Anyukám azt mesélte, hogy amikor kislány voltam, akkor a kiságyban vagy az ölében állva a délutáni alvás előtt azt mondtam: „Cáncoljunk!”, és álomba táncoltam magam. Azóta jó néhány évtized eltelt, de a tánchoz fűződő viszonyom mit sem változott. Ami változott az többek között a tudatosságom. Az önismeretem mélyülésével és hivatásom elsajátításával gazdagodott az az eszköztáram, amit össze tudok kapcsolni a tánccal. Gyakran táncolom el bánatomat, fájdalmamat, de előfordul, hogy dühömet vagy épp örömömet. A májusban induló 6 alkalmas kurzus keretein belül téged is arra hívlak, kedves olvasó, hogy tarts velem abban az utazásban, ahol két olyan ősi elemet kapcsolunk majd össze, mint a tánc és az érzelmek. Nézzük meg kicsit közelebbről ezt a két területet.
Érzelmeink születése
Az érzelmek egyik fő funkciója az, hogy egy adott helyzetre számunkra megfelelő és gyors választ adjunk. Ez legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy egy korlátos viselkedési készletből automatikusan, tudatos mérlegelés vagy gondolkodás nélkül kiválasztunk egy cselekvést, és azt végrehajtjuk. Ugyanakkor megeshet az is, hogy túlságosan korlátozzuk érzelmeink megélését vagy épp teljesen átadjuk nekik az irányítást.
Előfordulhat, hogy nem hallgatsz érzelmeidre, és akár évekig rágódsz egy másoknak kevés kihívást jelentő választáson.
De az is lehet, hogy túlságosan hallgatsz rájuk, akkor emberi kapcsolataidat nem veszed figyelembe és megfontolt döntés helyett megvalósítod azt, ami épp eszedbe jut.
Mint az élet szinte minden területén itt is célszerű az arany középútra, egyensúlyra törekedni.
Amikor tehát nem figyelsz érzéseid jelzéseire, akkor elveszed magadtól azokat a fontos információkat, amelyek támogatják önkifejezésedet, vagy épp egy probléma hatékony megoldását.
Amikor érzékeled, hogy valamilyen érzelemmel van épp dolgod, fontos, hogy nevet tudj neki adni. A jó és a rossz jelzők helyett célszerű érzelmi szókincsed bővítésére törekedned, ez ugyanis érzelemkifejezésedet és emberi kapcsolataidat is javítani fogja.
Fontos, hogy az érzelmeket vedd észre, azonosítsd, de ne minősítsd, helyette légy kíváncsi, nyitott. Már maga az elfogadás is jelentősen csökkenti az érzések erejét. Legalább magadnak, magadban mondd ki, ami benned van, tehát ne fojtsd el, ugyanakkor, viszont mérlegeld, hogy kell-e a hatása alatt cselekedned.
Lehet, hogy elég ha egyszerűen elfogadod, hogy dühös, frusztrált, csalódott, vagy boldog vagy. Az érzelmek külső és belső okok hatására születnek meg bennünk. Érkezik egy külső inger, amire a belső jelzésrendszerünk reagál. Ha világosan látod, hogy az adott helyzet és saját belső működésed együtt váltják ki az adott érzelmet, máris az az élményed, hogy szabályozni tudod ezeket a folyamatokat.
A gondolatok, érzelmek és a viselkedés összekapcsolása tehát azt segíti, hogy tudd mit, miért teszel.
Az érzelmek csoportosítása
Az érzéseket számtalan formában csoportosíthatjuk és árnyalhatjuk. Az érzelemkutatás szerint civilizációtól függetlenül megkülönböztetünk azonban 6 alapérzelmet. Ezeknek az érzéseknek a felismerése egységes, az evolúció során fejlődtek az emberrel és ma is alapját képezik működésünknek.
Alapérzelmek – Daniel Goleman Érzelmi intelligencia könyve nyomán
Öröm: „Az agyi központ azon területének fokozott működése, amely gátolja a negatív érzéseket, növeli a mozgósítható energiát és háttérbe szorítja az aggályos gondolatok forrásait. Fiziológiás szempontból nincs látványos kilengés, csupán nyugalmi állapot.”
Szomorúság: „Azt a célt szolgálja, hogy valami komoly veszteség – hozzánk közel álló személy halála, keserves csalódás – fölött napirendre térjünk. A szomorúság megcsappantja buzgalmunkat és lelkesedésünket, az élet dolgait, kivált a szórakozások és örömök iránt. A befelé fordulás, félrevonulás módot ad arra, hogy veszteségünket, csalódásunkat meggyászoljuk, levonjuk a konzekvenciákat, s erőnk lassú visszatérésével új terveket kovácsoljunk.„
Düh: „A vér a kézfejbe tolul a fegyver megragadását, és az ellenségre való lesújtást megkönnyítendő, a szívverés üteme felgyorsul, hormonok, például az adrenalin áradata ad lökést a határozott erőkifejtéshez.”
Meglepődés: „Felakad a szemünk, látómezőnk megnagyobbodik, és több fény éri a retinát. Így több információhoz jutunk a váratlan eseményről, könnyebben állapítjuk meg, valójában miről is van szó az optimális akcióterv érdekében.”
Félelem: „A vér a nagy vázizmokhoz, például a lábszárba áramlik, a menekülés megkönnyítésére. Ugyanakkor sóbálvánnyá dermedünk, ha csak egy pillanatra is, talán, hogy legyen időnk felmérni, nem jobb-e elrejtőznünk. Idegesek leszünk, tettre készek, figyelmünk a közvetlen fenyegetésre irányul, hogy könnyebben eldönthessük mi a teendő.”
Undor: „Az undorodó mimikában – kissé oldalra húzott felső ajak, orr-ráncolás – Darwin észrevétele szerint az ősi igyekezet jelenik meg az orr bántó szag előli bezárására, a mérgező étel kiköpésére.”
A tánc fejlődéstörténete
„Továbbá míg az emberek tevékenységei közül egyesek lelki, mások pedig testi tevékenységek, -addig a táncban e kettő összeolvad. Mert a történések itt megmutatják a gondolkodásmódot is, és a testedzésből fakadó fizikai erőt is. A legfontosabb azonban a mozdulatok gondolati bölcsessége, és hogy semmi sem történik értelem nélkül.” (Lukainosz)
Őskor
A tűz megjelenésével, a szabadidő kialakulásával együtt született meg a tánc is. Ennélfogva ez az egyik legősibb mozgásformánk. Bár írásos források nem állnak rendelkezésünkre, az őskori barlangrajzok és a francia Le Tuc d’Audobert barlangban talált lábnyomok megerősítik, hogy elődeink táncoltak. A férfiak totemtáncokat jártak, amikkel a vadászat sikerességét kívánták támogatni. Voltak szertartások a termékenységért, esőért, a nap, a hold és a csillagok tiszteletére, az ártó szellemek elűzésére. Külön rítusa volt a születésnek, a beavatásoknak, a munkának, a szerelemnek és a temetésnek. A legjellemzőbb forma a kör volt, de idővel a sor és a csigavonalak is megjelentek, illetve az azonos neműek közötti páros tánc.
Ókor
Egyiptomban a papi rend a táncot a vallás szolgálatába állította. A táncosok bizonyos szempontból kiváltságosok voltak, a legtöbb munka alól mentesültek, ugyanakkor szigorú étkezési szabályokat kellett betartaniuk. Meghatározták ruha- és hajviseletüket. A mozdulatok teljesen egységesek voltak, sok akrobatikus elemmel, pantomimmel, kevés lágy mozdulattal. Leginkább az isteneknek ajánlott szertartásokkal kapcsolódott össze a tánc.
Az ókori Görögországot a kultúra és a művészet jeles képviselőjeként tartjuk számon. Természetes, hogy jelentős táncéletet tudhatott magáénak. Ezek a mozgások azonban földrajzi térségenként nagy eltéréseket mutattak. A matriarchális Krétán sokkal lágyabb, főképp termékenységi táncot jártak, míg Spártában a fegyvertánc uralkodott, Athénban pedig a látványt és a méltóságteljes, harmóniát árasztó mozdulatokat preferálták.
A halandó emberi élet állomásainak is megvoltak a táncai, vagyis a születésnek, napi munkának, házasságnak, halálnak. Hitvilágukhoz, isteneikhez kapcsolódó szertartásaik nyilvánvalóan jóval nagyobb jelentőséggel bírtak. Külön érdekes, hogy Athénban az Apollón tiszteletére bemutatott táncok a légzés és szívverés 1:4 arányára épültek, amit a görög tudósok a Nap, Hold, Föld kozmikus ritmusához igazítottak. A mai társastáncok nagy része szintén ezt a ritmust követi.
A Római Birodalom nemcsak a szabadidő eltöltése terén volt jóval nyersebb az antik görögöknél, hanem táncművészetében is. Míg az etruszk királyok uralkodtak, addig jelen voltak a termékenységi, halotti és fegyvertáncok, amiket bonyolult térformákban, hangszerekkel kísérve, díszes ruházatban jártak. A pun háborúk után, az egységes Birodalom megszületésével a táncművészet a földműveléshez és háborúhoz kapcsolódó inkább orgiákban, mint valódi ünneplésben merült ki. Ezt követően a tömeges szórakoztatásra épített komplexumokban a nyers erőszak kapott főszerepet, sem a táncra, sem a színházi előadásokra nem volt igény.
Középkor
A középkor idején Európában a több istenhit helyét felváltotta a kereszténység. Kezdetben ez nem jelentett nagy változást a táncéletre vonatkozóan. Ez egyfajta átmeneti időszak volt, amikor a papok is együtt mulatoztak a hívekkel. Később azonban az egyház szigorúan szabályozta, majd be is tiltotta a táncot. A világjárványok megjelenésével együtt felütötte a fejét a haláltánc műfaja és a különböző tébolytáncok. A korszak két elfogadott alakja a halál és a bolond volt, az őket megjelenítőknek „mindent” szabadott.
A reneszánsz kulturális felfrissülést hozó időszaka a táncművésztre is jótékonyan hatott. Ismét megjelentek a táncmesterek, a művészi fokú képzések, a lejegyzett lépések, az elvárható formák variációi. A különféle táncokat zenében és stílusban is variálták.
Újkor
A korszak első felében leginkább a reneszánszban megjelenő balett hódított teret, illetve a különböző népi, nemzeti táncok kezdtek kivirágozni. Európára nagy hatást gyakorolt a gyarmatain megszülető rabszolgák és rabszolgatartók táncainak fúziója. Ez visszahozott egyfajta „útközben” elvesztett frissességet, ösztönösséget a mozgásba.
A jazz térhódítása kispadra ültette az európai klasszikus zeneiséget, és teret nyitott az új táncok születésének. Páros és vonalas táncok, ugráló, állati mozgásokat imitáló kísérleti mozgásformák jöttek létre. Hatalmas vérfrissítést jelentett ez a szabadságfok és az ösztönös mozdulatokhoz való visszatérés.
A második világháború visszavetette ezt a fejlődési folyamatot, egészen az ’50-es évekig kellett várni, amikor berobbant a rock and roll és a twist, ami szintén elsöprű erejű volt. Aztán pedig megszületett a disco, ami már végképp mentes volt minden szabálytól.
Napjainkban már kategorizálni is nehéz magát a táncot. Ami igazán lenyűgözővé teszi ezt a mozgásformát, az az, hogy ha mi magunk járunk órakeret szerint táncolni, vagy professzionális művészek előadását nézzük, vagy „csak” szórakozásként űzzük társaságban, netán otthon a nappaliban, ugyanúgy rekreációs funkciót tölthet be, bármelyiket választjuk is. Kevés olyan tevékenységet találhatunk, amiről ez elmondható.
Ha szeretnél a táncon keresztül kapcsolódni önmagaddal, érzéseiddel, várlak szeretettel a májusi kurzusomra, a részleteket itt találod.
Felhasznált irodalom:
Daniel Goleman Érzelmi intelligencia Háttér Kiadó Budapest 1995.
A tánc megjelenési lehetőségei a vizuális kommunikációban – szakdolgozat – Molnár Anikó
https://asszertivakademia.hu/erzesek-listaja/
Fotó:
Valeria November, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?