Honnan merítjük az erőt a mindennapi kihívásokhoz és mire pazaroljuk el energiáinkat?
Mikor mondhatjuk, hogy valaki reziliens?
Az ellenállóképesség, terhelhetőség és rugalmasság mind azok a tulajdonságok, melyekre mostanában leginkább szükségünk van, leírhatók a reziliencia fogalmával. A reziliencia nem egy velünk született adottság, inkább készség, amely minden emberben megvan, és aktiválható, illetve erősíthető. Vannak persze olyan emberek, akik különösen jól kezelik a stresszes helyzeteket, legtöbbször pozitívan gondolkoznak, ők azok, akiknek a pohár mindig félig tele van. De az ilyen önmagukban kiegyensúlyozott emberekből korántsem szaladgál annyi, mint gondolnánk, inkább kivételek ők. Sokkal gyakoribb, hogy az emberek ezt a belső szilárdságot csak életük során fejlesztik ki, mialatt sorsuk a legkülönbözőbb hegyeken és völgyeken vezeti át őket. Az akadályok és vizsgák kényszerítik ki, hogy minden lehetséges erőforrást és potenciált kiaknázzanak önmagukban.
De honnan merítsünk erőt a mindennapi megpróbáltatásokhoz?
Érdemes feltérképezni – akár egyén, csoport vagy szervezeti szinten gondolkodunk – az erőforrásokat és a különböző nézőpontokat befogadni.
Ma, amikor nőtt a jólét és a szabadidő mértéke, a munka nem csupán pénzkereset, hanem lehetőség is az önfejlesztésre, továbbképzési lehetőségek sora áll rendelkezésre, széles a lehetőségek tárháza a látókör szélesítésére. Ezen pozitív fejlemények ellenére mégis az emberek egy jelentős része az életet örökös hajszaként és teherként éli meg. A kérdés tehát az marad, hogy az egyén, a csoportok és szervezetek milyen kreatív intelligenciával kezelik ezt a helyzetet.
Kimerültség vagy ürügy?
Egyre több ember küzd energia problémákkal. Sok esetben beszélnek kimerültségről, vagy a mostanában egyre divatosabb szóhasználattal élve kiégésről (burnout). De nem túlzóak-e mértéktelenül ezek a panaszok? Ürügy lenne, ami kiválóan alkalmas arra, hogy elegánsan lehúzódjanak a leállósávba – miközben mások nem futamodnak meg, térnek ki, hanem egyszerűen csak haladnak előre?
Akár egyént, csoportot vagy egy egész szervezetet nézünk a kimerültség, erőtlenség és az üresség érzése, egy hosszú-hosszú folyamat eredménye és általában több okra vezethető vissza. Az okok lehetnek szakmai és magánéleti természetűek egyaránt. Például ha a munka intenzitása már nemcsak ciklikusan, hanem folyamatos túlterheltséget okoz, a dolgozó úgy érzi, hogy nem kap megfelelő megbecsülést, nem figyelnek oda megfelelően a regenerálódására, megszűnik a hitelesség vagy bizalom a be nem tartott ígéretek miatt, szétesnek a társasági kapcsolatok, stb. Ilyenkor a problémákról való őszinte beszélgetés is segíthet kiengedni a gőzt és új távlatokat nyithat.
Hogyan ismerjük meg és ébresszük fel saját erőnket?
A reziliencia az a készség, amellyel az ember önmagából belső erőt és rugalmasságot merít, hogy a nap sokféle történését egyszerre stabilan és biztosan, ugyanakkor rugalmas és mozgékony módon kezelje. És ez a készség célzottan tanítható. Mindenki, aki úgy dönt, hogy fejleszti önismeretét, és ezáltal bővíti saját hatékonyságát, hatalmas lépésekben fejlődhet, ami kihat a környezetére is.
Reziliens vezetők?
Vezetői szinten kifejezetten ajánlott, hogy valaki rugalmas és ellenálló legyen. Minél magasabb szinten van valaki a hierarchiában, ez annál fokozottabban érvényes, mivel annál nagyobb hatást gyakorol a szervezetre negatív és pozitív értelemben egyaránt.
Egy vezető esetén elengedhetetlen, hogy magas stressztűrő képessége legyen, máskülönben nem tudná ellátni a napi munkáját.
Sok döntéshozó a nehéz helyzetekben is jól boldogul, egyesek kifejezetten imádják a vihart, mert a legjobbat hozza ki belőlük. Azonban még ezek az emberek sem találják szórakoztatónak az állandó pörgést. Lehetnek álmatlan éjszakáik vagy pillanatnyilag sarokba szoríthatják őket, de belső hozzáállásuk segítségével mégis mindig megtalálják a leküzdési stratégiákat.
Tapasztalati tudásuk és kreativitásuk révén módot találnak rá, hogy erős és gyenge szélben is ügyesen navigáljanak. Felismerik, feldolgozzák félelmeiket és bizonytalanságaikat, az ilyen nehéz helyzetek felkeltik bennük a küzdőszellemet és nem hagyják, hogy az okoskodás elvegye a bátorságukat. Minél szenvedélyesebben tudnak azonosulni a feladataikkal, annál erősebb motiváció hajtja őket, hogy előmozdítsák, segítsék és fejlesszék a dolgokat maguk körül.
Hatékony csapat?
Egy szervezet, akkor reziliens, ha gyorsan és sikeresen alkalmazkodik a folyamatosan változó belső és külső követelményekhez.
A szervezet ellenállóképesség fejlesztésének első lépéseként elkerülhetetlen, hogy felülvizsgáljuk annak együttműködési módját, mert amire manapság szükség van, az a mélyen megértett együtt – nem pedig egymás mellett – vagy akár egymás ellen működés.
Könnyen kialakulhat egy kétfrontos háború, ha az alkalmazottak irreális célok és megvalósíthatatlan teljesítménykövetelmények alatt nyögnek, miközben a menedzsment azt az álláspontot képviseli, hogy az előírásaik nélkülözhetetlenek a szervezet fennmaradásához, és a beosztottak nem túl proaktívak. Mindkét félnek felül kell vizsgálnia nézeteit és az összefüggések megértése révén közeledni egymáshoz. Mert a belső viták, állandó konfliktusok és súrlódási veszteségek, elzárkózó kiskirályságok, motivációgyilkosok, felmondások, stressz miatt nem tudnak már úgy megfelelni a rendkívüli kihívásoknak.
A területi vezetők, de a részleg-, projekt-, team- vagy csoportvezetők is gyakran ütközőként funkcionálnak a különböző szervezeti érdekcsoportok és érdekelt felek között. Ez az egyén, de a cég számára és igen komolyan veendő, az üzletet veszélyeztető fejlemény.
Az alkalmazott egészsége és kreativitása – amely magába foglalja az emberi lény testi, érzelmi, szellemi és lelki potenciálját – a tudásalapú társadalom legfőbb vagyona és legnagyobb tőkéje. Egy vállalkozó sem venné igénybe a gépparkját rendszeresen a kapacitása felső határán, mert nagyon jól tudja, hogy milyen túlterhelésből fakadó károsodáshoz, ez pedig milyen következményekhez és járulékos költségekhez vezet.
Aki ma egészséges szeretne maradni, annak jól kell tudni magát ismerni és irányítani. Meg kell értenie, hogyan tölti fel a személyes erőtartalékait és milyen terhelési határértékig mehet el hosszútávon. Emellett még sok szempont játszik szerepet: önszervezés és időgazdálkodás, hatékonyság és hatásosság, a prioritások megállapítása, delegálás, világos és érthető kommunikálás, döntéshozatal, lényeglátás, megbecsülés, tisztelet saját magunk és mások felé.
Felhasznált irodalom:
Sylvia Kéré Wellensiek – Reziliencia tréning a csapat pszichikai ellenálló képességének fejlesztésére; Z-PRESS Kiadó Kft. 2014.
Fotó: Sharon McCutcheon forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?