„Ne a szeretetet keresd, hanem kutasd fel és találd meg az összes akadályt, amelyet önmagadban állítottál ellene.” (Rúmi)
Mindannyiunk vágya szeretni és szeretve lenni, azonban amikor körbenézek a világban, valahogy nem ezt látom, hogy ennek a szellemében élnénk. A közösségi médiában a posztok alatt a kommentek tele vannak dühvel, agresszióval, feszültséggel. Én azt gondolom, ha szeretet van – önszeretet, szeretve érezzük magunkat -, van elfogadás, és van belső béke, és ekkor, ha két ember nem is ért egyet, az rendben levő dolog, mert lehetünk mások, gondolkodhatunk másképp, hiszen ez teszi színessé a világunkat.
Mindannyian felnövünk valahogy, ingerek érnek minket, és alakulunk, fejlődünk. Éljük az életünket és érezhetjük, (persze az is lehet, hogy nem érzünk semmit, üresek vagyunk) hogy nem olyan az életünk, amilyennek szeretnék, – mert a körülmények, a másik ember, a világ a rossz – vagy olyan lett, amiről azt gondoltuk, hogy ez majd boldoggá tesz minket, és valahol belül be kell vallanunk magunknak, hogy ez nem így lett.
Amennyiben ennek a frusztrációját észleljük, akkor lehetséges, hogy elkezdünk keresgélni, vásárolunk néhány önismereti könyvet, elkezdünk ebben a témában előadásokat látogatni, podcastokat hallgatunk, vagy felkeresünk egy segítő szakembert. Valamit próbálunk tenni, hogy jobban érezzük magunkat, hogy minőségi javulás álljon be az életünkben.
Önismereti könyv olvasását, az előadásokat vagy a podcastokat, akkor érzem hasznosnak, ha közben „aha” élmény ér, és felfedezek valamit önmagamról, mert akkor már el tudok indulni egy úton a megoldás felé. Hiszen felismertem valamit magammal kapcsolatban, ehhez elengedhetetlen, hogy rendelkezzek önreflexióval. Képes legyek önvizsgálatra, kívülről tudjak önmagamra nézni és felismerni, milyen is vagyok én, azaz felelősséget tudjak vállalni a saját cselekedeteimért, az életemért. Az önreflexió fontos a személyiségfejlődésben, és ami jó hír, hogy tanulható.
Tegyük fel, hogy elkezdjük olvasni Vágyi Petra: Sémáink fogságában című könyvét, ami a sématerápiáról szól, elég olvasmányos könyv. Vannak benne dolgok, amikben magunkra ismerünk, és szeretnénk változtatni, akkor mit tudunk tenni magunkért? Milyen lehetőségeink vannak?
Tegyük fel, hogy az öt alapszükségletünk közül a „biztonságos kötődés” (szeretet, gondoskodás és elfogadás) sérült. Ebben az esetben olyan gondolataink lehetnek, hogy minket nem lehet szeretni, hogy mi tuti nem leszünk soha elég jók senkinek, nem vagyunk se fontosak, se érdekesek. Ilyen gondolatokat okoz az elszakítottság-elutasítottság sématartomány.
A sématartományok tovább bonthatók sémákra, és mi magunkra ismerünk az érzelmi depriváció (érzelem megvonás) sémában, itt alapvető élmény, hogy a szükségleteink nem kerülnek betöltésre, ami onnan ered, hogy bár a testi szükségleteinket szüleink kielégítették (adtak enni, meleg volt otthon, tisztába tettek minket), azonban az érzelmi igényeinket nem tudták számunkra megfelelően ellátni, azaz nem kaptunk elég figyelmet és gyengédséget. Nem próbálták megérteni, kik is vagyunk mi valójában. Ezek miatt az érzelmi hiányok miatt, magányosnak érezzük magunkat a világban, a kapcsolatainkban és azt éljük meg, hogy nem figyelnek ránk, nem vagyunk érdekesek.
A sémakémiának megfelelően, olyan társat választunk magunknak, ahol ezeket a régi sérelmeket újraélhetjük. Választunk egy olyan társat, aki anyagilag mindent megteremt számunkra, de sosincs otthon, vagy ha mondjuk elmegyünk egy étterembe vacsorázni, akkor is a munkahelyi ügyeit intézi, mert mindig jön egy telefon, amit fel kell vennie, így átéljük újra, hogy nem figyelnek ránk, nem vagyunk fontosak, és magányosnak érezzük magunkat. Vagy azon férfiakat találjuk vonzónak, akik nem mutatják ki az érzéseiket – tehát hasonlítanak a szülői házban már átéltekre és megtapasztaltakra – és amikor ölelésért vagy együttérzésért fordulunk a férfi felé, elutasításban részesülünk. Ez dühöt ébreszt bennünk, hiszen megint csalódnunk kell, nem kapjuk meg, amire vágyunk, amit szeretnénk, és azt éljük meg, hogy megint nem vagyunk szeretve. A férfi, még akár szerethet is minket, de ezt nem tudja számunkra megfelelően kimutatni, és ettől dühösek leszünk, ami miatt még távolabb kerülünk egymástól, ez pedig tovább erősíti mindkettőnk sémáját, azaz a negatív megéléseinket (nem vagyok szerethető, rám nem figyel oda senki, nem vagyok elég jó). Kapcsolatainkat így ördögi körként működtetjük és akadályokat állítunk önmagunkban a szeretet ellen.
Hogyan lehet kiszállni ebből az ördögi körből?
Miután elolvastuk a könyvet, és magunkra ismertünk a leírtakban, elkezdhetjük megfigyelni magunkat tudatosan, amit úgy tudunk megtenni, hogy amikor érzelmileg megterhelő állapotba kerülünk, tudatosítjuk magunkban, hogy most ez van, felismerjük a helyzetet, ezzel távolabb kerülünk a szituációtól, és jobban fel tudjuk ismerni benne saját felelősségünket, és el tudunk oda is jutni, hogy beszélni tudunk erről a helyzetről a másik féllel. Természetesen ebben neki is partnernek kell lennie, és nem biztos, hogy elsőre vagy másodszorra az lesz.
Amikor rajtakapjuk magunkat, hogy a szokásos gondolatok mennek a fejünkben – engem miért nem lehet szeretni, most megint nem figyel rám, megint ugyanaz van, kérem, hogy öleljen meg, de erre se képes stb. – akkor megállunk és elgondolkodunk, hogy ez most miért történik, ezzel egy idő után leállíthatjuk ezt a belső negatív hangot, amiben akár rá is ismerhetünk szüleink mondataira.
Akár naplót is vezethetünk, amikor történik valami számunkra érzelmileg megterhelő dolog, akkor kiírhatjuk magunkból a történéseket, a legjobb, ha mindent leírunk, ami bennünk van, majd később, mikor már megnyugodtunk, akkor visszaolvashatjuk és kielemezhetjük mi is történt.
A naplóírásnak számos haszna van, egyrészt segít kívülről rálátni a történésekre, át tudjuk gondolni, mi mit tettünk hozzá, hogy kialakuljon ez a helyzet – saját felelősségünk -, fel tudjuk ismerni az ismétlődő helyzeteket, segíti az önreflexiónkat, másrészt ki tudjuk vele adni a feszültségeinket, kiírjuk magunkból. Naponta, hetente, vagy alkalmanként leírhatjuk a naplónkba azt is, miért vagyunk hálásak, mi az a pozitív tulajdonság, amit szeretünk a társunkban, ez segít emlékezni arra, miért is vagyunk vele, mi a jó nekünk a párkapcsolatunkban.
Elkezdhetünk – ha eddig nem tettük – jógázni, meditálni, sportolni vagy több örömöt csempészni az életünkbe – ehhez fel kell ismernünk a szükségleteinket, mi okoz nekünk örömöt, egy könyv, egy élményfestés, improvizációs játékok. Ezen tevékenységek segítségünkre lehetnek abban, hogy visszataláljunk a középpontunkban, hogy kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, azaz teszünk magunkért, és azért, hogy jobban érezzük magunkat a szürke hétköznapokban is. Ismerjük a mondást: Mosolyogj és a világ visszamosolyog rád! Ez kemény munka, kitartás eredménye, rá kell vennünk magunkat, hogy következetesen csináljuk, és idővel visszaigazolva érezhetjük magunkra nézve is a fenti mondást. Jobb mentális állapotban, könnyebben tudunk segítséget is kérni, ha szükségét érezzük.
Részt vehetünk csoportos önismereti képzéseken is, ahol találkozhatunk olyan emberekkel, akik hasonló nehézségeken mennek át az életükben, mint mi. Felismerhetjük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mások is magányosnak érezhetik magukat, vagy azt élik meg, hogy nem kapnak elég figyelmet és lehet, hogy új barátokra találunk, megértésre és elfogadásra lelünk.
Elmehetünk egy szakemberhez, kérhetünk segítséget, ő mégis csak ezt tanulta, jobban rálát a dolgainkra, külső szemlélőként. Tesztek állnak a rendelkezésére, felméri a helyzetünket, fejleszti az önreflexiónkat, segít átdolgozni a nehézségeinket (sémáinkat).
Összefoglalva megtalálni a számunkra megfelelő technikát, amivel valóban azt élhetjük meg, hogy fejlődünk és könnyebb lesz az életünk. Későbbiekben részletesen is írunk a sémákról.
Vágyi Petra: Sémáink fogságában című könyvét kiemelten ajánlom a babát váró, vagy pici gyermeket nevelő szülőknek, ugyanis olvasmányos formában írja le, hogy a gyermek különböző életszakaszaiban mire érdemes odafigyelni szülőként, és mivel támogatjuk gyermekünk fejlődését a leginkább.
Felhasznált irodalom:
Jeffrey E. Young, Janet S. Klosko, Marjorie E. Weishaar: Sématerápia
Magyar Viselkedéstudomány és Kognitív Terápiás Egyesület Budapest 2010.
Vágyi Petra: Sémáink fogságában Kulcslyuk Kiadó Budapest 2021.
Fotó:
Pixabay és Bich Tran, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?