Bizonytalanság vagy önismeret?
Sokan érezhetünk magunkban most feszültséget, aggodalmat a koronavírus időszakában, és azt is, hogy közel sem úgy alakultak a helyzeteink, ahogy szeretnénk; vagyis hogy nem tudjuk kontrollálni a dolgainkat. Azt viszont tudjuk kontrollálni, hogy kik vagyunk, és mit akarunk képviselni önmagunk és a környezetünk számára is. Ehhez elengedhetetlen valódi önmagunk megismerése. Nagyon sok bizonytalanság van most életünkben, ami miatt elkezdünk aggódni, szorongani, vagy olyan helyzetekkel szembesülünk, amiktől stresszesek leszünk.
Hogyan tudok feltöltődni itthon a négy fal között, miközben mindig el szoktunk utazni külföldre?
Mi lesz, ha itthonról kell dolgoznom a gyerekekkel, hogy fogom így végezni a munkámat?
Hogyan tudom megóvni a távolban élő szüleimet a betegségtől?
Számos ehhez hasonló kérdés mozog bennünk. Természetesen jót akarunk magunknak, és másoknak is, azonban mélyen legbelül a helyzetek kontrollálása által akarunk biztonságot érezni, elérni. Tévesen. Mert valójában nem érjük el, hanem kételyekkel telivé válunk, vagy akár feszültekké. A bizonytalanság egy különösen nehéz érzés az agyunk számára, szinte egyenlővé teszi azt a veszélyérzettel. Meglepő tény az agyi működésünkről: Inkább tudnánk, hogy valami rossz fog történni, mintsem, hogy a bizonytalanság állapotában legyünk.
Milyen boldog lennél, ha el tudnál utazni most külföldre?
Mennyire sújtana le, ha a gyerekeiddel egy lakásban kellene dolgozni?
Mennyire tudnál örülni, ha távolban lévő szüleid nem betegednének most le?
Számos mindennapi döntésünk ilyen, esetleges jövőbeli események hatására bekövetkező, feltételezett érzelmi reakción alapul. A legtöbb ember nagyon vágyik olyan valamire, ami közel sem teszi majd olyan boldoggá, ahogyan reméli. Példánkban, amikor távolban élő szüleinkre gondolunk, arra összpontosítunk, hogy milyen jó, hogy egészségesek, közben pedig nem gondolunk arra, hogy bármi más baj, anyagi veszteség stb. történhet velük. Másrészt nagyon szeretnénk elkerülni valamit, ami nem is lesz annyira szörnyű, mint amennyire félünk tőle. Tehát a gyerekeinkkel egy lakásban dolgozni nem is lesz olyan kínzó, hiszen jöhet hirtelen egy segítség, vagy éppen nem lesz annyi munkánk abban a 2 hétben (lehet a főnökünk is épp szabadságon van).
Láthatjuk ezen esetekből, hogy túlértékeljük a jövőbeli eseményekre bekövetkező pozitív vagy negatív érzelmi reakciónkat. Ma már több kísérleti eredmény is igazolja, hogy akár a pozitív, akár a negatív eseményekre adott érzelmi reakciók messze nem olyan erősek, mint ahogyan az emberek tartják.Hogyan kerülhetjük el ezeket a tévedéseket? Az érzelmi intelligencia segít abban, hogy a jövőbeli esemény minden vonását figyelembe vegyük, ne csak annak elsődleges, központi aspektusát. Sokat segíthet abban is, hogy ezáltal egyre inkább tudjuk szélesíteni lehetőségeink, érzelmi megéléseink skáláját.
Mostanában megszoktuk párommal, hogy kirándulunk egyet, hogy így átmozgassuk magunkat a sok otthonülés után. Legutóbb lefelé a hegyről, iszonyat sártengerré vált az út, és hirtelen kétely és düh érzése borított el, hogy ilyen úton kell végig mennem. Védeni akartam magamat legbelül, hogy ez nem történhet meg, ez akadályozott meg abban, hogy reálisan lássam a helyzetet. Azonban minden pozitív erőmet összeszedve, mégsem fordultunk vissza, hanem egy rövidített útra tértünk. És lám nemcsak az út lett sokkal jobb, hanem még a nap is kisütött. Választásaink sora lehet előttünk, ha eléggé éberek vagyunk.
Még azok az emberek, akik jól menedzselik az életükben bekövetkező változásokat, ők is áldozatai lehetnek az ilyen nagy bizonytalanság időszakának, és reménytelennek, elveszettnek érezhetik magukat. Teljes kontrollt nem tudunk gyakorolni minden felett, viszont vannak választási lehetőségeink arról, hogyan gondolunk, érzünk és cselekszünk. Elkezdhetjük valóban mélyíteni önismeretünket, ezáltal erősíteni érzelmi intelligenciánkat, ami most fontosabb, mint valaha.Az önismeret, azon belül is az érzelmi tudatosság, az érzelmi intelligenciának egy jelentős pillére, egy olyan készség, amit fejleszteni lehet, sok más kompetenciával együtt. Minél biztosabb valaki az érzéseiben, annál magabiztosabban rendelkezik az élete feletti irányítással.
Hogyan is kezdhetünk neki?
Képzeld el, hogy van egy kis kerted, amiben a szeretett növényeidet gondozod. Az idő nagyon kedvezőtlen, mert túl sokat süt a nap, így kiszáradnak a virágaid. De lehet, hogy túl borús az idő, és sokat esik. Aggódhatsz azon, hogy miért ilyen vagy olyan az idő, ezt akkor sem tudjuk befolyásolni. Azt viszont igen, hogy mi az, amit tehetünk. Locsolgatva ápolhatjuk azokat, vagy kreatívan kitalálhatunk valamit a sok eső ellen átmenetileg, amivel megóvjuk a növényeinket, ezáltal jól és biztonságban érezhetjük magunkat.
De mit is tehetünk még pontosabban?
Át tudjuk alakítani ösztönös, akár a dolgok irányítására való késztetésünket azzal, hogy belső létünkre figyelünk. Itt arra gondolok, hogy bármikor azon kapjuk magunkat, hogy kételyek vannak bennünk, netán szorongunk, feszültek vagyunk, első lépésként álljunk meg egy percre, vegyünk egy mély lélegzetet, és figyeljük meg testünk, lelkünk jelzését. Ezáltal ráláthatunk, hogy érzelmeink hatására hogyan is vagyunk, és hogyan cselekszünk. Ezután már sokkal tisztábban fogjuk látni választási lehetőségeinket. Annál mélyebb lesz az éntudatosságunk, minél inkább szokássá alakítjuk ezt az önmagunkra való figyelmet.
Vegyük észre, hogy semmi sem állandó. Nem is éreznénk jól magunkat az állandó stabilitásban. Külső világunk folyamatos változásban van; de az, hogy belső világunk változásáért mennyit teszünk, csak a mi kezünkben van. Engedjük meg magunknak, hogy érzelmeink építsenek minket, ezáltal két legyet üthetünk egy csapásra: sikeresen megküzdhetünk a vírusidőszak démonjaival, másrészt tudatosan fejleszthetjük érzelmi intelligenciánkat is, ami által belső világunk virágzó kertté válhat.
Forrás:
Joseph Ciarrochi – Joseph P.Forgas – John D.Mayer: Érzelmi intelligencia a mindennapi életben Kairosz Kiadó Budapest 2003.
https://www.6seconds.org/…/practicing-emotional…/
Fotó: Jeremy Thomas forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?