Jókora bátorság kell ahhoz, hogy nyíltan felvállaljuk igényeinket és szükségleteinket. Ennélfogva sokunknak esik nehezére szavakba önteni, hogy mitől érezzük magunkat igazán elismerve és megbecsülve. Ez egyaránt igaz a családdal, a barátokkal és a partnerekkel szemben, valamint a hivatásunkra vonatkozóan sincs másképp.
A munkahely az a közeg, ahol a legtöbb időt töltjük életünk során és sok esetben éppen ez az a hely, ahol a legnehezebb korlátokat szabnunk az időnk és a befektetett energiánk kapcsán. Számos oka lehet, amiért szükségleteink egészségtelen háttérbe szorításának oly sokan áldozatául esünk. Rendszerint félünk, hogy az emberek nem tartanak csapatjátékosnak, vagy talán mégsem hosszabbítják meg a szerződésünket, netán attól tartunk, hogy az év végi jutalmakról is lemaradunk. Ezért lassan, észrevétlenül adjuk fel határainkat, áldozzuk fel időnket és kapcsolatainkat, míg egy napon létezésünk már csak a megfeszített munkáról szól, ami végezetül alighanem a kiégéshez vezet.
Mindemellett a munkáltatók stabil keretekkel rendelkeznek, a munkaidőnk kezdetét és végét, továbbá a szabadságaink számát illetően. A határokra azonban kétirányú utcaként kell tekintenünk, melyek éppúgy vonatkoznak a munkáltatókra, mint a munkavállalókra.
Mit jelentenek a munkahelyi válaszfalaink és miért olyan lényeges megtartani őket a mentális egészségünk szempontjából?
- A határok segítenek szükségleteink azonosításában és megfogalmazásában, valamint motiválnak, hogy azok szerint cselekedjünk, vagyis ki tudjuk mondani: most éhes vagyok, pihennem kell, vagy egyedül szeretnék lenni.
- A puszta túlélés szempontjából is elengedhetetlen, hogy kifejezésre juttassuk, ha valamire szükségünk van, akár a létbiztonságunk, akár a hosszú távú fejlődésünk céljából.
- A határszabás továbbá segíthet, hogy elégedettebbnek érezzük magunkat a mindennapok során és jobban teljesíthessünk a munkakörünkben, nem beszélve a krónikus kimerültség és túlterheltség megelőzéséről.
Hogyan alakítsunk ki egészséges határokat állásainkban?
Gyakran feltételezzük, hogy más emberekre ugyanazon működésmódok vonatkoznak, akárcsak ránk. Automatikusan azt gondoljuk, hogy a többiek tökéletesen tisztában vannak prioritásainkkal és az aktuális helyzettől függetlenül ismerik legmélyebb érzéseinket. Mindazonáltal a szomorú igazság az, hogy senki nem gondolatolvasó, beleértve a legközelebbi hozzátartozóinkat, és ezalól a kollégáink sem kivételek, függetlenül attól, hogy hány évtizede ismerjük egymást. Éppen ezért határozottan állást kell foglalnunk a szükségleteink mellett a tartós jóllétünk érdekében. Ismertetni a számunkra járható utakat a legkifizetődőbb dolog, amit tehetünk. Az esetleges nemet mondás utáni pillanatnyi kellemetlenség pedig ténylegesen megéri annak érdekében, hogy a továbbiakban képesek legyünk egészségesebb határok szabására a munkahelyünkön. Íme három lépés, amelyek segítségünkre lehetnek az elindulásban:
1. Határok azonosítása
Fogalmazd meg elsőként magadnak, majd ezt követően a környezetednek is, hogy hol húzódnak a határvonalaid. Számos területen szükséges lehet tisztázni erővonalaidat:
- Például tájékoztathatod a kollégáidat, hogy pontosan mettől meddig vagy elérhető telefonon.
- Közölheted, ha el kell hagynod az irodát legkésőbb ötkor, hogy el tudj menni a gyerekekért, vagy azt is elmondhatod, hogy szükséged van a teljes hétvégére a maximális feltöltődés érdekében.
- Tisztáznod kell, hogyan szeretnél kommunikálni, például írásban, vagy inkább telefonon keresztül.
- A főnökeid felé jelezheted, hogy milyen formában szeretnél visszacsatolást kapni a munkádról. Megkérheted őket, hogy inkább írásban adjanak visszajelzést, hogy legyen időd megemészteni.
- Kijelentheted: „Egyértelmű határidőkre van szükségem a feladataim kapcsán, számíthatok ebben a segítségükre?”
- A társadalmi interakciókra vonatkozó határokat is kijelölheted, például: „Kellemetlenül érint, amikor mások magánéletéről beszélsz az asztalomnál”, vagy: „Nem szeretnék munka után iszogatni menni, viszont szívesen futnék veled reggelente.”
- Egyéb kötelezettségek kapcsán is képviselheted az érdekeidet, példának okáért megkérheted a feletteseidet, hogy kérdezzenek meg, mielőtt téged is érintő megbeszéléseket szerveznek, mert szeretnél tisztában lenni vele, hogy néz ki a naptárad.
2. Gondold végig, mikor és hogyan állítod fel határaidat!
A határok olyanok, mint az iskolai házirend. Minél hamarabb tisztázzuk őket, annál kevesebb félreértésnek hagyunk teret a jövőben. Tehát ha eljön az ideje, mihamarabb jelezd, hogy mikor szeretnél hosszabb szabadságra menni, például így: „Utazást tervezek ezekre a dátumokra. Kivehetem a szabadságomat?”
Ezenfelül lényeges, hogy minden egyes fizetett szabadnapot felhasználj, hisz megérdemled és szükséged van rá, nem mellesleg a kikapcsolódás igazán jót tesz a munka és a magánélet egyensúlyának.
Emellett teljesen érthető, ha rugalmas tudsz maradni önmagaddal szemben. Tehát, ha egy napon felébredve rosszul érzed magad, azonban öt megbeszélésed lenne, engedd meg, hogy maximum négyet kivitelezz belőlük.
Amennyiben szorongással tölt el a kétszáz e-mail, ami hétfő reggelente vár rád, indíts egy egyszerűbben kivitelezhető feladattal, majd oszd fel 30 perces szakaszokra a válaszadást.
3. Ragaszkodj az általad kijelölt határokhoz!
Most következik a folyamat legfontosabb része: tarts ki az elhatározásaid mellett! Ha szóltál, hogy este hat után nem vagy elérhető, ne válaszolj a különböző csoportokba beérkező üzenetekre! Amennyiben azt mondod, hogy hétvégén nem dolgozol, tényleg ne állj rendelkezésre! Amikor mégis válaszolsz az e-mailekre, vagy beleegyezel abba, hogy plusz munkát végezz a szabadidődben, arra tanítod az embereket, hogy határaid nem valósak és rendben van, ha megsértik őket.
A kezdeti nehézségek áthidalásában fölöttébb hasznos lehet, ha van néhány, mindig bevethető mondat a tarsolyodban, mint például: „Hétfőn válaszolni fogok!” vagy „Az esti megbeszélések számomra nem alkalmasak!”, valamint „A szabadságom alatt offline leszek.”
A következetesség itt valóban kulcsfontosságú. Szüntelenül emlékeztetned kell magad arra, hogy miért jelölted ki a határaidat. Mindemellett nélkülözhetetlen, hogy a tetteid és az általad mondottak mindenkor összhangban legyenek. A határok felállítása eleinte ijesztően hangozhat, azonban minél többet gyakorolsz, idővel annál könnyebb lesz. Elképzelhető, hogy kezdetben nehezen fogadják majd a szárnypróbálgatásaidat, idővel azonban mások életében is követendő példaként szolgálhatsz.
A munkahely szövevényes környezet, ahol oly sok minden történik bennünk, velünk és köztünk egyaránt. Az igazán lényeges kérdés végső soron az, hogyan reagálhatunk másképpen az adott pillanatban, és miképp hívhatjuk segítségül azokat az erőket a munkakörnyezetünkben, amelyek segíthetnek, hogy ezt a bonyolult helyet egy kicsit kevésbé komplikáltabbá tehessük?
Ha szeretnél többet megtudni a határok személyiségre gyakorolt hatásairól, a határsértési reakciók különböző formáiról és hátterükről, valamint a lehetséges megoldási utakról, itt tájékozódhatsz:
Felhasznált forrás:
Nedra Glover Tawwab – Your 3-step guide to setting better boundaries at work – www.ted.com
Fotó:
Marvin Meyer, forrás unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?