„Vannak dolgok, amiket a testvérek tudnak, olyanfajta részletek, amilyeneket a kémek használnak kilétük felfedésére. A gyerekkor magas füvében megbúvó emlékek.” Susana Fortes
Napjainkban egyre több tanulmány foglalkozik a családban elfoglalt helyünk sorsformáló erejével. Gyakran felmerülhet bennünk a kérdés: vajon hogy lehet, hogy az egy családból származó gyerekek ennyire különböznek? Miért van az, hogy a látszólag ugyanolyan hatások között nevelkedő testvérek gyökeresen ellentétesen viselkednek? Miként hatnak azonos környezeti körülmények teljesen másként az egy családban felnövekvő gyermekekre?
Életünk során testvérkapcsolataink a leghosszabbak. Hamarabb kezdődnek, mint párkapcsolataink, és tovább tartanak, mint a szüleinkkel, kollégáinkkal, barátainkkal töltött évek.
A testvéreinkkel való kapcsolat főpróba az életre, rajtuk gyakoroljuk, hogy milyen egyenrangú kapcsolatokban együttműködni, hogyan érvényesítsük akaratunkat, milyen érzés hibázni, kiengesztelni, majd kibékülni.
A testvérsorban elfoglalt helyünkön kívül nagy jelentőséggel bír akár egy magzati korban elveszített vagy egy eltitkolt testvér hatása későbbi személyiségfejlődésünkre. Egy családtag megtagadása mindig hiányt, törést okoz, akár tudunk róla, akár nem. Az, hogy milyen lesz a későbbi testvérviszonyunk, javarészt a gyerekkori élményektől, valamint a szüleinktől függ.
Születési-sorrend elmélet
Alfred Adler, az individuálpszichológia mélylélektani irányzatának megalapítója mutatott rá először a testvérsorrendben elfoglalt pozíció jellemformáló hatására. Adler tanait később Frank Sulloway, a Harvard egyetem tudománytörténésze elemezte újra, és foglalta össze egy merőben új születési sorrend elméletben. Mintegy kétszázezer testvér összehasonlító elemzése során megállapította, hogy egy gyerek személyiségfejlődésének irányát 3 fő hatás szabja meg:
- A szülők befektetési stratégiája, miszerint általában a legidősebbnek és a legfiatalabbnak jut a legtöbb szeretet, figyelem és anyagi támogatás.
- Az a szerepkör, amit a gyerek adott körülmények között a szülei szeretetéért és elismeréséért kialakít. Megfigyelése szerint az idősebb gyerekeket szinte automatikusan több elvárás terheli, például, hogy segítsenek a kicsik gondozásában, védjék és tanítsák őket.
- A hatalmi hierarchia, amit ”csípési rendként” is emlegetnek a madaraknál megfigyelt rangsor alapján: kitől kell tartani és kibe lehet belecsípni.
Sulloway elmélete szerint ezen tényezők együttes figyelembevételével minden embert sajátos személyiségprofil jellemez aszerint, hogy hányadikként született a családba.
Evolúciós szemlélet
Az evolúciós nézőpont szerint a testvérrivalizáció magától értetődő folyamat, a természetes szelekció egyik eszköze. Lényege nem más, mint harc a szülőktől származó erőforrásokért, az élelemért és a védelemért, tehát magáért az életért. Számos állat viselkedésének tanulmányozásából kiderült, hogy sok faj egyedei közt születésük pillanatától kezdve életre-halálra menő harc folyik. A foltos hiénák például foggal születnek, és a kölykök 25-50%-a testvérharc áldozata lesz. Hasonló helyzet áll fenn az emberek esetében is, a fennmaradt források szerint a 18. század végéig csupán a gyerekek fele élte túl a gyerekkort.
Elsőszülött – „a szemünk fénye”
Az első gyermeknek stabil helye van a családban. Az ősi hagyományok szerint a legidősebb fiú örökli a vagyont. Kiemelt szülői figyelemben részesül, amit később szeretne megőrizni, ezért erősen elkötelezett a családi értékek iránt. Szívesen követi a tradíciókat, igyekszik megfelelni a szülői elvárásoknak. Általában konzervatívabb és tekintély tisztelő. Jó vezetői képességekkel rendelkezik, lelkiismeretes és kiválóan teljesít. Gyakran válik belőle orvos, tudós, könyvelő. Ha nem sikerül megfelelnie a várakozásoknak, akkor erős bűntudat gyötörheti. Az elsőszülött a második gyerek érkezésével fájdalmas trónfosztás élményét éli át, mely kellő figyelem és törődés hiányában csorbíthatja önértékelését.
Sulloway kutatásaiból kiderült, hogy az angol tudományos Királyi Társaság tagjai többségben elsőszülött férfiak. Ez a számbeli fölény a Nobel-díjasok körében is megfigyelhető. Nincs ez másképp a NASA-nal sem, ahol 23 felvételt nyert emberből 21 első a testvérsorban.
Híres elsőszülöttek napjainkból: Winston Churchill, John Lennon, Beyonce
Másodszülött – „többet ésszel, mint erővel”
A második, illetve középső gyermek helye már nem olyan stabil. Amellett, hogy egy összeszokott családba érkezik, bátyja/nővére egész életében előtte jár, akit folyamatosan igyekszik felülmúlni. A szülők már nagyobb tapasztalattal és kisebb energiabefektetéssel állnak hozzá, így ő kevésbé elkötelezett a tradíciók iránt, gyakran radikálisabb. Az elsőszülött szabálykövetésével csak úgy tudja felvenni a versenyt, ha többet enged meg magának, így gyakran válik lázadóvá. Szívesen keres kapcsolatokat, barátokat a családon kívül, a kortársak értékrendje nagyban befolyásolja. Szintén átélheti a trónfosztottság kínját, amely a háttérbe szorítottság érzésével járhat. Nem csoda, hogy jóval érzékenyebb az elnyomásra.
Középsőként gyakran neki jut a legkevesebb figyelem, illetve azt erősebb ingerekkel kell kivívnia: szeret szerepelni, bohóckodni, szórakoztatni.
Jelmondata lehetne a „szabadság, testvériség, egyenlőség”.
Sulloway elemzései szerint a társadalmi forradalmakat 18-szor nagyobb valószínűséggel vezették sokadszülöttek az elsőkkel szemben.
A vallásreformációkban pedig 12-szer valószínűbben álltak radikálisan új, kevésbé alátámasztott nézetek mellé. Martin Luther King, az erőszakmentesség egyik példaképe is középső gyerek volt, aki korát megelőzve ellenezte a feketék elleni erőszakot.
A legkisebb – „a kitartó versenyző”
A legkisebb gyermeket már jól ismerhetjük a népmesékből. Ő az, akitől nem várnak sokat, a kitaposott ösvényről letérve gyakran mégis saját, kalandokkal tarkított utat választ. Szülei már gyakorlottak szerepükben, figyelmük megoszlik a többi testvér és a feladatok sokaságának hálójában, így ő már jóval szabadabban, lazább elvárások között nevelkedhet. A trónfosztás nehézségeit sem éli át. Igazi társasági lény, kreatív és játékos. Ha nem bíznak rá semmit, saját képességeiben kételkedve nyugtalanná válhat. Amellett, hogy sokat megengednek neki, folyton felügyeli valaki, gyakran még harminc, negyvenévesen is a legkisebb gyerekként tekintenek rá. Egész életében kitartóan le akarja győzni a nagyobbakat. Ha sikerrel jár – akár a népmesékben- nagy teljesítményekre képes, de ha nem, visszahúzódó, konfliktuskerülő szerepet vehet fel.
Legfiatalabb utódok a történelemből például Kopernikusz, aki 4 testvér között a legkisebb volt. Nézetét, miszerint a föld kering a nap körül, 5-ször több sokadszülött tudós támogatta, mint elsőszülött. Darwin szintén késői gyerek volt, ötödikként érkezett 6 gyermekes családjába.
A kivétel erősíti a szabályt, radikális fordulatot hozó elsőszülöttek: Galilei, Einstein, Newton.
Egy-kék
Ha testvérekből nem is, sztereotípiából annál több jutott nekik. Mihelyt meghalljuk az egyke szót, magunkban máris óhatatlanul felcímkézzük különféle jelzőkkel: önző, beképzelt, irigy, nárcisztikus stb. Az egykék számos rokon vonást mutatnak az elsőszülöttekkel, hiszen egy darabig ők is egyedüli gyermekek voltak a családban.
A szülőpár sok időt fordít egyedüli utódjára, olykor többet törődnek vele, mint egymással. Ez növeli a rá nehezedő nyomást, hogy egyre jobban, lehetőleg tökéletesen teljesítsen. Magas intelligenciájú, komoly, tekintélytisztelő alkat. Kapcsolata általában szoros a szüleivel, ha nem sikerül leválnia, még felnőttként is az ő elvárásaik határozzák meg életét. Olykor több egyke is nevelkedhet egy családban, hat-hét év korkülönbség után „újra indul” a testvérsor. Sok múlik azon, hogy a szülőknek sikerül-e megtalálniuk az egyensúlyt a törődés és csemetéjük felé támasztott elvárások mértéke között.
Egykék a nagyvilágból: Robert de Niro, Elvis Presley, Natalie Portman
Az egykeséghez hasonló speciális helyzet, ha egy ikerpár érkezik a családba. Ilyenkor (is) sok múlik azon, hogy a szülők vajon képesek-e bátorító magatartásukkal segíteni a páros tagjainak individuális fejlődését.
A testvérsorban elfoglalt pozíciónk nincs kőbe vésve, olykor megesik, hogy az élet felülírja azt.
Szerepcsere következhet be például, ha a kisebb testvér valamilyen területen lekörözi a nagyobbat. Ez a csere megronthatja kapcsolatukat, hiszen az elsőszülött az őt megillető fontos jogoktól esik el, testvérében pedig tovább erősödik a megfelelni akarás kényszerítő nyomása.
Jellemformálódásunk tekintetében további befolyásoló tényezőként hatnak ránk meg nem született, valamint elhunyt testvéreink is.
A születési sorrend erőteljesen befolyásolja életünk alakulását, személyiségünk fejlődését. A testvérsorban elfoglalt helyünk azonban csak egy tényező a sok közül, nem tehető felelőssé minden egyes kudarcunkért, miként az elért sikereinket sem magyarázhatjuk csupán ezzel.
Összességében elmondható, hogy egy életút alakulása számos tényező összjátékának eredménye úgy, mint a gének, generációs minták, szülőtípusok, temperamentum és társadalmi hatások. Érdemes tehát sorsunkat családi örökségünk ismeretének fényében, komplex egészként vizsgálni.
Hogyan mélyíthetjük el kapcsolatunkat felnőttkorban?
L. Stipkovits Erika testvérekről szóló, Ölelni és ölre menni című könyvében gyakorlati segítséget nyújt saját, esetleg gyermekeink testvérkapcsolatának erősítéséhez.
Egy rövid, bárhol elvégezhető példán keresztül ajánlom a Védőháló című fejezet további gyakorlatait minden érintett kis és nagytestvér számára.
Azok az események, amelyekről mindenki tud, ám mégsem szabad róluk beszélni éket vernek a családtagok közé, valamint sok szorongás forrásai lehetnek, melynek hatása fokozottan hat a gyerekekre. Idézzük fel a családunkban megélt jeles napokat, fontos történéseket. Nézegessünk régi fotókat és gondoljuk végig, mely események voltak kedvesek számunkra és melyekkel kapcsolatban vannak kellemetlen érzéseink. Van-e ezek között, ami mély nyomot hagyott bennünk és miért?
Például nem szeretjük a testvérünk esküvői képeit, mert minden várakozásunkkal ellentétben mégsem minket kért fel tanúnak, de erről még soha nem beszéltünk…
Osszuk meg ezzel kapcsolatos élményeinket, érzéseinket testvérünkkel is! Ha nem vagyunk beszélő viszonyban, esetleg már nincs lehetőségünk személyesen beszélni, egy üres szék is megfelelő lehet erre a célra, ahová odaképzeljük az érintett családtagunkat.
Személyiségünk életünk végéig fejleszthető, az önmagunkkal való szembenézés azonban sokszor kellemetlen felismerésekhez vezethet. Ráébredhetünk, hogy olykor nekünk is szerepünk volt testvérkapcsolatunk alakulásában, konfliktusaink fenntartásában. Talán mi sem viselkedtünk mindig tökéletesen: piszkáltuk egymást, visszaéltünk esetleges helyzeti fölényünkkel, irigykedtünk, vagy éppen ott rúgtunk bele a másikba, ahol tudtuk, hogy a legjobban fáj neki.
A konfliktusok rendezése során az első lépés, hogy reálisan lássuk szerepünket helyzeteinkben, kapcsolatainkban, megismerjük önmagunk és testvérünk mélyebb motivációit, sérelmeit. Ezt követően fontos a bocsánatkérés nem csak saját magunk miatt, hanem azért is, mert így mutathatunk példát a következő generációknak arról, hogy szabad hibákat véteni és ha elég bátrak vagyunk vállalni értük a felelősséget, azok idővel jóvátehetők.
Felhasznált irdalom:
L. Stipkovits Erika – Ölelni és ölre menni – Testvérekről, nem csak szülőknek HVG Kiadó Zrt. Budapest 2016.
Szendi Gábor – A nő felemelkedése és tündöklése Jaffa Kiadó Budapest 2009.
Sok mindent elárul, hányadik testvér vagy – A születési sorrend hatása a személyiségünkre – WMN
Pszichológia magazin: Elsőszülött vagy a legkisebb? Ennyi minden múlik a testvérek sorrendjén | hvg.hu
Kép:
Joshua Clay forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?