Mutasd meg mivel töltődsz, és megmondom ki vagy

Az extrovertált és introvertált személyiségek nyomában

Mikor először hallottam, majd olvastam az introvertáltságról és a “csendes ember” fogalmáról, olyan érzés fogott el, mintha egy oázisba érkeztem volna. Mivel egy olyan társadalomban nőttem fel és élek, amely hasonlóan a nyugati kultúrákhoz, jellemzően az extrovertált minőségeket fogadja el és részesíti előnyben, sokáig a sikeres ember fogalmát a karizmatikus, szenvedélyes, lelkes, könnyen kapcsolódó, izgalmas előadó és a társaság középpontja típusú ember fogalmával tettem egyenlővé. Éppen emiatt megnyugtató és felszabadító érzés volt végigvennem az introvertált típus főbb jellemzőit, mert ez segített meglátni és elfogadni az értékeit annak, ahogy én és introvertált társaim működünk, és már csak néha érzek bűntudatot, ha az énidőt választom a társas események helyett. 

Bár a hétköznapi szóhasználatban gyakran használjuk az extrovertált és introvertált kifejezéseket, és nem is mindig minősítés nélkül, de vajon tényleg tudjuk, hogy valójában mit takar ez a két fogalom?

Az eredet 
Az extraverzió és introverzió fogalmát Carl Jung 1921-ben kiadott A lélektani típusok című könyvében mutatta be először. Tipológiájában Jung a tudat két alapvető beállítottságát különbözteti meg ezzel a két fogalommal, nem pedig azt, hogy ki hogyan viselkedik társas helyzetekben. Szerinte a különbség a két személyiségtípus között abban van, hogy a figyelem, az érdeklődés és az energia merre áramlik, kifelé vagy befelé.

Nagyon szeretem Sylvia Löhken példáját, aki az energiatermelés területéről közelíti meg a két típus eltérő működését. Az extrovertált embert képzeljük el úgy, mint egy szélkereket, aminek ahhoz, hogy energiát nyerjen, önmagának is dinamikusan mozgásban kell lennie, forognia kell, és emellett külső ingerre is szüksége van. Az introvertált személy ezzel szemben egy akkumulátorra hasonlít, amely nyugalmi állapotban, egyedül töltődik fel, és nincs szüksége külső impulzusra és aktivitásra sem. Éppen ezért hosszabb időbe is telik neki, hogy visszanyerje az energiáját.

Mi a jellemző a két típusra?

Az introvertáltak, -akik körülbelül a társadalom 30-50%-át alkotják-, jellemzően befelé szeretnek fókuszálni, és a környezet helyett a saját gondolataikra, érzéseikre, megéléseikre irányítják a figyelmüket, érdeklődő energiájukat. A túl sok zaj és inger lemeríti őket, ezért van rendszeresen szükségük töltődése, visszahúzódásra, az önmagukkal való nyugodt találkozásra. Emiatt tűnhet úgy, hogy őket nehezebb megközelíteni, visszafogottabbak és csendesebbek, mint extro társaik.

Az extrovertált típusokat elbűvöli minden, ami a külvilágból árad feléjük – legyen szó tárgyakról, emberekről, eseményekről vagy eszmékről, ők a társasági élménykeresők. Kifelé irányítják a figyelmüket, könnyen kapcsolódnak, szeretnek társaságba járni, szívesen ismerkednek új emberekkel. Gyorsan reagálnak, ezért vitás helyzetekben és a változások kezelésében ügyesebbek, mivel nem befelé figyelnek, hanem rögtön kimondják, ami bennük van.

Természetesen nem jellemző, hogy valaki vegytisztán csak az egyik vagy másik kategóriába tartozna. Érdemes a két beállítódást egy skála két végpontjaként elképzelni, amelyen belül mindenki rendelkezik egy mozgástérrel, amiben komfortosan érzi magát. Van, akinek ez az extrovertált végponthoz van közelebb, van, akinek az introvertálthoz, vagy ha szerencsés, akkor nagyjából középen van, és így mindkét típusban ügyesen tud működni.  Az, hogy ki melyik beállítódás jegyeit hordozza egyrészt személyiségfüggő, hiszen már születésünkkor rendelkezünk egyfajta hajlammal egyik vagy másik irányába, a konkrét jegyek pedig gyermekkorban kristályosodnak ki. Másrészt, hogy épp melyik működés jellemzőit vesszük fel, függ az adott szituációtól, a minket körülvevő emberektől, kultúrától és az énállapotunktól is.  

Ha még bizonytalan vagy abban, hogy te melyik személyiségtípusba tartozol vagy ránéznél arra, hogy melyik beállítódás jellemzőbb rád, akkor a tovább olvasás előtt javaslom, hogy töltsd ki az alábbi linken található angol és német nyelven elérhető tesztet: https://www.intros-extros.com/en/introverts-extroverts/online-test

Extro agy vs. intro agy 

A Jung által lefektetett személyiségbeli különbségeket neuropszichológiai- és biológiai kutatások is alátámasztják. Ezek alapján elmondható, hogy az extro és intro agy egyszerűen másképp működik, és ez tükröződik az eltérő viselkedésben. Az introvertáltak agyában erősebb elektromos aktivitás mérhető, -állandóan, nem csak kiemelkedő mentális kihívás esetén-, és ezért agytevékenységükkel több energiát fogyasztanak. Mindez leginkább a frontális kéregben mutatható ki, ahol a belső folyamatok feldolgozása történik. Tehát ha egy introvertáltat bármilyen benyomás ér, akkor aktiválódik az emlékezés, döntéshozatal, problémamegoldás, és a tanulásért felelős terület. Mondhatni állandóan pörög az agyuk, ami valljuk be, leírva is fárasztó.
Ezzel szemben az extro agy alapból kevésbé reagál a kívülről érkező ingerekre, és egyidőben töltődni is tud belőlük. Ezért lehet az, hogy ők energikusan térnek haza egy céges csapatépítőről vagy családi összejövetelről, míg egy introvertált embernek akár néhány csendesebb napra is szüksége lehet, hogy újratöltődjön. 

Extrovertált és introvertált személyiségek a párkapcsolatban

Két introvertált egy párkapcsolatban 

Két introvertált személy várhatóan jól érzi magát együtt a párkapcsolatban, hiszen ismerik egymás igényeit, és ezért megtalálhatják és átélhetik azt a szintű mélységet, kapcsolati minőséget, empátiát és figyelmet, amire vágynak, és amiben igazán jól érzik magukat. Ideális lehet ez a felállás a számtalan közös érdeklődési terület és a kevesebb konfliktusforrás miatt. Jellemzően megértik és elfogadják egymást abban, hogy a nyugalom és a visszavonulás alapvető szükségletük, és teret is biztosítanak egymásnak ehhez.

Fejlődési lehetőségeik a párkapcsolatban: Kapcsolatukban veszélyt jelenthet a közös mozdulatlanság, hogy túlzottan kivonulnak a társasági programokból, ketten töltve napjaikat, és így kapcsolatfüggőség alakulhat ki közöttük. Ha pedig a párkapcsolaton belül töltenek egyre hosszabb időt egyedül visszahúzódva, vagy választanak egyedül végezhető hobbit, akkor a közös élményektől fosztják meg egymást, és az egymás mellett élés állapotát tartják fent. Ezeket a vészforgatókönyveket úgy tudják megelőzni, ha rendszeresen beszélgetnek a kapcsolatukról, eltérő igényeikről, és megtanulják pontosan megfogalmazni és kifejezni szükségleteiket, még ha azok különbözőek is. Szintén a kapcsolat fejlődését segíti, ha a pár közös programokat, célokat és rituálékat alakít ki együtt, és ezek dátumát előre meg is beszélik. Például ilyen lehet a heti randevú, évente egy új hobbi közös kipróbálása vagy meglepetésprogram, kedveskedés szervezése egymásnak.

Két extrovertált a párkapcsolatban

A párkapcsolat kezdeti, szimbiotikus szakaszában az extrovertált páros nagyon izgalmas és szenvedélyes kapcsolatot élhet meg, hiszen mindketten újdonságra, pörgésre, változatos programokra vágynak. Egymást inspirálhatják új hobbik, akár extrém sportok kipróbálásával, amelyekből újabb energiát nyernek. A nyitottságuk és kíváncsiságuk miatt a szexualitásban is kiemelkedő élményeket élhetnek át együtt. 

Fejlődési lehetőségek a párkapcsolatban: Amire tudatosan érdemes figyelniük, hogy a szenvedélyszerelem időszaka után kialakulhat egyfajta “Két dudás egy csárdában” effektus, elindulhat a pár tagjai között a rivalizálás, egymásra licitálás. Mivel veszekedéseik szintén erőteljesek és szenvedélyesek tudnak lenni, a hosszabb távú társkapcsolat érdekében fontos, hogy megtanuljanak kompromisszumot kötni egymással. Mivel mindketten szívesen beszélnek magukról, mindkét fél részéről szükséges egy mélyebb tudatosság, hogy az egymás mellett való elbeszélés helyett valóban odafigyeljenek a másikra, meghallgassák egymást, és kölcsönösen reagáljanak a másik fél szavaira. A mindennapok rutinfeladatai mellett, -amelyeket ők hajlamosabbak megunni-, figyeljenek arra, hogy kellő mennyiségű közös program és hobbi szervezésével kapcsolatukat is táplálják és energetizálják.  

Extrovertált-introvertált párkapcsolat

Az extrovertált-introvertált párok azok, akik a kiegészítő szükségletek elmélete alapján választanak társat, azaz egymásban találják meg saját hiányzó tulajdonságaikat. Mivel a két fél különböző igényű és kommunikációs stílusú, ezért ebben a kapcsolatban sokat tudnak tanulni egymástól, és jól kiegészíthetik egymást. A társaságkedvelő és karizmatikus fél rendkívül vonzó tud lenni az introverált számára, a kezdeti időszakban így ő is szívesebben mond igent a sokszínű programokra, mert társa energiája és támogatása kedvezően hat rá. Az extrovertált számára pedig a figyelem, a nyugalom és a stabilitás lehet igazi érték. A romantikus szerelem elmúltával azonban épp ezek a különbségek lesznek azok, amelyek a nehézségeket okozhatják, mert a pár tagjai ráébredhetnek, hogy valójában nagyon más értékek mentén élik az életüket.

Fejlődési lehetőségek a párkapcsolatban: Ha különbözőségeikre erőforrásként tud gondolni a pár, ha tisztelettel tekintenek egymás eltérő képességeire, akkor abból mindketten gazdagodnak, fejlődhet együttműködési készségük és mélyülhet az empátiájuk. A csendes fél megtanulhatja ebben a kapcsolatban, hogyan érvényesítse a szükségleteit, fejezze ki az érzéseit, és álljon ki magáért egy konfliktusban. Az extrovertált társ pedig lehetőséget kap arra, hogy figyelmesebbé és megértőbbé váljon, hogy kommunikációjában lényegretörően fogalmazzon. Lehetőségük van arra is, hogy érveiket megfelelő hangerővel és sebességgel sorolják fel egymásnak, így az exrto nem lesz túl hangos, az intro pedig túl lassú a másik számára.

Fejlesztőként javaslom, hogy már a párkapcsolat kezdetekor beszéljék át az alábbi kérdéseket, és ezekben mindkét fél igényét azonos súllyal figyelembe véve közösen egyezzenek meg:

• Milyen gyakran, és milyen programokra megy együtt a pár?
• Járnak-e a külön is társaságba, programokra?
• Hetente mennyi énidőre van szükségük? Azt milyen formában szeretnék eltölteni? 
• Mennyi közös minőségi időt terveznek együtt tölteni? Azt mivel töltik?
• Milyen gyakran járnak társaságba? Milyen gyakran találkoznak a családjukkal, barátaikkal? Melyikük családjával, barátaival mennyi időt töltenek?
• Hogy töltik a szabadságukat? Milyen típusú nyaralást élveznének mindketten?

Persze a kérdések átbeszélését nemcsak a vegyes típusú pároknak ajánlom, hanem bárkinek, aki szeretne kiegyensúlyozottabb, elkötelezett társkapcsolatban élni. A kérdéssor a kapcsolat későbbi fázisában is bártan elővehető, és a korábban megbeszélt, közösen lefektetett válaszok módosítására is van lehetőség.

A felvázolt különbözőségekből eredő esetleges konfliktusok persze nem csak a párok életét érintik, ugyanúgy előfordulhatnak munkahelyi, baráti vagy családi környezetben. A bemutatott tipológia abban segíthet, hogy a két személyiség főbb jegyeit és működésmódját átgondolva, önmagunkat és meghatározó kapcsolatainkat megvizsgálva mélyítsük önismeretünket, növeljük tudatosságukat, és megerősítsük magunkat azokban a minőségekben, amikben jók vagyunk, és fejlődhessünk azokban, amelyek kevésbé a sajátjaink. Ha elkezdjük értékelni különbségeink pozitív oldalát, ha elfogadjuk, hogy egyszerűen máshogy van huzalozva az agyunk, az lehetővé teszi, hogy még gazdagabb, teljesebb életet éljünk meg együtt és külön is.

Réti Orsolya

Felhasznált szakirodalom:
Susan Cain: Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban, Háttér Kiadó Kft. 2016
Carl Gustav Jung: Lélektani típusok, Scolar Kiadó 2010
Sylvia Löhken: A csend ereje, a zárkózott ember útja a sikerhez, Libri Kiadó 2018

Fotók:
Lucas Sankey, George Bakos, Anneliese Phillips, Sept Commercial, Toa Heftiba, forrás Unsplash