Személyiségfejlesztőként munkám során az egyik legfontosabb feladatom abban segíteni a hozzám fordulókat, hogy képesek legyenek felismeri, kifejezni és megérteni a saját és mások érzéseit, és hogy a “jó” és ”rossz” érzésből eljuttassam őket egy olyan világba, ahol egy szivárványszínű palettából tudják kiválasztani az épp aktuálisan bennünk dúló érzelmet. Az érzések pontos megragadása és megnevezése pedig leginkább azoknak jelent nehézséget, akik valamiért nem férnek hozzá az érzéseikhez, elfojtják őket, mert gyermekkorukban azt tanulták meg, hogy nem fontos, hogy mit éreznek vagy veszélyes, ha egy bizonyos módon éreznek. Például mivel szüleik saját dühüket nem tudták kezelni és irányítani, ezért gyermekük dühére úgy reagáltak, hogy az teljesen letiltásra került, és ezért a gyermek később felnőttként sem tudja megélni a düh energiáját és hajtóerejét, és azáltal egy érzelmi blokk alakul ki benne. A fejlesztési alkalmakkor ezekkel a blokkokkal dolgozunk, fokozatosan beemelve a folyamatban az alapérzelmeket, és az azok felismerését, átélését és szabályozását támogató módszereket és eszközöket.
Autentikus és magasabb rendű érzelmek
Az alapérzelmek azok az autentikus érzelmek, amelyek csak minimális mértékben függnek a társadalmi környezettől vagy az adott kultúrától, -azaz a világ minden táján felismerhetőek és létezőek-, és egy cselekvésmintát kínálnak az adott helyzetre, amiben épp benne vagyunk az érzés megélésekor. Paul Ekman amerikai pszichológus kutatásai alapján négy genetikusan kódolt alapérzelmet azonosított, ezek a harag, a félelem, a bánat és az élvezet. Más érzelemkutatók bővebbre hagyják az autentikus érzelmek listáját, és a harag, a félelem, a bánat és az élvezet mellett a szeretetet, a meglepetést, az undort és a szégyent is ide sorolják. Ha valaki gátolt az autentikus érzelmek megélésében, akkor az úgynevezett helyettesítő (racket) érzések kerülnek túlsúlyba az életvezetésében, melyek akadályozzák a cselekvésben és a jó élet megélésében. Ilyen racket érzelmek többek között a bűntudat, a szorongás, a csökkentértékűség, a bizalmatlanság vagy a fokozott stressz-érzékenység.
Az ember természetesen nem csak négy vagy nyolc alapérzelem megélésére képes, hanem számos magasabb rendű érzelmet is képes átélni. A magasabb rendű érzelmek tanult érzelmek, a szocializáció során sajátítjuk el őket. Ezek biztosítják a személyiség külvilághoz való tartós érzelmi viszonyulását, és értékrendet fejeznek ki.
Minek nevezzelek?
Léteznek olyan különleges elnevezésű érzések, amelyek csak egy nemzetre, népre vagy társadalmi csoportra tekintve értelmezhetőek, azaz nem univerzálisak. Olyan érzelmek ezek, amelyeket csak az adott nép vagy törzs tud úgy átérezni, megfogni és az általuk használt egyetlen szóba belesűríteni. Van, hogy ezek az érzések mások számára teljesen ismeretlenek, mert annyira különbözik a két kultúra egymástól, de lehet, hogy ismerősen rezonálunk az adott érzésekre, csak a mi nyelvünkben mégsem létezik rá külön szó, és ezért csak körülírni, részletesen lefesteni tudjuk, hogy érezzük magunkat hasonló szituációban. Most pedig ismerkedjünk meg néhány igazán izgalmas nevű és jelentésű érzelemmel.
Awumbuk
A pápau új-guineai baining törzs használja az awumbuk kifejezést a látogatóik után ottmaradó nehéz levegőre, amit azért hagynak hátra, hogy könnyebben utazhassanak tovább a vendégek. Azért, hogy ez a nyomasztó köd ne gomolyogjon körülöttük három napig a tehetetlenség és nyugtalanság érzetét keltve, egy tál vizet tesznek ki az ajtó elé, hogy az elnyelje ezt a fáradt levegőt. Másnap reggel pedig ki is öntik ezt a vizet, hogy újra visszatérjen az életük a megszokott kerékvágásba. Ha te is éreztél már egyfajta ürességet, miután a vendégeid hazamentek és magadra hagytak, akkor nem ismeretlen számodra az awumbuk érzése. Ilyenkor a hirtelen jött csend és üresség elsőre szokatlan lehet, a szoba is nagyobbnak tűnhet, és ahol eddig jókedv és beszélgetés töltötte be a teret, ott már csak az üres székek és koszos poharak árulkodnak a baráti összejövetel örömteli pillanatairól. És bár lehet, hogy egy részünk ilyenkor megkönnyebbülten dől hátra a kanapén, mégis tompaságban és egy kis hiányérzettel megyünk lefeküdni.
Dépaysement
Ezt az érzést a franciáktól vehetjük kölcsön, ők használják a kívülállóság, elhazátlanodás érzésének kifejezésére. Átélhetjük ezt az legelső gyermekkori ottalvós táborban, egy külföldi utazás során vagy egy másik városba, országba való költözés során, amikor úgy érezzük, nem találjuk a helyünket, nem vesz minket körül a mindennapok ismerős látványa, illata, hangjai, se a napi rutin biztonsága. Számunkra ismeretlen helyeken és utcákon bolyongunk, nem értjük a körülöttünk felcsendülő idegen szavakat, szinte anonimitásba veszünk. Éppen emiatt a dépaysement egy másik énállapotában a szabadság, felszabadultság és könnyelműség olyan fokát is megélhetjük általa, amit otthon sosem, hiszen úgy érezzük, itt nem ismer minket senki, nem marad nyoma a cselekedeteinknek, és ez számos, izgalmas kaland és új élmény forrásává is válthat.
Fago
A csendes-óceáni Caroline-szigeteken élő ifaluk nép a fago szót használja arra, amikor azt érezzük, hogy valakinek szüksége van ránk, és ezért fokozottan törődünk vele, több időt, figyelmet adunk neki, és mindezt úgy, hogy mellette már felsejlik egy érzés, hogy ezt a számunkra fontos személyt egy napon el fogjuk veszíteni. Szembesülünk az idő végességével, hogy a kedves, szeretett személy nem lesz ott mindig mellettünk, és ez felerősíti bennünk a kölcsönös törődés fontosságát és igényét. Tehát a fago-ban egyszerre van benne a szeretet, a melankólia és a részvét érzése, felhívja a figyelmet arra is, hogy az életben elkerülhetetlen a bánat érzése, nem lehet mindig teli az a bizonyos pohár.
Ilinx
A görög forgatag szóból származó ilinx kifejezést arra a kéjes pánikra használják, amit a zuhanás, a pörgés-forgás és kontrollvesztés érzése ad. Gondoljunk csak annak a kisgyermeknek az arcára, aki megállíthatatlanul forog körbe-körbe a mezőn, még ha ennek az ára egy esetleges elesés is. Hasonló élményt élhetünk át a hullámvasúton. Az ilinx érzésének eredetét az ősi misztikusokra vezetik vissza, hiszen például a kerengő dervisek pörgéssel és tánccal kerültek olyan transzállapotba, amelynek segítségével misztikus kapcsolatba kerültek Allahhal. Roger Caillois francia szociológus úgy festi le az ilinxet, mint furcsa izgalmat, amelyet a dolgok könnyelmű tönkretételén keresztül élhetünk át. Ezt érezhetjük, ha hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy összetörjünk egy csészét, és lássuk szétreppeni apró darabkáit, vagy amikor már nem akarunk uralkodni magunkon, és mintegy véletlen felrúgjuk az irodai szemetest. Fontos, hogy mindezt nem egy kontrollvesztett érzelemkitörés közepette tesszük meg, hanem egyfajta tudatossággal, mint gyermekkori csínytevések elkövetésekor, amikor tisztában voltunk azzal, hogy tilosban járunk, és pont ez adta a helyzet különös izgalmát.
L’Appel du Vide
Ismét egy francia érzelem, melynek jelentése a mélység vonzása. Jean-Paul Sartre szerint e nyugtalanító és ingatag érzés mögött az áll, hogy ráeszmélünk, hogy nem bízhatunk saját ösztöneinkben, és attól tartunk, hogy érzelmeink félrevezetnek bennünket. Valami hasonló érzés járhat át bennünket akkor, amikor egy meredek sziklaperemen egyensúlyozunk, kicsit mindig a szakadék felé lépkedve és a mélység felé tekintve, vagy egy kilátó tetejéről lefelé nézve, ahol arra gondolunk, hogy mi történne, ha leugranánk vagy leesnénk innen. A magyar nyelvben tériszonyként hivatkozunk erre az érzésre, de a l’appel du vide nem erről szól, hiszen nem a zuhanástól való félelem fogalmazódik meg ebben a kifejezésben, hanem a leugrás pillanatnyi, soha be nem vallott, tudattalan vágya borzasztja el az embert.
Saudade
A 13. századból eredeztetik a portugál saudade érzést, amikor is a hajók elhagyták Lisszabon kikötőjét, és a hátrahagyott szerelmesek vágyakozva tekintettek a látóhatárra távol lévő szerettük után. Az érzés egyfajta nosztalgia valaki vagy valami után, aki vagy ami távoli vagy elveszett a számunkra. Benne van az elveszett boldogság fájdalma, amit sosem élhettünk át, és a bánattal átitatott reménykedés, hogy mégis visszanyerhetjük a számunkra fontos személyt és a vele elképzelt életünket. A 19. század elejétől a saudade a fadoban talált utat magának, és célja pont az, hogy a fadot éneklő megszabaduljon a keserűségtől és melankóliától, azaz átélje a saudade minden fájdalmát és el tudja engedni annak tárgyát. Ha Lisszabonban járunk, mindenképp látogassunk el az Alfama városrészbe, ahol a mai napig meghallgathatjuk és átélhetjük a fado gyönyörű, ám szívettépő énekét és hangulatát.
Žal
Egy lefordíthatatlan lengyel érzelem a žal, a pótolhatatlan veszteség által érzett melankólia. Nem állandó levertséget jelent, hanem egy folyamatosan változó szeszélyes érzést, ami néha tombol, néha elcsitul. Azt a kétségbeesett vad dühöt, csalódást és megbánást egyesíti magában ez az érzés, amit akkor érzünk, mikor életünk egy részét vagy lehetséges jövőjét örökre elveszítettük. Éppen ezért tartalmazza a gyász érzését is. Liszt Ferenc, -aki Chopin barátja, életrajzírója volt-, jellemezte így Chopin éles hangulatváltozásait, megkeseredettségét, egyenesen lelki termőföldjének nevezte ezt az érzelmet, hiszen Chopin műveit pont ez a hangulat és kétségbeesés jellemezte, aki ebből a veszteségéből merítette művészi erejét és zenedarabjai intenzitását.
A bemutatott hét igazán különleges érzelem esetében bár nem univerzális érzelmekről beszélünk, mégis, ha belehelyezkedünk egy-egy érzet leírásába, szinte biztos, hogy fel tudunk idézni magunkban olyan élményt vagy emléket, ahol valami hasonlót éltünk át. Hiszen lényegében maga az elnevezés mindegy is, ami fontos, hogy figyelmet adjunk a testi érzeteinknek és az érzelmeinknek, és halljuk meg, hogy mit üzennek nekünk, milyen cselekvés irányába mutatnak ezek a jelzőtáblák. Hiszem azt, hogy érzelmek nélkül lehet élni, csak nem érdemes, mint ahogy az ismert pécsi együttes is üzeni, „Nem szürkének születtünk„.
Még ha a színeink ára jó néhány találkozás felkavaró és nehéz érzésekkel, és önmagunk mélyebb, eddig nem ismert rétegeivel, a jó hír, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül, és bátran hívhatunk magunk mellé megtartó, hozzáértő kísérőt.
Az érzelmek világáról, eredetéről, hasznosságáról és összetevőiről további két nagyszerű cikket is találsz centrumunk honlapján. Szeretettel ajánlom!
Szeretve gyűlölt érzelmeink
Szeretve gyűlölt érzelmeink II.
Felhasznált irodalom:
Phd Berentés Éva: Az érett személyiség, Pro Personal Kiadó 2012
Tiffany Watt Smith: Érzelmek szelencéje készült a The book of human emotions (2015) alapján, Scolar 2020
Fotó:
Andrea Piacquadio forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?