A krízisek életünk velejárói, időszakos felbukkanásuk elkerülhetetlen. Fajtája sokféle lehet és a megélt érzések is széles skálán mozoghatnak. Ilyenkor érezhetünk magányt, szorongást, kétségbeesést vagy akár rémületet is.
Szerencsére ilyenkor sem vagyunk eszköztelenek, még ha sokszor úgyis érezzük. Van hatásunk arra, hogy vagyunk benne a helyzetben, illetve arra is, hogyan keveredünk ki belőle.
Az alábbiakban egy érzelmi túlélőkészletet mutatok neked, amely segítségedre lehet, és talán Te is meríthetsz belőle, ha krízishelyzetbe kerülsz.
Lássuk először, hogy mit jelent a krízis?
A krízis szó maga fordulatot, válságot, döntést jelent. Életünkben számos krízis léphet fel, amit nem lehet elkerülni. Lássunk néhány konkrét példát is. Idetartozik egy szerettünk elvesztése, szakítás, egy betegség. Szintén ide sorolandók azok a konfliktusok is, amelyek belső feszültséget okoznak bennünk; például vita a családon belül vagy nézeteltérés a főnökünkkel. Beletartozhat az életkörülményeinkben történő változás, akár egy költözés vagy egy munkahelyváltás.
Sok esetben előfordulhat az is, hogy az adott eseményre nem is krízisként tekintünk, mert alapvetően pozitív megéléseket társítunk hozzá, mint például a házasság vagy egy új gyermek születése. Alapvetően ezeket az eseményeket összekapcsolja az a nagyon fontos momentum, hogy ezen új szituációk kezelése új megküzdési stratégiák alkalmazását kívánhatja meg, ezzel kapcsolatban tippeket olvashattok itt.
Normatív és akcidentális krízis
Caplan (1964) kríziselméletében különbséget tesz normatív és akcidentális krízis között. A normatív krízisek életciklusunk váltópontjain bukkannak fel, például krízis lehet, amikor kikerülve az egyetemről bekerülünk a munka világába.
Míg az akcidentális krízisek kiszámíthatatlan életeseményekhez köthetőek, például: a munkahelyünk elvesztése, egy betegség gyanúja.
Mint látjuk a krízisek nagyon sokfélék lehetnek, viszont a sikeres feloldás alapvetően abban rejlik, hogy az adott helyzet során énerővel felvértezve vagy pedig az éngyengeség élményével kerülünk ki a szituációból. Ez így leírva nagyon egyszerűnek hangzik, megélni már sokkal nehezebb.
Másfél évvel ezelőtt ijesztő hírt kaptam egy orvosi kivizsgálás során, amit két hónap bizonytalan időszak követett. Lássuk, mit tehetünk krízishelyzetben a saját élményemen keresztül bemutatva.
Melyek voltak azok a lépések, amelyek hozzásegítettek ahhoz, hogy az énerő érzésével zártam ezt az életszakaszt:
Kezdeti lépések
A kezdeti érzelemáradat utáni első lépésként elkezdtem végiggondolni, hogy ebben a kiszolgáltatott, bizonytalan helyzetben mi az, amire hatásom van, hogy egy kicsit azt érezzem visszakaptam a kontrollt az életem felett. Szintén az első pár napban gyakran rágódtam, és rosszabbnál-rosszabb forgatókönyveket kezdtem felvázolni, ami ellen nekem remek stratégiának bizonyult az, hogy csak a következő lépésre koncentráltam.
Ebben az esetben nem gondolom, hogy lenne jól bevált recept, hiszen mindannyian mások vagyunk. Van, akinek az ad biztonságérzetet, ha látja a teljes képet, van akinek az, ha csak a következő lépésre fókuszál. A lényeg az, hogy tudjuk, nekünk mi a jó.
Segítő kérdések ebben a helyzetben:
- Mire van hatásom ebben a szituációban?
- Mivel oldhatom a helyzet okozta szorongásomat, félelmemet, aggodalmamat?
- Mi ad nekem megnyugvást?
- Hogyan tudom végigcsinálni ezt az időszakot? Mi segít nekem benne?
Megismerni a helyzetet és a helyzetben önmagunkat
A mélypontom során azt éreztem, hogy kihúzták a lábam alól a talajt, a jövőm, a céljaim, a vágyaim, igazából szinte minden megkérdőjeleződött. Bekerültem egy átmeneti állapotba, ahol nagyon nem találtam magam és minden lehetséges eszközzel próbáltam megszüntetni a bennem keletkezett feszültséget.
A krízisiben lévő ember jellemzője, hogy figyelme elsősorban az adott helyzetre irányul. Próbálja azt megoldani minden lehetséges eszközzel. Viszont magát a helyzetet sok esetben nem tudjuk megváltoztatni, de a helyzet okozta belső feszültségünkre találhatunk megoldást.
Ebben a fázisban már az is sokat segített, hogy tudatosítottam, hogy krízisen megyek keresztül, így egy kicsit kívülről tudtam megnézni a helyzetemet.
Emellett:
- Megkerestem, hogy milyen külső és belső kapaszkodók vannak az életemben, amelyek abban segítenek, hogy ne vesszek el az új élethelyzet hozta kihívások közepette. És megkerestem, hogyan tudom ebben, ha jól nem is, de jobban érezni magam. (Milyen belső erőforrásaid vannak, amelyek átsegítenek ezen az időszakon? Milyen tevékenységek kapcsolnak ki? Kikre számíthatsz magad körül?)
- Figyeltem arra, hogyan tudok szünetet tartani ebben a folyamatban. (Mi segít Neked, hogy kiszakadj egy adott érzelmi helyzetből? Mi a hobbid? Hogyan tudsz lazítani?)
- Azokban a kérdésekben, amelyeknek nem találtam a megoldását, segítséget kértem. Akár egy beszélgetés vagy személyiségfejlesztő munka során átbeszélni, megdolgozni azon pontjait az élethelyzetünknek, amelyekből egyedül nem találjuk a kiutat az egyik legjobb döntés lehet.
Apró örömforrások – Jelenlét
Krízislétünk során előfordulhatnak feszültebb helyzetek. Például egy új munkahelyen az első napok vagy ha egy tartós konfliktus esetében elhatározzuk, hogy tisztázzuk a helyzetet. Az én esetemben az orvosi vizsgálatok tartoztak ebbe a kategóriába. Többségében aggodalom és szorongás volt bennem, míg az egyik vizsgálatom végén azt a tanácsot kaptam az orvostól, hogy „Menjek, élvezzem a napsütést! És egyek egy sütit!” Annyira egyszerű és nagyszerű tanács volt ez, hogy azonnal megfogadtam.
Nem mindenkinek a süti a megoldás. A lényeg, hogy megtaláld azt, ami Neked segít, hogy visszatalálj a jelenbe.
Magányosság ellen – keress olyan csatornákat, ahol együttérzést találsz vagy akik hasonló helyzetben vannak, mint Te!
A krízisben lévő ember a környezetét is aszerint ítéli meg, hogy mennyiben támaszkodhat rájuk. Nem volt ez máshogy az én esetemben sem.
Mivel a krízislét egy speciális érzelmi állapotot eredményez, így máshogy viszonyulunk a környezetünkhöz, az eseményekhez, és gyakori a magány érzése is.
Sok nehéz érzés kerített hatalmába, és hiába próbáltam elmondani a környezetemnek, hogy mit élek át, valahogy senkihez sem tudtam igazán kapcsolódni ebben. Ekkor jutott eszembe egy történet, amit hónapokkal korábban olvastam egy nő tollából, aki hasonló érzéseit írta meg. Soha nem találkoztam vele, de az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, hogy más is érez hasonlót, segített nekem túllendülni. Ezúton is nagyon hálás vagyok neki.
Ha esetleg Te is hasonló helyzetbe kerülnél, remélem, hogy eszedbe jut majd a történetem egy-egy momentuma, amellyel Te is tovább tudsz lendülni abba az irányba, hogy önmagadban megerősödve zárd a felbukkanó krízishelyzeteket.
Felhasznált források:
Hajduska, M.: (2008): Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest
Bakó Tihamér dr.: Verem mélyén. Sorsfordító könyvek. Psycho Art, 2004.
https://www.pszinapszis.com/az-eletunkben-megjeleno-tarsadalmi-krizis-es-az-ezzel-valo-megkuzdes
https://mindsetpszichologia.hu/hogyan-mukodnek-a-normativ-csaladi-eletciklus-krizisek-i-resz
https://mindsetpszichologia.hu/normativ-kriziseink-az-eriksoni-szemelyisegfejlodes
Fotó:
Shvets Production, Serkan Göktay, Liza Summer, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?