni kell érte. Legyenek hálásak, amiért tudnak még egymással beszélgetni.
Ehhez kívánok, békés boldog ünnepeket és egymás ellen helyett, inkább egymás felé fordulást.
Felhasznált irodalom:
L. Stipkovits Erika: Kötődési sérüléssel párkapcsolatban – Pszichoforyou beszélgetés
https://mirolszol.com/mirol-szol-megleli-a-zsak-a-foltjat-szolas/
Fotó:
Heart, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?