Kapcsolatainkban határt tartani sokunk számára nehéz, olykor megugorhatatlan feladatnak tűnik. Ugyanakkor megéri megismerni magunkat, szükségleteinket, és elkezdeni a környezetünk felé is kommunikálni azt, hogy hol húzódnak a határaink, mi az, ami illeszkedik értékrendünkbe, amiben jól érezzük magunkat, így szabadabb kapcsolatot ápolhatunk önmagunkkal és környezetünkkel is. Az alábbi cikkben arról olvashatsz, hogy határaink személyiségünk alapvető építőkövei, hogyan alakulnak ki, hogyan hatnak az életünkre és hogyan alakíthatóak.
A határokon keresztül definiáljuk önmagunkat. Életünk első éveiben épülnek ki azok az alapkövek, amelyek meghatározzák, hogy a későbbiekben hogyan boldogulunk a határtartással. Elsősorban a szülőkkel, gondozókkal való kapcsolat alapozza meg, hogyan tudunk határt tartani a későbbiekben. Amennyiben ez a kapcsolat ideális, és a gyermek biztonságosan tud kötődni, akkor később könnyebben tudja megfogalmazni, hogy mire van szüksége, hogyan érzi jól magát, és megtanul felelősséget vállalni.
Ha a kapcsolat sérül vagy a szülők/gondozók korábbi megdolgozatlan sebeket hordoznak, úgy a szülő nem biztos, hogy rá tud hangolódni gyermekére, így a gyermek szükségletei betöltetlenek maradhatnak, és ezek a betöltetlen hiányok tovább kísérik őt az évek során. Ezekre a hiányokra különböző reakciók alakulnak ki, de minden esetben jelen lesznek a határokkal kapcsolatos nehézségek.
Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend 4 különböző formáját különbözteti meg a határsértésekre adott reakcióknak, melyek a következők:
- Akik nem tudnak nemet mondani, vagyis az Engedékenyek
Az engedékeny emberek határai elmosódottak, mások szükségletei, követelései felülírják sajátjaikat. Sokszor igennel válaszolnak az őket érő negatív kérésekre, helyzetekre. Nehézséget jelent számukra kiállni saját igényeik, szükségleteik mellett, gyakran mást mutatnak magukról, mint amik, úgy tesznek mintha hobbijuk, ízlésük, érdeklődési körük idomulna más személyekhez. Felveszik környezetük viselkedését, cselekedeteiket, kaméleon módjára azonosulnak vele.
A nemet mondási nehézség hátterében az esetek többségében valamitől való félelem áll. Például félelem attól, hogy megbánthatnak másokat; bűntudatot vagy szégyent éreznének; illetve rossznak, önzőnek éreznék magunkat.
Megoldás lehet az engedékenység helyett az önmagunk irányába tanúsított együttérzés. Az engedékenység során külső nyomásra reagálunk a belső oldottság érzése nélkül, itt a cselekvés mozgatórugója a félelem. Az együttérzés során a magunkkal teremtett belső kapcsolat motiválja a cselekvést, a reakciót.
Tipp: Gyakorold az önegyüttérzést! Ebben segít, ha elképzeled, hogy a legjobb barátod van abban a helyzetben, amitől Te szenvedsz. Mit mondanál neki? Hogyan éreznél vele kapcsolatban? Hogyan tudnál segíteni magadnak?
- Akik bezárkóznak az élet elől, vagyis az Elkerülők
Az elkerülők nehezen vagy egyáltalán nem tudnak segítséget kérni. Az embereket kizárják az életükből, a jóra nehezen mondanak igent. Saját szükségleteikkel nincsenek tisztában, ha mégis felismerik, akkor maguk próbálják megoldani azokat. Sokszor falakat húznak és ezeket összetévesztik a határokkal, így elzárják magukat az élet elől. Nehézségeik, problémáik miatt szégyent éreznek, ezeket mások elől titkolják vagy maguknak sem ismerik be őket.
Megoldás lehet, ha elkezdünk apránként magunk is segítséget kérni, közben tartsunk önvizsgálatot és figyeljük meg, hogyan vagyunk ebben az új helyzetben.
Tipp: Kezdj el naplót írni, amelyben leírhatod, melyek azok a nehézségek, amelyek miatt szégyent érzel! Keress egy barátot, akiben megbízol és mondd el neki egy titkodat, problémádat! Előtte kérj tőle feltétel nélküli elfogadást!
- Akik mások határait nem tartják tiszteletben vagyis az Irányítók
Az irányítók figyelmen kívül hagyják mások határait, szükségleteit, a nemet nem fogadják el. Ha valaki nemet mond nekik, tudomást sem vesznek róla vagy kihívást látnak benne, hogy megpróbálják meggyőzni a másik felet. Ennek hátterében az áll, hogy nem vállalnak felelősséget saját életükért, ezért irányítási vágyukat másokon élik ki. Eszközeik között az agresszió és a manipuláció szerepel. Nehezen tartják kordában vágyaikat, impulzív emberek, éppen emiatt a legtöbb ember megfelelésből, függőségből, félelemből van mellettük, de a felszín alatt mélységesen egyedül vannak, kevés ember tud őszintén kapcsolódni hozzájuk. Viszont nagyon fontos megjegyeznünk, hogy gyermekként az ő valós szükségleteik ugyanúgy betöltetlenek maradtak.
Megoldás lehet, ha átgondolod kapcsolataidat. Megpróbálod beleképzelni magad egy szeretted helyzetébe.
Tipp: Kezdeményezz beszélgetést hozzád közelállókkal, kérj tőlük visszajelzést, hogy milyennek látnak téged! Hallgasd meg őket, hogy nekik mire lenne szükségük!
- Akik mások szükségleteit nem veszik észre, vagyis a Figyelmetlenek
A figyelmetleneket két csoportba sorolhatjuk.
Az első esetben saját szükségleteiket elutasítják, ellenszenvvel viszonyulnak hozzá, ezt kivetítik a külvilágba és ezért mások igényeit is figyelmen kívül hagyják, ellenérzéssel viseltetnek irányukba.
A másik esetben annyira leköti őket a saját vágyaik, szükségleteik kielégítése, hogy másokra nem marad energiájuk.
Megoldás lehet, ha tudatosítjuk, hogy figyelmetlenek vagyunk a hozzánk közel álló személyekkel. Ezt követően vizsgáljuk meg, hogy hol van a mi felelősségünk a kapcsolatban.
Tipp: Gondold végig, te hogyan viszonyulsz a saját szükségleteidhez? Ezt követően térj ki arra is, hogyan viszonyulsz szeretteid szükségletihez?
Határtartási nehézségek háttere
Határaink kialakulása születésünk pillanatában elkezdődik és alakulása, változása egy egész életen át tartó folyamat. Ebben a folyamatban számos hatás tetten érhető, amelyek negatívan befolyásolják az egészséges határok gyermekkori alakulását:
- A határok feladása
Abban az esetben fordul elő, amikor a szülő gyermekétől elfordul, mert nem a kívánt módon viselkedik. Például felesel vagy nem tetszését fejezi ki. Ilyenkor a gyermek úgy érezheti, hogy csak akkor szeretik, ha jól viselkedik. Ezért határtartási törekvéseit feladja, az engedékeny részét helyezi előtérbe, azt erősíti. Ezzel szemben ahhoz, hogy megfelelő határok alakulhassanak ki a gyermekben arra lenne szüksége, hogy igazmondó, meg nem alkuvó részeit is fejleszteni tudja.
- Ellenségesség a határokkal szemben
Ebben az esetben a szülő egyértelműen kommunikálja, hogy ellenérzései vannak gyermeke leválási törekvéseivel szemben. Példa erre, ha a gyermek egyet nem értésének fizikai vagy érzelmi büntetés a következménye vagy rossz érzéseinek elbagatellizálása.
- Túlzott kontroll
A túl sok szabálynak és korlátnak megvannak a maga hátrányai. Ezek által elvesszük a lehetőséget a gyermektől, hogy megtanuljon hibázni, amely később spontaneitási, kreativitási és kockázatvállalási nehézségeket okoz.
- Korlátok hiánya
Ha belegondolunk, teljesen érthető, hogy a korlátok hiánya ugyanúgy nagy problémákat okozhat, mint a túl sok korlát. A korlátok nélkül felnővő gyermekek, akik azt tanulják meg, hogy nekik mindent szabad, felnőttként nehezen veszik figyelembe mások igényeit, szükségleit.
- Következetlen korlátok
A következetlen korlátok teljes bizonytalanságban tartják a gyermeket, a leggyakoribb példa erre az alkoholista szülő gyermeke. A kiszámíthatatlan keretek, viselkedés, érzelmi viszonyulás a gyermeket bizalmatlanná teszi, falakat emel maga köré, melyeket felnőttként is magával cipel.
- Traumák
A gyermek határtartási fejlődése komolyan sérülhet akkor is, ha érzelmi, fizikai bántalmazás éri. De lehet ez baleset, betegség, válás vagy haláleset is. Ezekben az esetekben két alapelv sérülhet. Az egyik, hogy a világ alapvetően biztonságos hely, a másik, hogy tudom irányítani az életemet. Amikor ezek az alapelvek sérülnek, a világ ijesztő hellyé válik.
- Karakterjegyeink
A határokkal való kapcsolatainkat befolyásolja az is, hogy milyen temperamentummal születünk meg.
Mit tehetünk?
Most, hogy megismerhettük a határtartási nehézségek hátterét lássuk, hogy mit tudunk tenni. Igaz, hogy határaink kialakulásában az első három évnek nagyon nagy jelentősége van, viszont személyiségünk változásával, fejlesztésével határaink is változnak, alakulnak.
Az első és legfontosabb a felismerés, hogy határtartási nehézséggel küzdünk.
Másodsorban nagyon fontos, hogy meglegyen az igényünk a változásra.
A harmadik az elhatározás, hogy meg is tesszük ezt.
Szintén segítségünkre lehet, ha átgondoljuk, mit veszíthetünk és mit nyerhetünk azzal, ha elkezdünk határokat szabni. Fontos, hogy írjuk is le, mit is nyerhetünk, ha nehezebb időszakban vagyunk vagy elbizonytalanodunk bátran visszanézhetjük listánkat. A nyereség mindig valódi önmagunk. Gondoljuk végig, megéri-e kockára tenni ezt bárkiért vagy bármiért.
Nehézségek a fejlődés során
Bármely aspektusát is szeretnénk fejleszteni személyiségünknek, minden esetben tapasztalhatjuk, hogy ez nem mindig konfliktusmentes folyamat, így van ez az egészséges határok kialakításánál is. Hiszen a változás belső vagy akár külső harcokkal, konfliktusokkal, veszteségekkel járhat.
Határtartási nehézségeink háttere általában valamely félelem, amely az alábbi területeket érintheti:
- Félelem attól, hogy elveszítjük mások szeretetét
- Félelem attól, hogy elhagynak bennünket
- Félelem másik ember haragjától
- Félelem a magányosságtól
- Félelem attól, hogy elveszítjük a bennünk található jó énünkről alkotott képet
- Félelem attól, hogy nem lesznek elégedettek velük
- Bűntudat enyhítése miatt
- Túlzott együttérzésből fakadó határtartási nehézség
- Tartozás miatti nemet mondási nehézség
Határaink fejlődése során adott esetben pontosan azzal kell szembesülnünk, amitől a legjobban rettegünk. Hiszen, ha mondjuk valamelyik szülőnkkel való kapcsolatunkban kezdjük el lefektetni a határokat, előfordulhat, hogy ő maga is konfliktussal, adott esetben elfordulással reagál, és máris bekövetkezik a „legnagyobb félelem”, a szülő haragjától, szeretetének elvesztésétől való félelem. Ezekben az esetekben segíthet a személyiségfejlesztő, hogy azokat a nehéz érzéseket, amelyeket egy ilyen helyzet okoz, kezelni tudjuk addig amíg a konfliktusos helyzet tart. Szintén segítségünkre lehet egy támogató önismereti csoport, ahol megerősítést, visszajelzést kaphatunk a helyzetkezelésünkkel kapcsolatban. Tehát keressünk támogatókat a változáshoz.
Fontos továbbá eltervezni, hogy egy nehéz helyzetben mit fogunk mondani, hogyan reagálunk. Akár be is gyakorolhatjuk, illetve kérhetünk segítséget ebben támogató személyektől, csoporttól.
Ez az út sokszor rögös és nehézségekbe ütközünk a haladás során, de hosszútávon mindenképp megéri.
Miért éri meg mégis? A befektetett munka meghozza gyümölcsét, és boldogabb, szabadabb, teljesebb életet élhetünk. Emellett a környezetünk azon szereplőit, akiknek nehézséget okoz határaink elfogadása, szintén a változás irányába terelhetjük azzal, hogy mi megtanuljuk az egészséges határtartást.
Felhasznált irodalom:
- Dr. Henry Cloud – Dr. John Townsend: Határaink – Mire mondjunk igent és mire nemet, hogy saját kézben tarthassuk az életünket?, Harmat Kiadó Alapítvány, 2020.
- https://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/hogyan-tanuljak-meg-hatarokat-tartani-pal-feri-atya-eloadasa/
- http://mageraildiko.hu/csalad/2-tanuljunk-meg-hatarokat-szabni/
Fotó:
Charlota Blunarova, forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?