„Életünk minősége végső soron kapcsolataink minőségétől függ.” Esther Perel
A Lancet nevű orvosi szakfolyóirat 2015-ben közzétett kutatása kimutatta, hogy a gazdag országokban a férfiak bármely életkorban kétszer nagyobb eséllyel halnak meg, mint a nők.
Még egy érdekes tény, hogy a fejlett világban a hölgyek átlagosan 6-8 évvel számíthatnak hosszabb életre, mint ellenkező nemű társaik. Kivételt képeznek azonban egyes területek, úgynevezett kék zónák, ahol a Föld legidősebb és egyben legegészségesebb emberei laknak.
A kék zóna titka
A 2000-es évek elején, a National Geographic támogatásával indult kutatás során öt ilyen régiót találtak, nevezetesen a görög Ikaria, a japán Okinawa, a Costa Rica-n található Nicoya, a kaliforniai Loma Linda, valamint az olasz Szardínia.
A kék zónák településeinek mindegyike falu méretű, mégis a világ ezen részein él a legtöbb 100 éven felüli ember a lakosságlétszámhoz viszonyítva.
Szardínián, ezen az eldugott mediterrán szigeten hatszor többen élik meg századik életévüket, mint az olasz csizmán, valamint tízszer annyi százéves van, mint Észak-Amerikában. Egyedül itt élnek olyan hosszan a férfiak, mint a nők.
Sokunkban felmerülhet a gondolat: vajon mi kell ahhoz, hogy több, mint 100 évig élhessünk?
Ez a kérdés ösztönözte Dr. Susan Pinkert, a The Wall Street Journal pszichológusát is, hogy az itáliai kék zóna középpontjába, Villagrande-ba utazzon és kivizsgálja a helyi szokásokat, valamint megtalálja a hosszú élet titkát.
Kutatása rámutatott, hogy az ottani lakosság maratoni élettartamának csupán 25 százalékáért felelősek a gének, a többi 75 százalék pedig az életstílusukból ered.
A település mai képét az idők során az önvédelem és a társadalmi kohézió alakította. Ez azt jelenti, hogy a falubeliek élete az ősi falvakéhoz hasonlóan máig összefonódik.
Dr. Pinker az ottaniak életvitelének megismerése során arra a következtetésre jutott, hogy titkuk végső soron nem másban, mint az egymáshoz való közelségben rejlik.
Az itt élőkre egyaránt jellemző, hogy életvidám, szoros családi kapcsolatokat ápoló, vibráló és tartalmas társasági életet élő emberek. Ahogyan öregszenek, de valójában egész életük során körülveszi őket népes famíliájuk, barátaik, szomszédaik, a pap, a boltos, meg a kocsmáros.
Nagy tiszteletnek örvendő idős társaikat sosem hagyják magányosan.
Ezzel az életmóddal ellentétben napjainkban a népesség csaknem egyharmada vallja, hogy szükség esetén csupán egy-két személyre számíthat. Korunk rákfenéje a társadalmi elszigeteltség, mely az utóbbi években kitört világjárvány, és a vele járó korlátozások következtében csak fokozódni látszik.
Életidőnket befolyásoló tényezők
Egy szintén a hosszú élet feltételeit kutató tanulmány keretein belül Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young egyetem professzora több tízezer középkorú személlyel készített interjút.
Megvizsgálta életstílusuk minden egyes aspektusát: a családi állapotot, testmozgást, étkezési szokásokat, függőségeket, stb. Hét év elteltével aztán újra felkereste a még életben lévő célszemélyeket és arra próbált választ kapni, hogy mi csökkenthette leginkább a halálozási esélyüket?
Kutatásának köszönhetően megtudhattuk, hogy az influenza elleni oltás jobban véd a testmozgásnál. Kiderült továbbá, hogy akár sovány, vagy túlsúlyos valaki, többé nem érdemes gyötrődnie, hiszen ez a faktor az élethosszt befolyásoló tényezők tízes listájának csupán nyolcadik helyén áll.
A tanulmányból nyilvánvalóvá vált, hogy a két legmeghatározóbb előrejelző a hosszú élet tekintetében nem más, mint a közeli kapcsolatok és a társadalmi beilleszkedés.
Közeli kapcsolatainkhoz tartoznak azon rokonok, barátok és ismerősök, akiktől kölcsön kérhetünk, akik orvoshoz visznek, amikor rosszul érezzük magunkat, vagy mellettünk állnak nehéz helyzeteinkben. Ezen emberek megléte vagy hiánya által hitelesen megbecsülhető, hogy milyen hosszú életre számíthatunk.
Legmeghatározóbb tényezőként a társadalmi beilleszkedés magában foglalja, hogy mennyire lépünk kapcsolatba másokkal mindennapjaink során. Egyaránt figyelembe veszi a közeli és távolabbi kötelékeinket, tehát nem csupán a közvetlen hozzátartozóinkat veszi figyelembe, hanem például azt is, hogy beszélgetünk-e a postással, váltunk-e pár szót a pénztárossal vagy szép napot kívánunk-e a szomszédnak? Ezen kölcsönhatások összessége a legjobb előjelzője, hogy milyen hosszú életűek leszünk.
Social media vs. személyes kapcsolatok
Egy egyszerű szemkontaktus valakivel, egy kézfogás vagy a pacsizás olyan kémiai folyamatokat indukál agyunkban, melyeknek köszönhetően csökken a stressz szint, enyhül a fájdalom, nő az örömérzet és erősödik a bizalom.
A személyes kapcsolatteremtés során egy egész seregnyi neurotranszmitter szabadul fel szervezetünkben, amelyek a védőoltásokhoz hasonló módon óvnak bennünket.
De vajon mi a különbség a valódi párbeszéd és az online térben létrejövő interakciók között?
Elizabeth Redcay, a Marylandi Egyetem idegkutatója két csoport tagjainak agytevékenységét hasonlította össze: azokét, akik élőben kommunikáltak vele, egybevetve azon résztvevőkkel, akik csupán online követték a beszédét ugyanarról a témáról, például a YouTube-on.
A két csapat közti eltérés az agyi aktivitásában keresendő.
A vizsgálat eredményeiből egyértelműen látszik, hogy a figyelemért, valamint a társas intelligenciáért felelős agyterületek sokkal aktívabbá válnak, amikor valós társas kapcsolat során, egy élő személlyel lépünk kapcsolatba.
Miért élnek tovább a nők, mint a férfiak?
Az egyik fő ok, hogy a nők életük során sokkal hajlamosabbak, valamint motiváltabbak előtérbe helyezni és ápolni személyes kapcsolataikat.
A legfrissebb adatok szerint a közeli barátságok olyan biológiai védőmezőt alakítanak ki, amely megóv a betegségektől, valamint a korai demenciától.
Ez a jelenség nem csupán az emberi fajra jellemző, hanem főemlős rokonainkra is.
Joan Silk antropológus kutatása feltárta, hogy azok a nőstény páviánok, amelyek egy azonos nemű szűk baráti kör tagjai, hosszabb életűek, alacsonyabb a stressz szintjük és több utódot nevelnek fel, legalább három stabil kapcsolat esetén. Ez a varázserejű szám.
Mi tesz bennünket egészségessé és boldoggá egy életen át?
A Harvard Egyetemen egy 1938-ban indított, a felnőttek változásait vizsgáló kutatás során 75 éven keresztül követték nyomon 724 ember életét, időről időre megkérdezve őket egészségükről, családi viszonyaikról és munkájukról.
Az eredeti 724 résztvevőből körülbelül 80 személy még mindig életben van és máig részt vesz a felmérésben, többségük elmúlt 90 éves.
A vizsgálat kezdete óta két csoport életét követik nyomon: az első csapat tagjait akkor vonták be, amikor másodévesek voltak a Harvardon, míg a második társaság résztvevőit Boston legszegényebb régióiból származó, kifejezetten hátrányos helyzetű fiúk adták.
A kutatás kezdetén mindenkivel elbeszélgettek, orvosi vizsgálatokban vettek részt, majd ezt a rutint kétévente megismételték.
Hogy 75 évvel később a boldogság tekintetében mi a tanulsága ennek a rengeteg információnak, amik ezekből a sorsokból származnak? A gazdagság, a hírnév, netán a kemény munka? Az egyértelmű válasz, ami az idők során kikristályosodott, hogy a tartalmas, igazi emberi kapcsolatok őrzik meg leginkább egészségünket és boldogságunkat. Azok jutnak a legtovább, akik képesek a családjukra, barátaikra támaszkodni.
A több generáción átívelő kutatócsoport három fontos dolgot határozott meg az emberi kapcsolatokról:
- Azok az emberek, akiknek több közösségi kapcsolatuk van, legyen az akár családi, baráti vagy egyéb szövetség, boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek, mint azon társaik, akik kevesebb viszonyt ápolnak. A magányosság tehát mérgező. Azok, akik másoktól jobban elszigetelődve élnek, mint igényelnék, lehangoltabbnak érzik magukat, valamint egészségük hamarabb romlásnak indul, melynek következtében rövidebb ideig élnek.
- Nem csupán barátaink száma, valamint kapcsolati státuszunk mérvadó, hanem közeli kapcsolataink minősége az, ami igazán számít.
- Egy szeretetben hiányos, veszekedéssel teli házasság sokkal rosszabb hatással van az egészségre, mint egy válás. Ezzel szemben a meleg, szeretetteli kapcsolatok valóságos védőhálót képeznek körülöttünk.
Tippek a kék zónák életmódjának gyakorlásához
- csináljunk vagy tanuljunk valami újat szeretteinkkel együtt, így mélyítve és frissítve fel kapcsolatunkat
- a képernyő előtt töltött időt igyekezzünk inkább emberekkel tölteni
- keressünk fel egy régen látott családtagot, barátot, akivel lehet, hogy évek óta nem beszéltünk
A villagrandei lakosokról példát véve talán mi is tehetünk az elszigetelődés és a magány sajgó érzése ellen.
Akárcsak a szardíniai kis falu lakóinak, mindnyájunknak biológiai szükséglete, hogy érezzük: tartozunk valahová.
Ha beépítjük teendőink közé a személyes kapcsolataink ápolását közvetlen környezetünkben és munkahelyünkön, azzal erősíthetjük immunrendszerünket, hasznos hormonokat küldhetünk a véráramunkba, és végeredményben hosszabb, egyben tartalmasabb életre számíthatunk.
A kutatások egyöntetű tanulsága, hogy az elégedett élethez vezető út legfőképpen jó kapcsolatokkal van kikövezve. Érdemes hát alaposan megfontolni, hogy miként építgetjük saját magunk faluját, hiszen ennek létrehozása és fenntartása élet-halál kérdése.
Felhasznált irodalom:
Robert Waldinger: What makes a good life? Lessons from the longest study on happiness, www.ted.com
Susan Pinker: The secret to living longer may be your social life, www.ted.com
Szvetelszky Zsuzsanna, A fontos mások, HVG extra Pszichológia magazin 2022/2. szám
Why Connection is a Matter of Life and Death (michaelleestallard.com)
www.kekzona.hu
Fotó:
Tim Marshall forrás unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?