Biztos mindannyian hallottuk már a „Bezzeg az én időmben…” kezdetű mondatot, sőt lehet mi magunk is kifejeztük már így méltatlanságunkat . Érdemes néha elgondolkodni azon, mi is volt pontosan azokban az időkben, amitől egy-egy generáció olyan, amilyen. Vajon régen tényleg minden jobb volt? Hogyan lehet megtalálni a közös hangot a telefonját nyomkodó fiatal és a rádiót hallgató nagymama, dédimama között? Az biztos, hogy a méltatlankodás helyett a kapcsolódni vágyás és a nyitottság sokkal inkább célravezető.
Nézzük meg közelebbről mit is jelent egy adott generáció tagjának lenni. Mik az általános jellemzők, erősségek, gyengeségek, amik mentén érdemes eltöprengeni, kihez, milyen eszközzel lehet kapcsolódni.
A veteránok (1945. előtt születettek)
Ez a generáció a legidősebb, a legtapasztaltabb, veteránoknak vagy építőknek nevezzük őket. Olyan terhelt világba születtek, amikor a háború miatt bármi megtörténhetett. Alapélményük a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a veszteségek és a hiány. Életüket jellemzően a külső körülmények határozták meg. A központi közösség fő eleme a mikro család, ezen túl pedig a helyi és/vagy vallási kisközösségek szabályai mérvadóak.
Ennél a nemzedéknél még teljesen természetes a hagyományok betartása és tisztelete, a hivatás átörökítése apáról fiúra. Ha olyan szerencsések voltak, hogy nem kellett otthon hírekre várni a frontról, táborokból, akkor a nélkülözésen keresztül biztosan megtapasztalták a háború miatti nyomort. Jellemzőjük, hogy a szűk családon kívül legfeljebb munkahelyi kapcsolódásaikban tapasztalták meg a bizalom érzését. Vagyis átitatta őket a félelem miatti bezárkózás. Így minden újdonság, változás negatívan hat rájuk.
Szeretnek gyűjtögetni, spájzolni, ami nem fukarság, inkább egyfajta kényszeres felkészülés a rosszabb időkre. Számukra ez a túlélés kulcsa. Ez a tartalékképzés a pénzre is vonatkozik, kis túlzással a semmiből is képesek félretenni, hogy aztán az unokáknak csurranjon, cseppenjen valami.
Manapság a biztonságot a családi rituálék jelentik számukra. Ez leginkább a közös vasárnapi ebédben manifesztálódik. Az építők még egy analóg világban nőttek fel, nagyon kreatívak, képesek „bármiből bármit” csinálni.
A baby boomerek (1946-1964 között születettek)
A második világháború után hirtelen és gyorsan emelkedtek a születési számok. Részben a rendszerszintű beavatkozások, részben a veszteségek önkéntes „pótlása” miatt. Hazánkban a társadalmi elvárások képviselője Ratkó Anna egészségügyi miniszter volt. Az „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” hangzatos eszme mellett, ő képviselte elsőként a karrierista nő eszményképét hazánkban. Ebben a korszakban kezdődött a nők munkaerőpiacra lépése, az anya- és feleségszerep mellett.
De visszatérve a generációhoz, ők is megélték a bizonytalanságot, a fenyegetettséget, de sokkal inkább a rádió és a televízió által a hidegháború árnyékában. Ugyan be tudták építeni elődeik hierarchikus felfogását, mégis elkezdődött egy keresés, hogy valamit másképp kellene csinálni, mint a világégéseket megélt elődök. Ez a nemzedék érezte először azt, hogy élni és nem túlélni akarnak. Bár nekik még nem sikerült teljesen az individualizmus forradalma, de örökül hagyták a további generációknak. A gyerekek tegezhették szüleiket, igyekeztek a szeretetet a középpontba helyezni, bár maguk nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Leginkább ők is „etetéssel” és aggódással tudják kifejezésre juttatni gyermekik iránti szeretetüket.
Szabadon lehetett beszélni a szexualitásról és megélni azt, a nemek közötti egyenlőségi törekvéseket is elindították. Lázadásukból lettek a diákfelkelések, a hippik, a beatnemzedék.
Az intézmények, tudás és a tisztelet továbbra is fontos értékek. Hosszú távon, években, évtizedekben gondolkodnak, mérhetetlenül feladatorientáltak. Rájuk is jellemző a spájzolás, de inkább az akciós lehetőségek fókuszában, nem elsődlegesen a minőségre figyelve.
Az X generáció (1965-1979 között születettek)
Az X nemzedék életét egyre inkább meghatározta a technológia. Ide érthetjük a háztartási gépeket (mosógép, centrifuga, porszívó) és a szórakoztató elektronikát is (lemezjátszó, kazettás magnó). Az élet szerencsére már korántsem volt annyira veszélyes. Mivel jellemzően az édesanyák is dolgoztak ebben a korszakban, így az X gyermekek 1 vagy 2 éves korukban intézményi rendszerbe kerültek, ezért a kortárshatás korán megjelent. Emiatt a legtöbb fontos kérdést „bandázás” közben vitatták meg, egymástól kapták a válaszokat. Ennek a nemzedéknek a sajátos „terméke” a „kulcsos gyerek”. A fiatalok az utcán, parkokban közösen töltötték az időt, míg a szülők hazaértek. Ugyanakkor épp az anya korai „elvesztése” miatt, a veteránokéhoz hasonlóan a bizonytalanság az alapélményük. Ők azonban ezzel úgy vették fel a harcot, hogy a változást tűzték zászlójukra.
Számtalan eszközt kreáltak, amivel alkalmazkodni tudtak az előrehaladáshoz. Ide kapcsolható még a maximalizmusra való törekvés is, ami a munkában teljesedhet ki. Valamint a terhelhetőség és a rengeteg munkaóra. Az X generáció szülötte már megkérdőjelezi a veteránok és a baby boomerek igazát, feddhetetlen tudását. A kortársak a leginkább hitelesek számukra, szülőként, felnőttként is szívesebben kérnek ajánlásokat baráti körükből bármilyen szakemberre, szolgáltatásra. Ez a nemzedék már nem húny szemet az érzelmei kezelése felett, igyekszik fejlődni.
Ők jártak először pszichológushoz, tanácsadóhoz, egyre inkább befelé fordultak. A maximalizmusuk szülőségükre is kiterjed, rengeteget foglalkoznak azzal, hogy ebben is mindent tökéletesen csináljanak, túlféltik gyermekiket. Mivel mindent tökéletesen csinálnak, és valahol mélyen még bennük is megvan a hierarchia és a kor tisztelete, így nehezen boldogulnak a munka világában a Z és Y generáció igényeivel.
Az Y generáció (1980-1994 között születettek)
Az Y az első igazán énközpontú nemzedék. Pontosan ezzel váltja ki a korábbi generációk haragját. Pedig ne feledjük el, hogy ők igazából a baby boomerek kezdeti törekvéseit, és az X generáció „munkáját” fejezték be. Ehhez meglepő, de a walkman megjelenése volt az egyik kulcs, ami a zenét önálló élménnyé varázsolta, a közösségi zenehallgatás helyett. Ezenkívül támogatta még ezt az utat a kvarcjátékok és a számítógépes játékok megjelenése is.
Ők az utolsó olyan nemzedék, akik még offline világba születtek, és belenőttek az online, digitális világba. A baráti kapcsolatok itt is fontosak, de sokkal inkább a virtuális valóságban. Ez a nemzedék egyre inkább élményorientált.
A tudás és a tudásátadás iránya gyakran megfordul, ami a forradalmi változás, és egyben a hagyományos értékek tiszteletének megkérdőjelezését vonja magával. A legtöbben felsőfokú oktatásban részesültek, így ez a legképzettebb nemzedék.
A munka világához való hozzáállásukban a generáció egyik fele X-es attitűdökkel rendelkezik, terhelhetőség, hűség, alázat, a másik fele épp ellenkezőleg. Ennek oka nagyrészt a 2008-as világválságra vezethető vissza. A Y egy rétege épp ekkor lépett be a munkaerőpiacra, olcsó, képzett munkaerőként a drága, tapasztalt munkavállalók helyett, így felvették a korábbi munkamorált.
A másik réteg is érzékelte a válságot, azonban jellemzően még szüleiken keresztül. Így érthető, hogy nem kértek abból a lojalitásból, ami egyik napról a másikra nem ért semmit. Ezért leginkább önmagukhoz hűségesek, saját érdekeiket tartják szem előtt. A jövő számukra is egyre kevésbé kiszámítható, nincsenek kőbe vésett igazságok, sem a munka tekintetében, sem szakmailag, sem a közvetlen környezetben. Egyre inkább rövid távon gondolkodnak az élet minden területén, amit a digitalizáció rohamos fejlődése is támogat.
A Z generáció (1995-2009 között születettek)
Ennek a generációnak egy része még iskolába jár, kiskamasz, serdülő, de vannak, akik már fiatal felnőttként részei a munka világának is.
Ennek a nemzedéknek a szülei arra törekszenek, hogy mindent megoldjanak helyettük, úgynevezett „helikopterszülők”. Ezzel tulajdonképpen a saját hiányaikat igyekeznek pótolni, ami nem könnyíti meg a fiatalok helyzetét. Általános élmény, hogy nem hibáznak, részben mert szüleik ezt nem is hagyják, illetve ha mégis, akkor hárítják a felelősséget valaki, valami másra.
Ők már nem élménykeresők, hanem élménytársadalomban nőnek fel. Kis túlzással mindent megkapnak, a külön készített ételen keresztül az egyedi játékok tömkelegéig. Komplett iparágak épülnek, hogy kiszolgálják őket. Ők azok, akiket elődeik nem tanítottak meg, nem hagynak unatkozni. Ismeretlen számukra a csend, mindig történik valami, állandó stimulációban élnek. Elkényeztetettnek, önzőnek is címkézik őket, ugyanakkor ők pusztán csak élnek az eléjük tárt lehetőségekkel. Rövid távon, egyéni hasznosságokban gondolkodnak, és biztosak benne, hogy az adott döntést mindig lehet módosítani, korrigálni. Ők az a generáció, akik valóban beleszülettek az internet világába. Úgy gondolkodnak, hogy az online térben elnyert elismerések az igazán jelentőséggel bírók. Kép- és videóalapú az információfeldolgozásuk, a kinézeten van a legnagyobb hangsúly. Teljesen mindegy, hogy lányról vagy fiúról beszélünk, egyaránt fontos a megjelenés.
Zsebükben az okos eszközökkel és a korlátlan internettel a világ összes tudása egy gombnyomással elérhető. Így a korábbi fentről lefelé irányuló tudásátadás náluk már ténylegesen nem létezik, sőt, ahogy az Y generációnál, itt is megfordul az irány. Ennélfogva a Z-sek magabiztosak, ugyanakkor a veteránok és az X-esek bizonytalanságát is örökül kapták. Olyan változó kérdésekkel kell szembenézniük, mint a klímaválság, a munkaerőpiac és a szakmák gyors változásai. Továbbá nehézséget okoz nekik a személyes kapcsolattartás, a munkahelyi megbeszélések. Sokkal jobban kedvelik az írásban vagy hangüzenetben folyó kommunikációt. Ez kevesebb kockázattal jár, nem igényel azonnali reagálást egyik féltől sem. A fogyasztásban és a munkában is fontos, hogy nekik minden megfelelő legyen, és ha valami nem tetszik, tovább lehessen állni.
Az alfák (2010-től születettek)
Fontos tény velük kapcsolatban, hogy ők már az okoseszközök világába érkeztek, ráadásul saját szüleik is sok esetben eléggé függenek ezektől a tárgyaktól. Eddig egy nemzedéknek sem kellett azzal szembesülnie, hogy a szülők figyelme etetés, játék közben valami egész másra irányul. Arról, hogy ennek milyen hosszú távú hatásai lesznek egyelőre vajmi keveset tudunk.
Találgatások, feltevések, kutatási kezdeményezések már megjelentek, de felnövésükig, munkavállalókká, szülőkké érésükig, még számtalan változó megjelenhet. (Ugyanakkor ha visszanézzük a korábbi generációkat, akik kevés figyelmet, szeretet kaptak, mint az X-esek a korai bölcsődével, óvodával vagy a baby boomerek a poroszos nevelési elvekkel, akkor sejthető, miket hoznak magukkal az alfák.) Ami biztos, ahogy a mi életünket is, úgy az övéket is a képi világ uralja majd. A kezünkben tartott tudás pillanatok alatt előhívható, így a hosszú távú memória helyett egyre erősödik a rövid távú. Ezek ugyan ténykérdések, de hogy pontosan milyen generációs jegyekkel gyarapítják az alfagenerációt még nem tudhatjuk.
Az alfa elnevezés azonban arra utal, hogy a Z generációval lezárult egy korszak, és velük kezdődik egy új. Talán ennek a nemzedéknek, már nem okoz akkora őrületet az internet és a virtuális tér, hiszen életük megszokott része lesz, és talán újra tudnak közeledni a természethez, a Föld értékeihez.
Minden generációnak adott időszakban, adott nehézségekkel kellett és kell megküzdeni. Abban biztosak lehetünk, hogy a változás egyéni-, társadalmi- és világszinten is az élet elengedhetetlen, megkerülhetetlen eleme. Így érdemes inkább azt megvizsgálni, mit tanulhatunk egymástól, ki tudja mit hoz a jövő.
Felhasznált irodalom:
Steigervald Krisztián Generációk harca Hogyan értsük meg egymást? 2020. Partvonal Kiadó, Budapest.
Fotó:
Askar Abayev, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?