Ma már nem kérdés azt gondolom, hogy az apák részvétele a gyermeknevelésben különösen fontos, nagy hatással vannak a gyerekük érzelmi és értelmi fejlődésére egyaránt. Úgy tudják motiválni gyermekeiket, ahogy egy anya képtelen (csak az anya-gyermek kapcsolatban van jelen a feltétel nélküli szeretet), különösen a kortársi kapcsolatokat és az iskolai előmenetelt illetően.
A fiúk az apától tanulják meg, hogyan tartsanak egyensúlyt az erőfitogtatás és az önuralom között, így elsajátíthatják az önkontroll képességét, amely a későbbiekben egyre fontosabb szerepet kap az életükben, a barátságok, az iskolai előmenetel és a karriercélok terén. Bár a lányok esetében is fontosak ezek a tényezők, nem ennyire egyértelmű a kapcsolat az apa-lánya minőség és ezen szempontokra való hatása között. Annyi bizonyos, hogy jó minőségű apa-lánya kapcsolat esetén a lányok kisebb valószínűséggel kezdenek el korán szexuális életet élni, nem próbálják kitölteni az apa hiánya okozta érzelmi űrt.
Fontos tehát, hogy az apa jelen legyen a gyermekei életében és érzelmileg is elérhető legyen.
Bár a gyerekeknek szükségük van az apjukra, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az az apa. A gyerekek életére pozitív hatással van, egy érzelmileg jelenlévő, megerősítő apa, aki vigaszt nyújt a szomorú pillanatokban. Ugyanakkor hatalmas károkat tud okozni a gyerekek lelkében egy bántalmazó, kritizáló, megalázó vagy érzelmileg rideg apa.
Ahogy változtak a családi rendszerek az elmúlt évszázadok során, úgy változott közben és alakult át az apák szerepe is a gyereknevelésben. A nők munkába állása új alapokra helyezte az apaságról gondolt régi beidegződéseket és a két nem közötti viszonyt is. Pozitív tendencia az is, hogy az apák ma szívesebben vannak jelen gyerekeik születésénél, mint elődeik.
Máshogy viszonyulnak gyerekeikhez, jelenlétük, olyan kompetenciák kialakulását segítheti elő, melyek a társas kapcsolatok terén fejtik ki hatásukat.
John Gottman és Joan Declaire, Nevelés szívvel-lélekkel című könyvében írt egy kutatásról – melyet a ’70-es években végeztek Amerikában – melyben kimutatták, azok a gyerekek, akik több időt töltenek el az apjukkal 1 éves koruk előtt, felszabadultabbak idegenek társaságában és kevesebbet sírnak, ha idegenre hagyják őket.
Az apák elsősorban a közös játék során fejtik ki hatásukat a gyerekekre. Ezek a játékok inkább fizikai jellegűek, durvábbak és izgalmasabbak, mint az, amit az anyával csinálnak. Például birkózás, levegőbe dobálás vagy csiklandozás. Összefüggés van az apák fizikai jellegű játékai és a gyermekek kortársaikkal kialakított kapcsolatai között, mert a társas játékok során fejlődnek ki a gyerekek szociális készségei.
Fontos, hogy az apa a társas játékok során pozitívan nyilvánuljon meg és hagyja, hogy a gyerek irányítsa a játék menetét, kerülje a kritizálást, a megalázást és a becsmérlést.
Az anya-gyerek interakciók is fontosak, de az anyával való kapcsolat minősége nem befolyásolja olyan markánsan a gyerek későbbi iskolai sikereit vagy kudarcait, mint az apához fűződő viszony. Ennek az az oka, hogy az apa-gyerek kapcsolat erőteljes érzelmeket generál a gyerekekben.
Mindezek ellenére sok férfinak komoly nehézséget okoz, hogy közel kerüljön a gyerekeihez. Ez javarészt azért lehetséges, mert a saját apjuk nem így viselkedett velük, nincs meg ez a fajta apai mintájuk.
De akkor mit tehet az apa, hogy segítse gyermekét és egészséges kapcsolatot alakítson ki vele?
Ha az apa kezdettől fogva részt vesz gyereke ellátásában, az így kialakított kapcsolat folyományaként a későbbiekben az iskolás és kamaszkorban is erősebb lesz a kötődés. Számos feladat is kínálkozik még a szoptatáson kívül, ahol besegíthet az apa, mint például a cumisüvegből etetés, pelenkázás, fürdetés, ringatás vagy a kézen fogva lépegetés. Így a gyermek megismeri az apja arcát, hangját, a járása ritmusát, az illatát, és az anyáéhoz hasonlóan az ő jelenlétét is összeköti a vigasztalással, biztonsággal.
Az apai szerepvállalásban természetesen az anyáknak is nagy szerepük van. Sok múlik azon, hogyan támogatják az apákat. Az anyák jobban teszik, ha inkább bátorítják az apákat, mint kritizálják, adhatnak tanácsokat, de kerüljék a kritikus megjegyzéseket. Ha nem sikerül valamiben egyetérteni, akkor bontsák szét a feladatokat pl. az egyik eteti, a másik szülő fürdeti a gyereket. Ha az apa nehezen tudja megnyugtatni a gyermeket, hagyják kettesben maradni a picivel, hogy legyen idejük megismerni egymást.
Ideális esetben, azok az apák, akik csecsemőkorban napi szinten foglalkoznak a gyerekükkel ezt a szokásukat a gyerek idősebb korában is megtartják.
Fontos, hogy az együtt töltött idő minőségi legyen. A szülő-gyerek interakció minősége nagyobb hatással van a gyerekre, mint az eltöltött idő hosszúsága.
A legjobb, amit az apa tehet, hogy ténylegesen részt vesz a gyerekei életében, úgy, mint az etetés, fürdetés, öltöztetés vagy a gyereknevelés. Azzal, hogy elvégzik ezeket a hagyományosan női feladatokat, a férfiak ténylegesen integrálódnak és a család nélkülözhetetlen részévé válnak.
Sok férfinél ez komoly szemléletváltást jelent, mivel a férfiak önértékelését a karrierjük, pozíciójuk, munkahelyi előmenetelük határozza meg. A családi élet azonban nem csak anyagi szükségletek kielégítéséből áll, hanem abból, hogy ott legyünk és napi szinten biztosítsuk a soha véget nem érő, mindig változó fizikai és érzelmi szükségletek kielégítését is.
A férfiak úgy szocializálódtak, hogy minél hatékonyabban igyekezzenek teljesíteni a napi teendőket, ne mások érzéseivel foglalkozzanak, egyszerűen csak oldják meg a problémákat. Ha egy férfi otthon marad vigyázni a gyermekére előfordulhat, hogy más feladatok elvégzését is kitűzi maga elé pl. lenyírja a füvet.
Elég jó apának lenni nem azt jelenti, hogy feladatokat végzünk a gyermekünk jelenlétének dacára. Időt kell szánni arra, hogy kettesben legyünk a gyerekünkkel és azon a szinten tudjunk viszonyulni hozzá, amit az életkora megkövetel. Ahogy nő a gyerek és egyre több házon kívüli programja lesz, úgy lesz egyre nagyobb kihívás közös időt találni vele.
A négyszemközti beszélgetés értéke felbecsülhetetlen. Könnyebb úgy beszélgetni, ha tisztában vagyunk a gyermek életének eseményeivel, ismerjük a barátai, tanárai, edzői nevét. Tudjunk meg minél többet a társasági életéről.
Akár együtt vannak a szülők, akár nem, a gyerekek általában akkor járnak a legjobban, ha az apa és az anya egyaránt jelen vannak az életükben. Egy válás vagy külföldi munka azonban ezt az álladó jelenlétet megváltoztathatja. Ha csökken a találkozások száma, úgy csökkenhet a szülő befolyása. Heti kétszeri-háromszori telefonhívással is fenntartható a szoros kapcsolat. A szülőknek soha nem szabad fegyverként használniuk a gyerekeiket egymás ellen a kapcsolatukban. A személyes találkozások alkalmával hasznosabb és célravezetőbb, ha hétköznapi dolgokat csinálnak – mint pl. főzés vagy házimunka – mint az, amikor állandóan bulivá akarják varázsolni az együtt töltött időt.
Különösen érdemes odafigyelni a gyermek érzéseire, ha valamelyik szülő újraházasodik, szorongást válthat ki belőle, hogy választania kell az új vagy a régi között. A nevelőapák jobban teszik, ha nem próbálják meg átvenni a fegyelmező szerepét, elegendő, ha csak egyszerűen támogatják az anyát a nevelési döntésekben. Azok a gyerekek dolgozzák fel könnyebben az új házasságot, akiknek rendszeres kapcsolatuk marad mindkét vér szerinti szülőjükkel.
Végeredményben elmondható, hogy bár mindkét szülővel való minőségi kapcsolat fontos a gyerekek érzelmi fejlődése szempontjából, mégis elengedhetetlen a jelenlévő és érzelmileg elérhető apák szerepe.
Felhasznált irodalom:
John Gottman és Joan Declaire – Gyerekek érzelmi intelligenciája, Nevelés szívvel-lélekkel Jaffa Kiadó Budapest 2016.
Fotó:
Ben White forrás Unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?