Az egyik korábban megjelent cikkben – Fejleszthető-e az érzelmi intelligencia? – megemlítésre került a konfliktuskezelés fogalma, ebben a cikkben pedig szeretném e témát bővebben kifejteni.
Hogyan reagálunk azokban a helyzetekben, amikor vitába keveredünk, azaz eltérés van saját szándékunk és mások szándéka között?
Amennyiben szeretnéd megtudni, Te hogyan reagálsz, írj nekünk egy emailt az info@szfc.hu címre, és válaszban elküldjük az ezt vizsgáló tesztet, és segítünk a kiértékelésében is.
Mikor beszélhetünk konfliktusról?
Amikor egymással össze nem egyeztethető magatartásmódok vagy szándékok ütköznek, és ezeket a feszültséggel teli helyzeteket, az ebben érintett felek összeegyeztethetetlennek élik meg. Az ilyen helyzetekben egy személy viselkedése két dimenzió mentén írható le, ezek az önérvényesítés és az együttműködés.
Thomas és Kilmann megállapítása szerint ötféle viselkedés lehetséges az önérvényesítés és az együttműködés tengelyét vizsgálva, melyek a következők: versengő, problémamegoldó, elkerülő, alkalmazkodó és kompromisszumkereső.
Önérvényesítés: mennyire tudjuk a saját érdekünket érvényesíteni
- saját érdekét érvényesítő (versengő, problémamegoldó)
- saját érdekét nem érvényesítő (elkerülő, alkalmazkodó)
Együttműködés: mennyire tudjuk a másik érdekeit figyelembe venni
- a másik érdekeit figyelmen kívül hagyó (versengő, elkerülő)
- a másik érdekeit figyelembe vevő (alkalmazkodó, problémamegoldó)
Igazából mindegyik típus lehet hasznos különböző helyzetekben, ezért az a fontos, hogy adott szituációban mennyire tudjuk jól használni a legmegfelelőbb konfliktuskezelési stílust. Személyiségünkből adódik, hogy az 5 féle lehetőség közül melyik áll hozzánk a legközelebb.
Egy vehemensebb típusú ember nagyobb valószínűséggel lesz versengő, mint alkalmazkodó vagy elkerülő. Egy zárkózottabb, nyugodtabb természetű személyhez inkább az alkalmazkodó, elkerülő stílusok állhatnak közelebb. Itt is, mint az életünk minden területén fontos a tudatosság. Amikor belekerülünk egy konfliktusba, érdemes felmérnünk – ebben segítségünkre lehetnek testi érzeteink – hogyan vagyunk mi ezzel. Amennyiben erős érzések kerítenek minket hatalmukba, akkor érdemes küzdenünk magunkért, mert bárhogy is alakul a helyzet, megélhetjük, hogy kiálltunk magunkért, és ez jó érzéssel tölthet el bennünket. Amennyiben viszont nincs ránk nagy hatással a konfliktus, viszont a másikon látszik, hogy neki ez mennyire nagyon fontos, érdemes engednünk.
Hogy miért? Azért, mert ha engedünk, bár megélhetjük ezt egy vesztett konfliktusként, mégis nyerünk is vele azáltal, hogy a másik félnek örömöt szereztünk és ez később akár még hasznunkra is válhat.
Ahogy személyiségünk változik, úgy változhatnak az általunk használt konfliktuskezelési stílusok is.
Nézzünk erre egy példát: úgy érezzük, nem tudunk kiállni magunkért, és ezzel a problematikával felkeresünk egy fejlesztő szakembert, aki segít nekünk felismerni és átdolgozni az emögött meghúzódó dinamikákat. Idővel eljuthatunk oda, hogy észleljük magunkon, vagy a környezetünk jelzi vissza felénk, hogy megváltoztunk, az eddig gyakran használt „nekem mindegy”, „legyen úgy, ahogy te szeretnéd” mondatok helyett, döntéseket hozunk, vagyis ahelyett, hogy sodródnánk, jobban a kezünkbe vesszük életünk irányítását. Az elkerülő, alkalmazkodó stílusok kiegészülnek a problémamegoldó, kompromisszumkereső és adott esetben a versengő stílusokkal, ezáltal több lehetőséggel lesz felfegyverkezve az adott ember egy konfliktusos helyzetben.
Vegyük végig a konfliktuskezelési stílusokat:
VERSENGŐ
Saját érdekét érvényesítő és egyáltalán nem együttműködő.
Saját érdekét érvényesítő és a másik érdekeit figyelmen kívül hagyó magatartás, vagyis az egyén mindent megtesz a saját szándékai érvényesítése érdekében, akár a másik rovására is.
Cél, hogy nyerő helyzetbe kerüljön, hogy neki legyen igaza, és erre felhasználhatja meggyőző képességét, hatalmi helyzetét, bármit, ami segíti őt célja elérésében.
Mikor érdemes ezt a stílust használni:
- vészhelyzetben, amikor cselekedni kell
- amikor egy számunkra nagyon fontos dologról van szó
Akinél ez a stílus a legerősebb, annak fejlődési feladata, hogy bele tudjon helyezkedni a másik helyzetébe, hogy oda tudjon figyelni a másikra és elfogadja annak véleményét.
ALKALMAZKODÓ
A saját érdekét nem érvényesítő, a másik érdekeit figyelembe vevő.
Itt nagyon fontos a kapcsolat, talán a legfontosabb, ezért pedig áldozatot hoz, „legyen neked igazad” attitűddel, ami által lemond saját szándékairól. Azért áldozza fel önmagát, mert azt gondolja, hogy csak így maradhat elfogadható/szerethető a másik fél számára.
Mikor érdemes ezt a stílust használni:
- ha a másik fél fontosabb, mint maga a téma
- ha szeretnénk harmóniát
- ha rájövünk, hogy nincs igazunk
Akinél ez a stílus a legerősebb, annak fejlődési feladata, hogy amellett, hogy a másik érdekeit figyelembe veszi, a saját érdekeit is érvényesítse, mert a sok alkalmazkodás elégedetlenséget okozhat, hiszen sosincs az, amit mi szeretnénk.
ELKERÜLŐ
A saját érdekét nem érvényesítő és a másik érdekeit figyelmen kívül hagyó típus.
Itt a fő mozgatórugó a konfliktus mindenáron való elkerülése, konfliktuskerülés. Túl nagy energiát igényelne az adott személytől, hogy beleálljon egy vitás helyzetbe, ezért inkább elkerüli. Ez mind a két fél számára frusztráló, mert a nézeteltérés ott lóg a levegőben.
Mikor érdemes ezt a stílust használni:
- ha időt szeretnénk nyerni magunknak
- ha egyáltalán nem érdekel a téma
- ha más jobban meg tudja vívni a konfliktust helyettünk
Akinél ez a stílus a legerősebb, annak fejlődési feladata, hogy felismerje mi is igazán fontos számára, illetve hogy bátorságot nyerjen és önbizalmat építsen.
KOMPROMISSZUMKERESŐ
Saját érdekét érvényesítő és a másik érdekeit figyelembe vevő típus.
Ez a stílus abszolút középen helyezkedik el a tengelyeken, tehát a saját érdekeit érvényesíti és a másik érdekeit is figyelembe veszi, ezt próbálja egyensúlyba hozni, akár úgy is, hogy néhány dologról lemond. Itt a felek kölcsönös megegyezésre törekszenek és hajlandóak engedni saját érdekükből azért, hogy a megegyezés megszülethessen, egyben arra is figyelnek, hogy a saját érdekeik is valamennyire elfogadásra kerüljenek, végül megszületik egy kompromisszumos megoldás, amivel nem biztos, hogy mindenki maximálisan elégett lesz.
Mikor érdemes ezt a stílust használni:
- amikor fontos a kapcsolat és a téma is, és gyorsan szeretnénk megegyezni
Akinél ez a stílus a legerősebb, annak fejlődési feladata, hogy tudatosabban mérje fel a helyzetet és annak megfelelően kezelje a konfliktust, mert nem minden pillanatban jó, ha keressük a kompromisszumot, például egy számunkra egyáltalán nem fontos kérdésnél érdemesebb az elkerülő vagy az alkalmazkodó stílust választani és az időt valami olyan dologra szánni, ami számunkra fontos. Amennyiben pedig számunkra nagyon fontos a kérdés és nem akarunk gesztusokat tenni, akkor a problémamegoldó stílus lehet a legmegfelelőbb.
PROBLÉMAMEGOLDÓ
A saját érdekét érvényesítő, a másik érdekeit figyelembe vevő.
Itt a cél, hogy mindegyik fél számára kielégítő megoldás szülessen. Az eltérés a kompromisszumkereső stílushoz képest az, hogy itt a végeredménnyel mindenki elégedett, míg egy kompromisszum során ez nem valósul meg, az engedmények végett.
A problémamegoldó megközelítés sok időt, energiát és kreativitást igényel, a konfliktus okainak feltárását, megértését, és a résztvevők pozitív érzésekkel zárják le a konfliktust.
Mikor érdemes ezt a stílust használni:
- amikor fontos a kapcsolat és téma is, és mindenki elégedettségére törekszünk
- amikor tudunk elegendő időt szánni a konfliktusra
- amikor fontosak vagyunk önmagunknak és a másikkal való tartós kapcsolat is fontos a számunkra
Akinél ez a stílus a legerősebb, annak fejlődési feladata, hogy tudatosabban mérje fel a helyzetet és annak megfelelően kezelje a konfliktust, mert ez a stílus hatalmas energiabefektetést igényel és ez elveszi az erőforrásokat a valóban fontos problémák megoldásától.
Mi történik, amikor ezek a stílusok találkoznak egymással?
Amikor két alkalmazkodó, vagy két elkerülő, vagy egy elkerülő és egy alkalmazkodó találkozik, ott nem jön létre konfliktus, és döntés sem nagyon születik.
Amikor egy versengő konfliktusba kerül egy elkerülővel vagy egy alkalmazkodóval, akkor gyorsan véget fog érni a vita, a versengő javára.
Amikor egy versengő konfliktusba kerül egy kompromisszumkeresővel vagy problémamegoldóval, akkor a kompromisszumkereső kevésbé lesz elégedett, a problémamegoldónak pedig sok energiájába fog kerülni, amíg megszületik a megoldás.
Amikor két versengő találkozik egymással, ott nem születik megoldás, hiszen mind a két félnek igaza van.
Amikor két kompromisszumkereső, vagy két problémamegoldó, vagy egy problémamegoldó és egy kompromisszumkereső találkozik, akkor nagyszerű megoldások születnek. Kérdés, hogy mennyi idő alatt és milyen elégedettségi szinten. A cél a két stílusnál azonban közös, az, hogy megoldás szülessen.
Amikor egy kompromisszumkereső vagy problémamegoldó találkozik egy elkerülővel, akkor nagyon nehéz dolguk van, hogy bármilyen megoldás megszülethessen, jó, ha az elkerülő konfliktuskezelési stílust tud váltani.
Amikor egy kompromisszumkereső találkozik egy alkalmazkodóval, akkor nagyon gyorsan megszületik a megoldás, hiszen az alkalmazkodó elfogadja a kompromisszumkereső nézeteit.
Amikor egy problémamegoldó találkozik egy alkalmazkodóval, akkor nehéz dolga van a problémamegoldónak, hogy kiderítse az alkalmazkodó igényeit, amennyiben ez sikerül, akkor mindenki megelégedettségére megszülethet a megoldás.
Általánosságban elmondható, hogy mind az 5 konfliktuskezelési stílussal rendelkezünk, ami kérdéses, hogy milyen százalékos megoszlással. Ami biztos, hogy van egy domináns stílusunk, amit általában használunk, amiben jól érezzük magunkat, tehát az emberek többsége nem vegytisztán egy konfliktuskezelési stílust használ.
Érdekes lehet megfigyelni, hogy milyen helyzetben – munkában, otthon, boltban stb. -, kivel – a párunkkal, a szüleinkkel, gyermekeinkkel, barátainkkal – melyik stílust használjuk adott konfliktus esetén. Mikor szerzünk érvényt akaratunknak és mikor engedünk, kivel szemben vagyunk dominánsok, vagy inkább együttműködők, egy kis tudatos önmegfigyeléssel sok „aha” élményre tehetünk szert.
Esetleg játékos formában barátokkal eljátszhatjuk a konfliktusokat úgy, hogy utána ki kell találni, ki melyik stílust használta, majd ránézni a helyzetre, ki, hogyan élte meg magát, milyen érzés volt az adott stílusban konfrontálódni, kényelmes volt, vagy kényelmetlen, és a játéknak csak a képzelet szabhat határokat.
Amennyiben érdekel, hogy nálad ez a százalékos megoszlás hogyan alakul, akkor ahogy a cikk elején jeleztem, írj nekünk egy emailt az info@szfc.hu email címre.
Jó játékot, új felismeréseket kívánok!
Felhasznált irodalom:
L. Stipkovits Erika Konfliktusok Személyiségfejlesztő Akadémia belső jegyzet
Fotó:
Thomas-Kilman modell, forrás piacesprofit.hu
Andrea Piacquadio forrás Pexels.com
Liza Summer forrás Pexels.com
Vélemény, hozzászólás?