A Proust-kérdőív Marcel Proust (1871-1922) francia író nevét viseli azon egyszerű oknál fogva, hogy két dokumentált kitöltés is köthető a nevéhez. Akkoriban a társasági események közkedvelt eszköze volt, de a kérdéssor összeállítójáról nincs információ.
Proust az első kérdőívet még tinédzser korában töltötte ki, viszont csak 1924-ben, halála után, találták meg és vált nyilvánossá. A későbbiekben erre a példányra hivatkozva „maradt rajta” a kitöltő neve, így ma már Proust-kérdőívként ismerjük.
A kérdőívet évtizedekkel később, az 1970-es években Bernard Pivot, francia újságíró kezdte el alkalmazni televíziós interjúi során, a vendégei mélyebb megismerésére. Míg a nyomtatott sajtóban 1993-ban a Vanity Fair-nek hála lett közismert, számos híresség válaszolt a lap hasábjain a feltett kérdésekre.
A Proust-kérdőív szárnyalása azóta is töretlen.
Szerkezetileg a kérdőív inkább hasonlít egy félig strukturált interjúhoz, amelyben nyitott kérdések vannak, és a kérdések mélyebb bepillantást engednek a válaszoló gondolataiba, személyiségébe.
A Személyiségfejlesztő Centrum tagjai közül is válaszoltak a híressé vált kérdésekre. A következő időszakban, kéthetente megjelenő sorozatunkban egy személyiségfejlesztő szakembert ismerhettek meg alaposabban.
Kellemes olvasgatást, ismerkedést kívánunk.
Fogadjátok szeretettel Fábri Nóra válaszait.
Milyennek képzeled a tökéletes boldogságot?
Paradox módon tökéletlennek. Miként az emberek sem tökéletesek, hibáikkal együtt elfogadva szerethetők igazán, a boldogságról is hasonlóképp gondolkozom.
Mitől félsz a legjobban?
A szeretteim elvesztésétől.
Melyik az a tulajdonság, amit a leginkább elítélsz magadban?
A halogatósdit. Sokszor elodázom a határidőre teljesítendő kötelezettségeimet.
Melyik az a tulajdonság, amit a legjobban elítélsz másokban?
A szándékos kegyetlenséget.
Ki az az élő személy, akit a legjobban csodálsz?
Nem tudnék egyetlen embert kiemelni. Akiktől az életet kaptam, és a testvéreimet. Edith Eva Eger-t, és a hozzá hasonlókat.
Miben tartod magad a leginkább különcnek?
Próbálom nem túl komolyan venni magam a mindennapi szerepeimben és még mindig hiszek a csodákban.
Milyen jelenleg a lelkiállapotod?
Kívülről letargikusnak tűnő, belülről vizsgálódó. Próbálok kicsit lecsendesedni mostanában, amolyan belső leltárt végezni.
Mit tartasz a leginkább túlértékelt erénynek?
Azt a fajta – társadalmi elvárásként ránk nehezedő – szorgalmat és látszólagos határozottságot, amivel napjainkban indokolatlan mennyiségben képviseljük önmagunkat, mutogatjuk magánéletünket, élményeinket és szeretteinket a közösségi média különböző platformjain.
Milyen esetekben szoktál hazudni?
Nehezen mondok nemet. Amikor túl kellemetlen a határszabás, vagy akadályokba ütközik, óhatatlanul állok elő különböző kifogásokkal.
Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben?
Az ujjaimat a tenyerem felől.
Milyen embert tartasz a legkevesebbre?
Aki másokat, netán gyerekeket molesztál, valamint aki szándékosan rosszindulatú.
Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
Az önismeret fejlesztésére való hajlandóságot és nyitottságot. Azt a fajta bátorságot és fejlődni akarást, amivel tudatosan képes felülírni a „csak a lányok sírnak”/ „ebcsont beforr” kezdetű parancsokat és fel tudja vállalni, valamint ki tudja mutatni – nem romboló módon – az érzéseit.
Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
Az önismeret fejlesztésére való hajlandóságot és nyitottságot. Csodálom az anyákat, akik szülői szerepük mellett képesek megőrizni és magukban hordozni női mivoltuk megannyi különböző aspektusát is.
Milyen szavakat vagy kifejezéseket használsz túl gyakran?
A kelleténél többször mondom, hogy „na mindegy” és említem Jézust, legtöbbször csodálkozásom kifejezése céljából.
Mi vagy ki életed legnagyobb szerelme?
A lovak, akik gyerekkorom óta meghatározó szerepet töltenek be az életemben és a családállítás.
Mikor és hol voltál a legboldogabb?
Nem tudok egy konkrét eseményt kiemelni, megannyi meghatározó emlék és pillanat ugrik be a kérdés hallatán, főként olyan élmények, amikor igazán szabad és önfeledt lehettem, azt hiszem ezt nevezik a pszichológiában „óceáni érzésnek”.
Melyik emberi képességet, tehetséget birtokolnád legszívesebben?
A fotografikus memóriát, vagy az őstehetséget olyan hivatásokhoz, mint a színészet, a zene és a tánc.
Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?
A látásom, kevesebb dioptriát választanék.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
Van az az anekdota az emberről, aki megy az utcán és mindig ugyanabba a gödörbe esik bele. Azt hiszem egyre könnyebben mászom ki, majd tanulok meg másik utcán járni.
Ha meghalnál, te miként vagy kiként térnél vissza legszívesebben?
Madár lennék Nepálban.
Hol élnél a legszívesebben?
Talán Olaszországban.
Mi a legbecsesebb kincsed?
A kapcsolataim, a családom és a lovam. A velük eltöltött évek során átélt élmények, kapcsolódások, tapasztalatok.
Mit tartasz a legmélyebb gyötrelemnek?
A vigasztalhatatlan szomorúságot és magányt, a hirtelen tragédiákat.
Mi a kedvenc elfoglaltságod?
Lovakkal foglalkozni, úton lenni, kirándulni és biciklizni.
Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?
Mások szerint higgadt vagyok, részemről igyekszem kedvesnek lenni.
Mit értékelsz leginkább a barátaidban?
A figyelmüket, törődésüket és őszinteségüket, valamint a bizalmukat.
Kik a kedvenc íróid?
A teljesség igénye nélkül: Popper Péter, Szepes Mária, Hamvas Béla, Feldmár András, Esther Perel, Kurt Vonnegut, Péterfy-Novák Éva és még sokan mások.
Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?
Forrest Gump egy örök kedvencem, a frissebb film-élményeimből pedig abszolút favorit számomra Phoebe Waller-Bridge karaktere a Fleabag című sorozatból.
Melyik történelmi személyiség áll hozzád a legközelebb?
Nemrég részt vettem nézőként egy Nemes-Nagy Ágnes életéről szóló színházi esten, ahol megérintett az életútja és a költészete, azóta ez az élmény áll a legközelebb hozzám.
Kik a hőseid a való életben?
A párom. Bár nem hangoztatom, de nap, mint nap rácsodálkozom, hogy milyen normális, a szó legjobb értelmében.
A lovak, mert elképesztő, hogy mennyi mindent eltűrnek nekünk.
Melyek a kedvenc neveid?
Nincs kedvenc nevem.
Mit utálsz a legjobban?
Gyerekkoromban a májat és a rémálmaimat utáltam a legjobban, manapság az igazságtalanság és a tehetetlenség érzését, néhanapján a hétfőket.
Mit bánsz a legjobban?
Ha a megélt kríziseimre, hibáimra gondolok – ha akkor éppen nem is így láttam- úgy érzem, hogy utólag minden értelmet nyer, e tekintetben nincs bennem megbánás. Ha újra élhetném az eddigi életem, azt hiszem többet utaznék és többet törődnék másokkal, remélem erre még lesz lehetőségem a jövőben.
Hogyan szeretnél meghalni?
Maradékok nélkül, amolyan bibliai módon: „jó vénségben megöregedve, az élettel betelve”.
Mi a mottód?
Reményik Sándor Ne ítélj című verse.
A bevezetőhöz felhasznált források:
https://www.newyorker.com/books/page-turner/how-the-proust-questionnaire-went-from-literary-curio-to-prestige-personality-quiz
https://www.openculture.com/2014/06/the-manuscript-of-the-proust-questionnaire.html?fbclid=IwAR0YD0LLi2G_7ML_lMplKievOl2Jz8VWqxzc9nr1qagCMFybkPiWitCj2pM
Fotó:
Fábri Nóra saját fotó
Vélemény, hozzászólás?