A hétvégén egy nemzetközi lóversenyre kaptam meghívást, és izgatottan vártam ezt a különleges programot. A meghívás a lovaspark VIP részébe szólt, ahová belépve hatalmas üvegablakokkal körülvett terembe érkeztünk. Néhányan már ültek az asztaloknál, de alapvetően csendes, szinte steril volt az étterem, míg a kinti lelátón nyüzsgött a tömeg. Leültünk bent, ahol próbáltam felvenni a verseny fonalát, és izgalmát, de mégis hiányérzetem volt.
Ekkor tudatosult bennem, hogy bár az óriás üvegtáblák mögött van kivetítő, de alig látjuk a lovakat. Az üvegfal mögött nem halljuk a paták dobogását, a zsokék hangját, a szurkolók buzdító szavait. A szél nem fújja ránk a felverődő port, nem érezzük a fű jellegzetes illatát, nem csípjük el a lelkes fogadók tippjeit a verseny kimenetelére vonatkozóan, és nem látjuk az örömteli vagy épp csalódott arcokat egy-egy futam eredménye után.
Ott vagyunk a biztonságot és védelmet adó üvegfal mögött, de mégsem kapcsolódunk, láthatatlanok vagyunk. Még, ha ott el is bújhatunk, a lényegről lemaradunk, mert nincs kivel igazán megosztani az élményt, kimaradunk a közös szurkolásból, üvöltésből, az életből.
És ez az intimitáskerülő viselkedésmód igazi vesztesége.
Mit is értünk intimitás alatt?
Ahhoz, hogy az intimitáskerülés dinamikája mögé nézzünk, először az intimitás szó jelentésével szükséges megismerkednünk, mert gyakran félreértés övezi.
Van, aki az erotikával, szexualitással, szexszel teszi egyenlővé, míg más a szenvedélyszerelem időszakában megélt összeolvadást, és az ilyenkor érzett közelséget tartja intim együttlétnek.
De mit is jelent ez a szó valójában?
Párkapcsolati nézőpontból Robert Sternberg háromszögelmélete alapján az intimitás – a szenvedély és az elkötelezettség mellett – a beteljesedett szerelem egyik fő komponense. Kölcsönös önfeltárás és őszinte önmegmutatás, amely mély bizalom mellett az érzelmek, személyes történetek állandó megosztásával jön létre. Azaz addig nem is beszélhetünk intimitásról, amíg csak felszínesen ismerjük egymást, és nem mutatjuk meg a másiknak sebezhetőségünket, személyiségünk elnyomott, nem szeretett részeit. Esther Perel így ír az intimitásról: “Kivárja a felajzottság érzésének lecsillapodását, hogy aztán türelmesen befészkelhesse magát a kapcsolatba. Az idő és az ismétlődés az intimitás magjai. Újra és újra egymást választjuk, és így egy közösséget alkotunk.” Az intim kapcsolat feltétele tehát a közös szokások kialakulása és az együtt átélt élmények és nehézségek megosztása is.
Az intimitást viszont nem csak párkapcsolatban élhetjük meg, hiszen családtagjainkkal, barátainkkal is lehetünk olyan közeli kapcsolatban, amelyben kölcsönösen és ismétlődően jelentőségteljes érzelmi kapcsolódást élünk meg.
Intim kapcsolat az, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol önmagunk lehetünk bizonytalanságainkkal és félelmeinkkel együtt, ahol nem kell cenzúrázni magunkat a kimondott szavainkat, ahol nem a játszmákkal töltjük az időnket, hanem érett személyiséggel, felnőtt minőségben vagyunk együtt.
Az intimitáskerülő viselkedésmód jellemzői
Az intimitáskerülő viselkedésmód felismerése és beazonosítása nem könnyű feladat, mivel az intimitáskerülő személyek látszólag stabilak, erősek, terhelhetőek, magabiztosak, és jól működnek a munka és teljesítmény világában. De valójában bizonytalanok, magányosak és tele vannak félelemmel. Félnek közel kerülni másokhoz, megmutatni sebezhetőségüket, nehogy mások rájöjjenek arra, hogy ők valójában értéktelenek. Éppen ezért komoly erőfeszítést tesznek azért, hogy azt mutassák, hogy teljesen rendben vannak, kézben tartják a nehéz helyzeteket, és hogy nincs szükségük segítségre, támogatásra másoktól. Erősen kontrollálják kapcsolataikat, és az általuk adható és befogadható szeretet és közelség mértékét. A távolságtartás biztonságot jelent a számukra.
Az egyéni jellemzők mellett fontos kiemelni, hogy az intimitáskerülés nem elszigetelt, hanem társadalmi probléma. A fogyasztói társadalom – amely a lecserélhetőséget, pótolhatóságot hirdeti – nem kedvez az elköteleződésnek és a közelségnek. Szintén ráerősít erre a folyamatra az, hogy a munkahelyek szinte legalizálják az intimitáskerülő magatartást azzal, hogy elvárják az alkalmazottak extra munkáját, túlórázását, mindezt a családjukkal töltött minőségi idő rovására. A digitalizációs folyamatok felerősödése pedig magával hozta, hogy az emberi kapcsolódások jelentős része online formában zajlik, és az állandóan mellettünk lévő mobiltelefon is gátolja az intim egymásra hangolódást.
Mennyire jellemző rád az intimitáskerülő működésmód?
Ha kíváncsi vagy arra, mennyire jellemzőek rád az intimitáskerülő viselkedésminták, töltsd ki Dr. Janae B. Weinhold és Dr. Barry K. Weinhold Intimitáskerülés tesztjét.
Az alábbi táblázatban felsorolt állításokat értékeld egy négyes skálán az alapján, hogy mennyire érzed igaznak magadra vonatkozóan az egyes állításokat.
A skála a következő: 1= soha , 2= alkalmanként , 3 = gyakran , 4 = szinte mindig
| TESZT: Mennyire jellemző rád az intimitáskerülő viselkedésmód? | Pontszám |
| 1. Amikor nincs semmi dolgom, egyfajta lebegő félelmet érzek | |
| 2. Más emberekre, anyagokra vagy tevékenységekre van szükségem, hogy jól érezzem magam. | |
| 3. Nem igazán tudom, mit szeretnék, vagy mire van szükségem. | |
| 4. Félek, hogy ha túl közel kerülnék a társamhoz vagy egy barátomhoz, a közelségével megfojtana. | |
| 5. Nehezen tudom felfedezni, mit érzek legbelül. | |
| 6. Amikor egy új emberrel ismerkedem, kissé túlzón nyilatkozom az elért eredményeimről. | |
| 7. Amikor a párom közeledni próbál felém, nyugtalan leszek. | |
| 8. Félek, hogy az emberek egyszer rájönnek, valójában nem az vagyok, akinek gondolnak. | |
| 9. Tökéletességet várok el magamtól és másoktól is. | |
| 10. Rengeteget dolgozom, mégsem érek soha a feladataim végére. | |
| 11. Nem szívesen kérek segítséget másoktól, akkor sem, ha szükségem lenne rá. | |
| 12. Jobban szeretek egyedül dolgozni, mint másokkal. | |
| 13. Úgy érzem, hogy mások elvárásai irányítanak. | |
| 14. Nagyon fontosnak érzem, hogy mindig megtaláljam a „megfelelő választ”. | |
| 15. Félek, hogy mások szükségletei felemésztenek. | |
| 16. Jól szabályozott keretek között működöm a legjobban, ahol én irányítok. | |
| 17. Amikor valaki kikéri a véleményemet, fontosnak érzem magam. | |
| 18. Nehezemre esik kialakítani és fenntartani intim kapcsolatokat. | |
| 19. Nehezen tudom eldönteni, hogy szexre vágyom vagy gondoskodó érintésre. | |
| 20. Nehezen tudok lazítani, folyamatosan feszült a testem. | |
| 21. Élvezem, ha társas eseményeken én vagyok a figyelem középpontjában. | |
| 22. Nem szívesen ismerem el, ha hibázom. | |
| 23. Amikor valaki felajánlja a segítségét, visszautasítom, még akkor is, ha szükségem lenne rá. | |
| 24. Minden nap vannak erotikus gondolataim, amelyek megzavarnak a munkámban. | |
| 25. Másokat és magamat is teljesen jónak vagy teljesen rossznak látom. | |
| 26. Rendszeresen másokhoz hasonlítgatom magam, és jobbnak vagy rosszabbnak látom magam náluk. | |
| 27. Azt mondják, hogy nem vagyok tudatában mások szükségleteinek és gondjainak. | |
| 28. Szeretem érezni, hogy a magam ura vagyok, és félek attól, hogy mások irányítanak. | |
| 29. Bánt, ha nem ismerik el a teljesítményemet. | |
| 30. Letagadom, a nehézségeimet vagy lebecsülöm a jelentőségüket. |
A harminc állítás értékelését követően add össze az egyes állítások mögé írt pontszámot, majd keresd meg, és olvasd el a rád vonatkozó értékelést.
102-120 között: Az intimitáskerülő minták gyakori előfordulása komolyan befolyásolja a mindennapi életedet.
79-101 között: Az intimitáskerülő minták viszonylag gyakori előfordulása mérsékelten befolyásolja a mindennapi életedet.
56-78 között: Az intimitáskerülő minták ritkább előfordulása kisebb mértékben befolyásolja a mindennapi életedet.
30-55 között: Az intimitáskerülő minták csekély előfordulása alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a mindennapi életedet.
A teszt kitöltése után érdemes átgondolnod az eredményt, és visszaemlékezned arra is, hogy milyen érzések jöttek fel benned az egyes kérdések közben.
Melyik állítást érezted ismerősnek, mintha rólad írták volna? Melyiket érezted távolinak vagy rád nem jellemzőnek? Mely állításokra adtál 4-es pontszámot? Milyen konkrét szituációk vagy emlékek jutottak eszedbe ezeknél az állításoknál?
Milyen kora gyermekkori élmények állnak az intimitáskerülő viselkedés hátterében?
Az intimitáskerülő viselkedésmód kialakulásának gyökereit a személyiségfejlődés első 3 évében találjuk meg. Az intimitáskerülő mintát hordozó felnőttek kora gyermekkorukban a 2 legfontosabb személyiségfejlődési feladatot nem tudták maradéktalanul megoldani, ez a kötődés és a szülőkről való érzelmi leválás.
Azaz életük első évében nem tudott kialakulni megfelelő kötődés a szüleikkel, így hiányzik az ősbizalmuk, és nem tudott megszületni bennük egy alapvető biztonságérzet sem. Ez előfordulhat például akkor, ha az anya nem tud ráhangolódni a babára, és bár fizikailag teljes mértékben ellátja – megeteti, pelenkázza, fürdeti -, a baba nem kapja meg a számára elégséges simogatást, mosolyt, kapcsolódást, nem érzi, hogy az anya az ő szükségleteire reagál, és így az igazi, mély kötődés sem alakul ki közöttük.
A következő fejlődési fázisban pedig a szülők nem tudták megfelelően támogatni gyermekük érzelmi leválásának folyamatát a második és harmadik életévben. Ennek hátterében állhat például, hogy az anya nagyon élvezte a szoros közelséget a babával, a távolodását viszont rosszul éli meg, és ezért korlátozza gyermeke felfedező kedvét vagy a saját félelmei miatt nem engedi, hogy a kisgyermek olyan távolra kalandozhasson tőle, amennyire szeretne.
A kialakulás hátterében ezek mellett állhat még az, hogy a gyermek valamilyen fejlődési traumát élt meg elhanyagolás vagy bántalmazás következtében.
Amiért különösen fontos azonosítanunk ezeket a sérüléseket az, hogy a kora gyermekkorban megélt fejlődési elakadások és traumák kapcsán egyfajta ismétlési kényszer működik bennünk, és arra törekszünk, hogy ezt a meg nem oldott fejlődési feladatot végre meghaladjuk. Mindaddig, amíg nem azonosítjuk, gyógyítjuk, és írjuk át ezeket a traumákat, addig párkapcsolatainkban és más jelentős kapcsolatainkban éljük újra tudattalanul ezeket a fájdalmas élményeket.
Lehetőségek a változásra, intim kapcsolatok kialakítására
Mivel emberi kapcsolatok során jött létre az a sérülés, ami az intimitáskerülő megoldásmódhoz vezetett, ezért a változás és gyógyulás is kapcsolatokban tud megtörténni. Ezért is érdemes olyan külső fejlesztő szakember segítségét kérni, aki meg tudja teremteni azt a támogató és megtartó teret, ahol a régi, fájdalmas minták felidézése és átírása meg tud történni, aki mellett belső gyermekünkhöz tudunk kapcsolódni. A változáshoz pontosan azonosítanunk szükséges azokat a töréspontokat, amikor nem kaptuk meg azt, amire gyermekként szükségünk lett volna szüleinktől. Majd megtanuljuk és begyakoroljuk, hogy felnőttként mindezt hogyan tudjuk magunknak megadni, hiszen saját szükségleteinkért felnőttként már mi magunk vagyunk felelősek.
A mély önismereti és belső gyermek munka mellett öt olyan terület van, amelyek fejlesztése támogat bennünket az intimitás felé vezető úton. Mivel ezeket a készségeket gyermekkorunkban nem sajátítottunk el, viszont elengedhetetlenek az intim kapcsolatok működéséhez és megéléséhez, megértésük és begyakorlásuk nélkül nem jöhet létre valódi intimitás.
Az empátia egyfajta belehelyezkedés, amikor beszélgetés közben a másikat hallgatom, szinte minden idegszálammal és sejtemmel rá fókuszálok, az ő érzéseire hangolódom rá. Ekkor az általa elmeséltek úgy hatnak rám, mintha én éltem volna meg a történéseket, mélyen megérintenek a hallottak és a megélt érzések.
Ahhoz, hogy empátiánkat mélyítsük, a korábbi kommunikációs mintáink átírása szükséges. Ahelyett, hogy a beszélgetés közben arra koncentrálnánk, hogy milyen információt tudunk megszerezni a másiktól, vagy hogy milyen tanácsot adjunk a beszélgetés során, a visszatükrözés módszerét használjuk, azaz további kérdésekkel, az elmondottak megismétlésével jelezzük figyelmünket, megértésünket és együttérzésünket a másik felé.
Az intimitáskerülő viselkedésmód egyik fontos jellemzője a túl erős és merev határok felállítása, ami védelmet nyújt a bizonytalan belső énnek az esetleges támadásoktól, de el is választ és távolságot teremt. A közeledéshez és a bizalom megteremtéséhez a határok újradefiniálása szükséges. A merev határok átrajzolásának eredményeképp olyan rugalmas határhúzási készség tanulható meg, amellyel határozottan és erőszakmentesen fejezzük ki, és jelezzük, hogy mi az, ami nekünk egy kapcsolatba belefér, mindezt úgy, hogy az érzéseinket és véleményünket asszertíven képviseljük, és a másik határait sem sértjük meg.
Az intimitáskerülő személy gyakran él a projekció, azaz a kivetítés eszközével. Az olyan tulajdonságait és képességeit, amit önmagában tudattalanul elítél vagy nem fogad el – Carl Jung elnevezésével élve, az árnyékszemélyiségét-, másokra vetíti ki. Így találkozásai során gyakori az összehasonlítás, a mások hibáira koncentrálás, mindez azért, hogy ő jó színben tűnjön fel önmaga előtt, ezzel is enyhítve saját belső bizonytalanságát. Például, ha valakit zavar, ha a másik nem elég határozott egy döntési helyzetben, akkor jellemzően, ő sem tud ezekben a helyzetekben határozott véleményt mondani. Valójában neki lenne szüksége a másik határozottságára, és mivel a másik fél ezt nem tudja megadni neki, ezért frusztrálttá válik és leértékeli társát.
A kivetítés átdolgozása az úgynevezett árnyékmunkával történik. Erre jó módszer az, ha találkozunk valakivel, aki elsőre nem szimpatikus számunkra, akkor fogalmazzuk meg magunknak, hogy mi az, ami nem tetszik benne, akár egy füzetbe fel is írhatjuk. Majd gondoljuk át, hogy mi magunk a felírt tulajdonságokkal vagy képességekkel mennyire rendelkezünk, azokat mennyire fogadjuk el vagy ítéljük el magunkban. Ha ehhez a tudatosítási részhez eljutottunk, akkor már dönthetünk arról, hogy akarunk-e változni vagy el tudjuk fogadni ezt a tulajdonságunkat.
Az intim, mély kapcsolatok kialakulásának feltétele, hogy tisztelettel és szeretetteljesen tudjuk fordulni a másik felé, hogy tudjunk beszélni a vágyainkról, és képviselni szükségleteinket, úgy, hogy a másik fél igényei sem sérülnek. Mivel az intimitáskerülő mintában kódolva van, hogy a konfliktusokban csak nyertes-vesztes kimenetel lehetséges, ezért ennek a képességnek az újratanulása is fontos feltétele az intimitás mélyülésének. A játszmák, a szőnyeg alá söprés és a mérgező, egymást hibáztató és számonkérő veszekedések helyett fogadjuk el, hogy a konfrontáció és a nézeteltérés minden kapcsolat természetes része – hiszen nem két egyforma ember/klón vesz részt benne -, és tanuljunk meg felnőtt, érett módon vitázni, és tisztázni nézetkülönbségeinket. Tudatosítsuk egy vita során, hogy a másik viselkedése az, amit nem tudunk elfogadni, és nem az egész személyiségét utasítjuk el, és ezt tanuljuk meg megfelelően megfogalmazni. Ebben egyénileg vagy csoportosan végzett érzelmi intelligencia fejlesztések, workshopok tudnak megfelelő támogatást nyújtani.
Mivel az intimitáskerülésre jellemző bezárkózás és távolságtartás a szexualitásban is problémákat okozhatnak, ezért a párkapcsolati intimitáshoz elengedhetetlen a párok szexuális kommunikációjának fejlesztése. Annak érdekében, hogy a mechanikus, stresszlevezetésre használt szexuális együttlét és játszmák helyett meghitt szexuális kapcsolódás tudjon létrejönni, az intimitáskerülő félnek az a fejlődési feladata, hogy megtanuljon beszélni szexuális igényeiről, és őszintén megnyílni a felmerülő problémák kapcsán. Ebben jelentős támogatást tud nyújtani egy párkapcsolati fejlesztés, ahol megtapasztalható, hogy a szexualitás nem tabu, és hogy a felmerülő problémák megbeszélése, az érzelmek és sérülések megosztása nem eltávolít, hanem közelebb hoz egymáshoz.
Az intimitás felé vezető út sokszor ijesztőnek és fáradságosnak tűnhet, de a befektetett fejlődési munka eredményeképpen olyan minőségű kapcsolatokban élhetünk, amelyekben megtapasztalhatjuk igazi önmagunkat, társunk, családtagjaink vagy barátaink közelségét, és így azt a megtartó erőt, figyelmet és támogatást, amit gyermekként nem kaphattunk meg, most viszont lehetőségünk van megadni magunknak és egymásnak.
Szeretem Feldmár András alábbi idézetét, mert igazán képszerűen mutatja be az intimitáskerülő magatartás dinamikáját, és egyben előrevetíti a megoldást is. Ha úgy érzed itt az idő, és belevágnál az intimitás felé vezető személyiségfejlődési munkába, centrumunk szakemberei várják jelentkezésedet.
Vegyük ki együtt azt a bizonyos seprűnyelet.
„Amikor én egy párral dolgozom, akkor az a metafora működik bennem, hogy van egy seprűnyél közöttük, az övükbe akasztva, úgyhogy nem tudnak se közelebb kerülni egymáshoz, se távolabb kerülni egymástól. És nagyon kényelmetlen egy életet leélni egy seprűnyéllel két ember között. ” (Feldmár András)
Felhasznált irodalom:
Dr. Janae B. Weinhold és Dr. Barry K. Weinhold: Intimitáskerülés, Kiút az elköteleződési válságból, Casparus Kiadó Kft. 2015
Esther Perel: Szeretkezés fogságban, Oriold és Társai Kiadó, Budapest 2015
L. Stipkovits Erika: Közelebb egymáshoz, 11 tévhit párkapcsolatainkról, HVG Kiadó Zrt, Budapest 2013
Fotó:
Christopher Windus, forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?