A Személyiségfejlesztő Centrum oldalán közzétett Robert J. Sternberg szerelem háromszögelmélete írásom végén (https://szemelyisegfejlesztocentrum.hu/love-is-in-the-air/) ajánlottam L. Stipkovits Erika két könyvét, azzal a felhanggal, hogy vannak benne gyakorlatok, amik hozzásegítenek ahhoz, hogy dolgozni tudjatok a párkapcsolatotokon. Most pedig szeretnék betekintést nyújtani a Harmóniában egymással című könyvbe, egy általam választott fejezetén keresztül.
A médiából áramló romantikus filmek sokasága vetíti elénk azt a képet, hogy csak meg kell találni az igazit, azt az egy nagy Ő-t, akivel aztán minden szép és jó lesz, életünk végig. Lehet elcsépelt kérdés, vajon miért a nagy szerelem kezdetének pillanatában érnek véget ezek a filmek? Talán mert ami utána jön, az lehet már nem olyan rózsaszín és lehet nem is igazán vagyunk rá vevők.
Van egy olyan nézet, hogy igazából nincs is nagy Ő, és mindig pont az az ember jön az életünkbe, aki segíteni tud nekünk abban, hogy előrébb jussunk a saját fejlődésünkben. Amennyiben ez az adott partnerrel nem sikerül, akkor válthatunk, lehet, hogy a következő csinosabb/sármosabb lesz, de sajnos ugyanazzal a problémával fogjuk magunkat szembe találni, nincsen menekvés addig, amíg mi magunkban meg nem oldjuk azt.
L. Stipkovits Erika könyvében azt írja, hogy tudattalan motivációk hatnak ránk a párválasztásaink során, melyek a következők lehetnek:
- Ellenkező nemű szülőre hasonlító vagy annak pont az ellentéte (ha mi nem ismerjük fel, előfordulhat, hogy a környezet jelzi vissza számunkra: „Te, ő éppen olyan, mint az apád/anyád.”
- Gyermekkori be nem teljesült vágy pótlására. (pl. ha szüleinktől nem kaptunk feltétel nélküli elfogadást, azt később társunktól várjuk.)
- Saját hiányzó tulajdonság pótlása:
- Társunkban utasítjuk el az elítélt tulajdonságot. (pl. agresszív férfi és alárendelődő nő – nőnek nem kell megélnie az elfojtott agresszióját, férfinak az alárendelődését.)
- Társunk, a gyermekkori túlzásokat vagy hiányosságokat kompenzálja. (pl. gyermekkorban szülők túlzott elvárása miatt, egy laza felfogású társ választása, akiben később pont ez fog minket zavarni.)
Többféle tudattalan választási motiváció is működhet egyszerre, érdemes végig gondolnunk párkapcsolatainkat, a választásainkat és feltérképezni, hogy milyen összefüggéseket vélünk felfedezni. Tudattalanul mindig azt a társat választjuk, aki azt nyújtja számunkra a fenti palettából, amire „szükségünk” van.
Amikor társunkra haragszunk, nehéz belátnunk, hogy párkapcsolatunk nem okozza, csupán előhozza lelki sérülésünket. Érdemes magunkba nézni adott szituációban, amikor panaszkodunk a társunkra, hogy vajon adott helyzetben mi a saját felelősségünk.
Mondok egy példát, tegyük fel, hogy adott egy pár, az egyik félnek az előző kapcsolatából van egy gyermeke, akit különórákra kell vinni. Mivel az új társ home office-ban dolgozik, és a lakástól kocsival nincs messze a különóra helyszíne, ezért ő viszi és hozza a párja gyermekét, sőt már akkor is ő viszi – hozza, mikor a gyermek másik szülője nem tud érte menni. Az új társ nagyon dühös a helyzet miatt, azonban azzal nyugtatja magát, hogy neki ez semmiség, hiszen tényleg home office-ban van, és csak heti kétszer, 40-40 percig van távol a munkától. Ez igazán belefér a kapcsolatért, azonban belül mérges a társára, az egész helyzetre, és ez egyre távolítja őket egymástól. Itt az új társ személyes felelőssége az lenne, hogy megtanuljon nemet mondani, ugyanis azért haragszik a párjára, mert nem tudja meghúzni a határait, lemond saját szükségleteiről a társa javára. A fejlődési feladat tehát, hogy csak akkor vigye és hozza társa gyermekét, amikor az neki tényleg belefér, és tudjon nemet mondani, akkor, amikor extra erőfeszítést igényel tőle, hogy ezt megtegye.
A könyvben az is olvasható, hogy egy párkapcsolatnak vannak állomásai, L. Stipkovits Erika 4 szakaszt ír le:
- 1. Én + Te = egy teljes én, együtt eggyé válva
- 2. Én + Te = két én, ki hordja a nadrágot?
- 3. Én egyedül = ide nekem az oroszlánt is
- 4. Én + Te = Mi, harmóniában egymással
Az első szakasz a szenvedélyszerelem ideje, amikor hihetetlenül boldognak érezzük magunkat, úgy érezzük megtaláltuk a másik felünket, azt a társat, akire mindig is vártunk és el sem hisszük, hogy ez velünk megtörténhet. Ebben a fázisban ugyanis azt látjuk új társunkban, akit látni szeretnénk, egy idealizált képet. Csecsemőkorunkban éltük át ezt a tökéletes szimbiózist – jó esetben -, ezt az eggyé válás érzést, ezért itt alakul ki a kötődés és az elköteleződés egymás iránt. Ez az az időszak, amikor a barátok, a hobbik háttérbe szorulnak, mert minden percünket új társunkkal töltjük. Onnan tudhatjuk, hogy ennek a szakasznak a végén járunk, hogy az egyik fél elkezd visszatalálni a régi életéhez. Attól függ, hogy milyen érzések kerítenek minket hatalmukba, hogy mi kezdünk „távolodni” vagy a társunk. Aki újra elkezd több időt tölteni a barátaival a társa nélkül, vagy visszatérni a szeretett hobbijához egyedül, az a fél érezhet bűntudatot vagy szorongást a másikkal szemben, a másik pedig kifejezheti felé dühét és megbántottságát a helyzet miatt.
Ha a pár képtelen az egészséges és szükséges különválásra, akkor a későbbi együttműködés is veszélybe kerül.
A második szakasz célja, hogy kinek az elvárásai, értékrendje és szokásai érvényesüljenek. Itt ébredünk rá, hogy a társunk nem is az, akinek hittük és emiatt csalódottságot és dühöt élhetünk meg. Továbbá előjöhet bennünk a majd én megváltoztatom és olyanra formálom, amilyen társat magamnak szeretnék, amire vágyom attitűd. Különösen erős a küzdelem, ha az idealizált és a valós kép messze van egymástól, vagy ha az értékrend különbözik. A hatalmi játszmák és a függetlenségi harc időszaka ez, aminek akkor van vége, ha rálátunk frusztrációink valódi okára és a vádaskodás, sértettség többé nem vezérel bennünket. A fenti példában említett pár – ki viszi és hozza a gyereket a különórára – is ebben a szakaszban van, most fektetik le az erőviszonyaikat. Amennyiben kölcsönösen elismerik és megbecsülik egymást a pár tagjai, nem lesznek hatalmi harcok.
A szakasz előnyei: felfedezhetjük saját erősségünket, valós egyéniségünket, továbbá a különbségek lehetővé teszik, hogy egymás eltérő képességeire támaszkodva teljesebb életet éljünk.
A harmadik szakaszban a függetlenség és önmegvalósítás kerül az előtérbe, és mindenki inkább magával van elfoglalva, miközben úgy érzik a felek, hogy biztos (vélt biztonság) kapcsolati háttérrel rendelkeznek. Folytatódnak a harcok, főleg akörül, hogy kinek a karrierje a fontosabb, kinek kit kellene abban támogatnia, hogy megvalósíthassa önmagát. Sajnos ezek a késztetések eltávolítják a feleket egymástól, elélnek egymás mellett. Ennek megoldása, ha meg tudják találni az egyensúlyt egyéni és közös érdekek között.
Ha a pár túljutott a második és harmadik szakaszon, akkor eljutottak oda, hogy el tudják fogadni egymást, olyannak, amilyenek, lehet hibázni, stabil szerepeik vannak és a vitáikat rendezni tudják egymással.
A negyedik szakasz a mély intimitásról, az együtt alkotásról, a szeretetről és a tiszteletről szól. A pár tagjai érzelmileg meg tudnak nyílni egymásnak és bizalommal vannak egymás felé. A felmerülő nehézségeket együtt oldják meg, kompromisszumkészek, anélkül tudnak egymásért tenni, hogy cserébe várnának valamit.
Akárhányszor is kezdünk bele egy kapcsolatba, az utat be kell járnunk. Az életkor előrehaladtával rövidülhetnek az egyes szakaszok, ki azonban nem hagyhatók. A szakaszok között átjárás van, vissza – vissza csúszhatunk egy előző szakaszba.
Azonban, hogy a negyedik szakaszba eljussanak a párok, ahhoz tenni kell, dolgozni a kapcsolati problémákon, belemenni a nehéz helyzetekbe, és együtt túljutni rajtuk, ebben segít az önismeret. Sternberg elmélete szerint ez a beteljesült szerelem időszaka.
Amennyiben dolgozni szeretnél a pároddal a kapcsolatotokon, akkor javaslom L. Stipkovits Erika Harmóniában egymással című könyvét, amiben otthon is elvégezhető gyakorlatok vannak, mellyel mélyülhet az egymás iránti intimitásotok, illetve mi itt a Személyiségfejlesztő Centrumban is vállalunk párkapcsolati fejlesztést.
Felhasznált irodalom:
L. Stipkovits Erika: Harmóniában egymással – Újabb 11 tévhit a párkapcsolatunkról, HVG Kiadó Budapest, 2014.
Fotó:
Kelly Sikkema, forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?