Az alábbi írásommal szeretnék egy próbát tenni arra, hogy egy leegyszerűsített és átlátható rendszerbe foglaljam az alapokat a sémákkal kapcsolatban.
„A sémák mélyen belénk ivódott hiedelmek önmagunkról és a világról, amelyeket életünk korai szakaszában szívtunk magunkba.” **
Érzelmi alapszükségleteink a következők: a kapcsolódás, az autonómia – kompetencia, az érzések – szükségletek, a spontaneitás – játék és a reális keretek – határok. Ennek az 5 szükségletnek a megléte határozza meg az életünk minőségét.
Amennyiben a szükséglet sérül, kialakul a séma.
A kapcsolati szükséglet alatt azt értjük, amire adott embernek szüksége van a biztonságos kötődés kialakulásához, azaz ahhoz, hogy kapcsolatokban – pár, baráti, társas – jól tudjon működni. Ehhez a gyermeknek meg kell kapnia a szülőjétől a szeretetet, a törődést, a védelmet, a megnyugtatást, a jelenlétet.
Amennyiben ez sérül az egy mély magány érzést okozhat, továbbá azt az érzést, hogy nem vagyok szerethető. Az elszakítottság – elutasítottság sématartományban a következő 5 séma közül kialakulhat bármelyik, vagy akár több is:
- elhagyatottság – instabilitás (AB) – (engem mindenki elhagy)
- érzelmi depriváció (ED) – (valami nem jó, valami hiányzik)
- bizalmatlanság – abúzus (MA) – (bántani fognak)
- csökkentértékűség – szégyen (DS) – (értéktelen vagyok és emiatt szégyenkezem)
- társas izoláció – elidegenedettség (SI) – (sehova sem tartozom, ki vagyok rekesztve
Autonómia – kompetencia szükséglet alatt értjük az önirányítottság, identitás, teljesítőképesség kialakulását. Fontos, hogy a családtagok között legyenek világos határok, hogy a szülők a helyén értékeljék a gyermek teljesítményét és biztassák arra, hogy kipróbálja magát különböző helyzetekben és ha el is bukik, akkor újra próbálkozhasson.
Amennyiben ez sérül az azt a mély meggyőződést hozhatja, hogy nekem ez nem megy, nem fog sikerülni, alkalmatlan vagyok az életre. A károsodott teljesítőképesség és autonómia sématartományban a következő 4 séma közül kialakulhat bármelyik, vagy akár több is:
- sérülékenység – veszélyeztetettség (VH) – (a világ egy veszélyes hely)
- kudarcra ítéltség (FA) – (senki vagyok, hozzád képest)
- összeolvadás – éretlenség (EM) – (nélküled nem létezem)
- depedencia – inkompetencia (DI) – (egyedül nem megy)
Érzések és szükségeltek szabad kifejezése, azaz, hogy ki tudjuk mutatni, ki tudjuk fejezni mások felé az érzéseinket és azt, amire szükségünk van, amire vágyunk.
Amennyiben ez sérül, akkor nehézségbe ütközik önazonosnak lennünk, fontosabbá válik a másoknak való megfelelés. A kóros másokra irányultság sématartományban a következő 3 séma közül kialakulhat bármelyik, vagy akár több is:
- behódolás (SB) – (nekem mindegy, legyen, ahogy te szeretnéd)
- önfeláldozás (SS) – (én nem számítok, te számítasz)
- elismeréshajszolás (AS) – (bármire hajlandó vagyok a figyelemért és a csodálatért)
Spontaneitás, játék, azaz, hogy oda tudjuk adni magunkat, részt tudunk venni spontán és játékosan helyzetekben, meg tudjuk élni az örömöt, a fesztelenséget, élvezettel.
Amennyiben ez sérül, kritikussá, ítélkezővé válunk magunkkal és másokkal szemben is, mindennek tökéletesnek kell lennie, mereven követjük a szabályokat, az etikai normákat. Az aggályosság – gátlás sématartományban a következő 4 séma közül kialakulhat bármelyik, vagy akár több is:
- könyörtelen mércék, hiperkritikusság (US) – (a tökéletesség nem elég)
- büntető készenlét (PU) – (nem hibázhatok)
- érzelmi gátoltság (EI) – (nem szabad érezni)
- negatívizmus – pesszimizmus (NP) – (valami rossz fog történni)
Reális keretek – határok, önkontroll, azaz kordában tudjuk tartani az érzéseinket, meg tudjuk fékezni őket adott szituációban, illetve meg tudjuk húzni a határainkat és figyelembe tudjuk venni mások határait is.
Amennyiben ez sérül, kialakulhat az az elképzelés, hogy nekem minden jár és bármit szabad. A károsodott határok sématartományban a következő 2 séma közül létrejöhet bármelyik, vagy akár mind a kettő:
- feljogosítottság – grandiozitás (ET) – (nekem ez jár)
- elégtelen önkontroll, önfegyelem (IS) – (csak én számítok)
A fenti sémák aktiválódása esetén, az egyén háromféleképpen próbál megküzdeni velük tudattalanul és sajnos egyik sem hatékony, – a járható út az lenne a megküzdés helyett, hogy szakszerű segítséggel felismerjük és meghaladjuk a sémát – ezek a következőek:
- a séma elfogadása
- ez van, én ilyen vagyok, nincs mit tenni, ezzel kell együtt élnem
- a séma elkerülése
- nem kerülök olyan helyzetbe, ami emlékeztethet a gyengeségemre, fájdalmamra, elkerülöm a szembesülést, „védelmi falat” építek magam köré és érzelmileg elérhetetlenné válok, vagy csak felszínes kapcsolatokat ápolok, függőségekbe menekülök
- a séma túlkompenzálása
- ha úgy állítom be, hogy én vagyok a legjobb, akkor nincsen rajtam fogás és senki sem mer majd belém kötni, ezért erősnek mutatom magam bármi áron
(Megjegyzés: a zárójelben szereplő betűjelek a sémák angol elnevezéséből származnak.)
Felhasznált irodalom:
*Birtalan Balázs, Márai Tamás: Életmintázatok – Mit láthatsz a sémák szemüvegében?
**Jeffrey E. Young, Janet S. Klosko: Fedezd fel újra az életed
Vágyi Petra: https://www.vagyipetra.hu/
Fotó: pixabay.com
Zentai Éva mondta
Amikor olyan trauma ért, mellyel már nem tudtam egyedül megbírkózni (megoldani, elfedni, túllépni azon), akkor kénytelen voltam szakemberekhez és szakkönyvekhez nyúlni, és mint megoldást kereső ember mindent megtettem azért, hogy az engem ért fájdalom gyökeréig eljussak, megértsem annak miértjét. A sémák vagy minták, melyekről Erdélyi Gabriella írása szól, olyan ablakot nyitottak meg számomra is, ahol is gyermekkorom szeretet-hiányosságai (én így nevezem) mutatkoznak meg. Természetesen a feldolgozásukhoz szakember szükséges, de a fenti írásért ettől függetlenük köszönettel tartozom!