Dr. Máté Gábor A trauma bölcsessége című filmről szóló cikkünkben, -melyet itt olvashattok el, – már szó esett a biztonságos kötődésről, amely kialakításával a szülő sokat tehet gyermeke traumatizálódásának megelőzéséért. Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a biztonságos kötődés fogalma, meg kell ismerkednünk a korai kötődés elméletével és az ebben a témában lefolytatott kutatások eredményeivel. Ami miatt pedig különösen fontos, hogy átlássuk, hogyan hat a szülő viselkedése a kora gyermekkorra az az, hogy az ilyenkor kialakult kötődési minta felnőtt korban is hat a párkapcsolatra, a baráti kapcsolatokra, és meghatározza szexualitásunkat és a munkához való hozzáállásunkat is, mondhatni életünk végéig elkísér(het) minket.
A korai kötődés fogalma
A korai kötődés a gyermek biológiai kötődését jelenti elsődleges gondozóihoz, -leginkább az anyához-, melynek célja a gyermek életben maradása, majd pedig felnőtt korában a génjeinek továbbadása. Éppen ezért a gyermek akkor is kötődni fog szüleihez, ha az általuk nyújtott gondoskodás nem megfelelő minőségű vagy akár bántalmazó, hiszen az élete múlik rajta. A kötődés a gyermek első életéve során alakul ki, ekkorra a babák már kialakítanak magukban egy belső képet a bizalomról, ami felnőtt korukra az egész világnézetünket meghatározza majd.
A kötődés mintázatának milyenségét a szülő érzékenysége, gyermekére való ráhangolódásának képessége és a gyermeke jelzéseire adott megfelelő reakció alakítja ki.
A korai kötődés elmélete
Az elmélet kialakulása John Bowlby nevéhez fűződik, ő mutatott rá arra, hogy milyen szélsőséges stresszt mutatnak azok a kisgyermekek, akik hosszabb távon kórházban kényszerülnek, és szüleiktől, -leginkább édesanyjuktól-, elválasztva kell megélniük ezt az időszakot. Bowlby vizsgálódása kiterjedt arra is, hogy a korai szülő-gyermek kapcsolat minősége milyen hatással van a gyermek későbbi viselkedésére. Az addigi elméletekkel szemben azt a radikális megállapítást tette, hogy a kötődés alapját nem a táplálás, hanem a védelem jelenti, azaz a gyermek azért jelez szüleinek -például sírással vagy mosollyal-, hogy az a közelben maradjon és megvédje őt.
A korai kötődés elméletét Mary Ainsworth kutatta tovább, “idegen helyzet teszt” elnevezésű vizsgálata során az anya-gyermek kapcsolatának biztonságosságát mérte fel. A teszt során azt figyelte meg, hogy a gyermekek hogyan reagálnak egy enyhe-közepes stresszhelyzetre, azaz arra, amikor anyjuk rövid időre egy frissen megismert idegennel hagyja őket, majd visszatér hozzájuk. A kötődés mintázatát az anya visszatérésekor adott gyermeki reakció adja, amely alapján Ainsworth háromféle kötődési stílust azonosított. Az ő tipizálását Main és Solomon egészítette ki egy negyedik típussal.
Kötődési stílusok
Biztonságos kötődési stílus
A biztonságos kötődés kialakulásához leginkább az szükséges, hogy a szülők magas fokú érzékenységgel reagáljanak a kisgyermek igényeire, jelzéseire, és elérhetőek legyenek, -érzelmileg is-, a kicsi számára. A gyermek ebből azt tanulja meg, hogy a világ egy biztonságos és felfedezni való hely, ő pedig kellő önbizalommal és rátermettséggel rendelkezik ahhoz, hogy érdekeit megfelelően képviselje, és ezáltal sikeresebben boldoguljon mind a munkában, mind a magánéletben. A biztonságosan kötődő emberek könnyedebben tudnak kapcsolatot teremteni, bíznak az emberekben, mindezt úgy, hogy önértékelésüket nem teszik függővé mások véleményétől, kapcsolataikat a kölcsönös tisztelet és együttműködés jellemzi. Érdekeiket asszertívan képviselik, mások felé empátiával fordulnak, érett, kiegyensúlyozott személyiségek, akik képesek érzelmeik szabályozására és a felelősségvállalásra.
Bizonytalan-elkerülő és bizonytalan-ambivalens kötődési stílus
A bizonytalan kötődés kialakulásának hátterében az áll, hogy a szülő nem képes érzelmileg ráhangolódni a babára, és emiatt következetlenül viselkedik, és így végül nem azt adja a gyermeknek, amire neki az adott helyzetben valóban szüksége lenne. Emiatt a bizonytalan kötődésű embereknek felnőttként nehézséget jelent igényeik és szükségleteik pontos megfogalmazása, képviselete és kifejezése, hiszen már szüleik sem reagáltak rájuk megfelelően. A világot kiszámíthatatlannak és veszélyesnek látják, alacsony önbizalommal rendelkeznek. Kapcsolódásaik során nehezen érzékelik és állítják be mind a fizikai, mind az érzelmi távolságot, emiatt akadályoztatott számukra az intimitás megélése. Érzelmeiket nehezebben tudják kezelni és szabályozni, mivel ehhez nem kaptak megfelelő támogatást szüleiktől, nem tanulták meg ennek lehetséges módjait.
Ainsworth a bizonytalan kötődési mintázatot további két csoportra, a bizonytalan-elkerülő és bizonytalan-ambivalens stílusra bontotta.
A bizonytalan-elkerülő kötődésű emberek bizalmatlanok másokkal szemben, elkerülik a kapcsolatokat és az intimitást, viselkedésükkel azt üzenik, hogy jól megvannak egyedül. Látszólag stabilak, erősek, terhelhetőek, magabiztosak, és jól működnek a munka és teljesítmény világában. Gyakran tűnnek érzelemmentesnek, önzőnek és gőgösnek, akik csak addig működnek együtt másokkal, amíg az érdekükben áll.
A bizonytalan-ambivalens felnőtt leginkább magában nem bízik, nem hiszi, hogy szerethető és értékes. Bármennyire is vágyik a közeli, intim kapcsolatokra, nem mer közel kerülni másokhoz, mert fél a sérüléstől. Ezért mások érdeklődését bizalmatlanul fogadja, gyanakvással tekint a pozitív visszajelzésekre, dicséretre is. Az ambivalensen kötődő emberekre jellemző a kapcsolati függőség, hajlamosak az alárendelődésre, véleményük és szükségleteik háttérbe szorítására, hiszen mindenáron arra vágynak, hogy elfogadják őket, és szerethetőnek érezzék magukat.
Az Ainsworth által azonosított háromféle kötődési stílust organizáltnak nevezik, mivel az ilyen típusú kötődési stílussal rendelkező gyerekek egy adott szituációra mindig ugyanúgy reagálnak, viselkedésük kiszámítható. A dezorganizált kötődés ezzel szemben egyfajta szétesettséget ír le, a gyermek válaszreakciója ugyanarra a szituációra nem bejósolható, következetlen.
Dezorganizált kötődési stílus
A dezorganizált kötődés bántalmazás vagy az elsődleges gondozó, az anya hosszú ideig tartó nagyfokú mentális zavara miatti súlyos elhanyagolás, azaz súlyos traumatizálás miatt alakul ki. Ezekben az esetekben a szülők ijesztően vagy erőszakosan bánnak a gyermekükkel, akik figyelme kizárólag a túlélésre fókuszál. Emiatt felnőttként is állandó éberség és bizalmatlanság jellemzi a dezorganizált kötődésű embereket. Kerülik a közeli kapcsolatokat, hiszen azokban sérültek, mégis számos esetben választanak bántalmazó párt vagy válnak maguk is bántalmazóvá. Jellemző lehet rájuk az agresszió, mivel azt tanulták meg, hogy maguknak kell megszerezniük azt, amire szükségük van.
Mit tehetünk felnőttként a kötődési mintázatunk átírása érdekében?
Kapcsolatokban sérülünk, és kapcsolatokban gyógyulunk. Máté Gábor idézete szerint „Amíg nem ismerjük fel a bennünk dolgozó traumát, addig olyan párt találunk, aki épp annyira traumatizált, mint mi.” Ezt támasztja alá az is, hogy bizonytalanul kötődő típusok jellemzően bizonytalanul kötődő párt fognak választani az ismétlés kényszere miatt. Ez pedig igaz minden más közeli kapcsolódásukra is, hiszen ezekben a helyzetekben élik újra korábbi elakadásaikat és sérüléseiket, abból a célból, hogy most végre megfejlődjék azokat.
A változáshoz tudatosság és egy olyan fejlesztő vagy terapeuta támogatása szükséges, aki, mint egy “elég jó szülő”, megmutatja a biztonságosan kötődő kapcsolat jellemzőit. Az ő segítségével írhatóak át a régi (fájdalmas) minták, és gyakorolható be a vágyott kötődési működésmód. Mindezt egy olyan kapcsolati térben élhetjük át, ahol lehet hibázni, ahol elfogadást és támogatást kapunk, ahol valódi empátiával reagálnak a fájdalmainkra és a bennünk lévő feszültségekre, ahol szégyen nélkül megélhetjük a nehéz, felkavaró érzéseinket, és ahhoz is eszközt kapunk, hogyan szabályozzuk azokat. A változás folyamata hosszú és sokszor fájdalmas, mégis hiszem, hogy nem érdemes megspórolni az önmunkát egy kiegyensúlyozottabb és elégedettebb élet érdekében. Hiszen csak mi tudjuk felépíteni magunkban azt a kötődési mintát, amit gyermekeinknek is jó szívvel adunk tovább.
Felhasznált irodalom:
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve, HVG Kiadó Zrt., Budapest 2015
Ruth Newton: A biztonságos kötődés megalapozása, Kulcslyuk Kiadó, 2019
Fotó:
Isaac del Toro forrás Unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?