Ha igen, akkor tényleg ez lenne a szent grál életünk útvesztőjében?
Az elmúlt időszakban többször tették fel nekem a főcímben szereplő kérdést. A válaszomat, miszerint természetesen igen, néhányan kétkedve fogadták, vagy úgy gondolták, hogy nem éri meg erre energiát áldozni. Ez részben érthető, hiszen információval túltelített világunkban minden sarkon találunk gyorsnak és hatékonynak tűnő megoldást a problémáinkra. A fogyasztói társadalomnak pedig nincs is másra szüksége. Legyen minél rövidebb idő alatt, minél hatékonyabb, úgy, hogy lehetőleg nekem nulla, de legalábbis nagyon kevés munkám legyen benne. Nos, ilyen szempontból nem fejleszthető az érzelmi intelligencia. Sem.
Nézzük meg, mit nevezünk érzelmi intelligenciának, és hogyan jutottunk el a ma olyan népszerű fogalomig.
1920-ban Thorndike amerikai pszichológus társas intelligenciát említ kutatásaiban, ami az ő meghatározásában arra vonatkozik, hogy képesek vagyunk megérteni másokat, és bölcsen viselkedni kapcsolatainkban.
Gardner a ‘80-as években meghatározta az inter- és intraperszonális intelligencia fogalmát. Az interperszonális alatt mások megértését értjük, míg az intraperszonális önmagunkra, önismeretünkre irányul.
Salovey és Mayer a ‘90-es években megalkotta az érzelmi intelligencia kifejezést, ami az ő értelmezésükben: “Képesség arra, hogy megfigyeljük és különbséget tegyünk saját és mások érzései és érzelmei között, és hogy ezt az információt felhasználjuk arra, hogy gondolatainkat és cselekedeteinket ezek szerint irányítsuk”.
Leginkább azonban Goleman munkásságával került be a köztudatba a fogalom. Összefoglalta a korábbi kutatási eredményeket, illetve kompetenciaterületeket határozott meg.
Mostani cikkünkben ezekről adunk áttekintést, a későbbiekben pedig külön írásokban foglalkozunk majd minden egyes témakörrel.
Önismeret, öntudatosság
Az örök kérdés, Ki vagyok én? A válaszok megtalálásához talán az egész életünk is kevés. Az önismeret és öntudatosság azt jelenti, hogy tudjuk mit, miért teszünk. Feltárjuk szükségleteinket, vágyainkat, értékeinket, meghatározzuk készségeinket, képességeinket, mik az erősségeink, mik a gyengeségeink, mikor és hol szenvedtünk hiányt, mit tehetünk most annak érdekében, hogy feltöltsük ezeket a lyukakat. A mély önismeret hozzásegít, hogy őszinték lehessünk önmagunkhoz és másokhoz, adaptívan kifejezve érzéseinket. Egyre reálisabb képet tudunk magunkról alkotni, integrálni tudjuk a kritikát, ismerjük határainkat a teljesítmény terén is, így sem alul, sem túl nem vállaljuk magunkat feladatainkban.
Önirányítás, önkontroll
Ennek a kompetenciaterületnek a fejlesztése segíthet minket a változások, az érzelmileg megterhelő, stresszes helyzetek kezelésében. Képesek lehetünk az aktuális szituációban elsőként megjelenő heves érzelmi reakció megfékezésére, a körülmények reális átgondolására, ami segít minket abban, hogy nyugodtan tudjunk reagálni. Ez nem jelenti azt, hogy negatívnak ítélt érzelmeinket, mint a dühöt vagy szomorúságot elfojtjuk és magunkra erőltetünk egy, a környezet által elfogadhatóbbnak ítélt viselkedésmódot. Sokkal inkább jelenti az érzések gyors felismerését, ami megkönnyíti a megfelelő reagálást.
Motiváció
Goleman ennél a kompetenciaterületnél a belső motiváltságra fókuszál. Tehát egy erős, belső késztetésről beszélhetünk, ami kiemelkedő teljesítményre ösztönöz. A motiváció magas szintjének eléréséhez három összetevő szükséges.
A teljesítménymotiváció, az elköteleződés és a kezdeményezőkészség optimizmussal ötvözve. Ezen belül a teljesítménymotiváció a kiváló szint elérésére való törekvés ösztönző célkitűzésekkel, amelyek elérése újabbakra sarkall. Az elköteleződés a motiváció kapcsán egy szervezethez (család, baráti kapcsolatok, munkahely) való igazodást jelenti. Igazodunk a közös célokhoz, képesek vagyunk áldozatot hozni értük, figyelünk a közös értékrend megtartására.
A kezdeményezőkészség és az optimizmus valódi lelkesedést jelent. Bátran élünk a felmerülő lehetőségekkel, mások erőfeszítéseit támogatjuk. Az akadályokat és nehézségeket reálisan tudjuk felmérni, a kudarcokat pedig nem személyes hibaként, hanem feladatként, megoldandó problémaként kezeljük.
Empátia
Az empátia az a képességünk, ami segít minket a környezetünkben lévők megértésében, elfogadásában. Amikor bekapcsol, figyelmünk a másik érzéseire irányul, törekszünk beleélni magunkat az ő lelkiállapotába, megteremtjük magunkban is ezt az állapotot, az így kialakult élményt pedig tudatosan feldolgozzuk. Ez egy velünk született képesség, ám nagyban függ személyiségünk érettségétől, továbbá az adott helyzettől, és sok esetben az emberek közötti viszonyrendszertől. Az egyszerű, racionális elemzéstől a másik érzelmeinek és feszültségének önmagunkban való megteremtéséig bezárólag széles skálán mozog. Ez a kompetencia, és ennek fejlesztése egyre nagyobb hangsúllyal jelenhet meg a multikulturális társadalmi környezetben, illetve az egyre inkább énközpontú világszemléletben.
Szociális készségek: kommunikáció, konfliktuskezelés, együttműködés
Golmen ezt “célzott barátságosságként” említi. A cél pedig elérni azt, hogy az emberek nekünk megfelelően viselkedjenek, cselekedjenek. Ez így leírva könnyen megkaphatná a manipuláció jelzőt, illetve hogy ez részünkről is egy felvett, nem természetes viselkedéssorozat, ennél fogva nem is lehet őszinte. Azonban ennél a kompetenciaterületnél messze nem erről van szó. A kommunikációnk lényege (annak célzott fejlesztése nélkül is) az, hogy kifejezzük magunkat és elérjünk valamit. Az érzelmileg intelligens kommunikációban őszintén tudunk beszélni a saját érzéseinkről, a bennünk zajló folyamatokról, erőszakmentesen tudjuk megfogalmazni kéréseinket, vágyainkat. Vissza tudjuk tükrözni a beszélgetőtársunktól elhangzottakat, és nyitott kérdésekkel tovább tudjuk fűzni a beszélgetés fonalát.
A konfliktuskezelés és az együttműködés egy tőről fakad. A konfliktusok sok esetben eleve negatív felhanggal jelennek meg bennünk, pedig lehet egyszerű nézetkülönbség is, ami izgalmas vitákat, együttgondolkodást eredményezhet.
A konfliktusok kezelésénél nagyon fontos meghatározni saját működésünket. Thomas és Kilmann megállapítása szerint ötféle viselkedés lehetséges az önérvényesítés és az együttműködés tengelyén vizsgálva:
versengő, problémamegoldó, elkerülő, alkalmazkodó és kompromisszumkereső
Az adott szituációtól függően célszerű a problémamegoldás felé haladni, amely az önérvényesítést és az együttműködést is maximalizálja.
(Amennyiben szeretnéd megtudni, rád melyik viselkedés jellemző, írj nekünk egy emailt az info@szfc.hu címre, és válaszban elküldünk egy tesztet, ami ezt vizsgálja, illetve segítünk a kiértékelésében is.)
“Papíron” leírva, elméleti síkon mindez valakinek pofon egyszerűnek tűnhet, valakinek zavarosnak, valakinek kalandra hívásnak. A gyakorlat, mint az élet minden területén, komoly erőfeszítéseket igényel.
Nincs piros vagy kék pirula (sőt, a Mátrixos példánál maradva, ha egyszer már bevettük a pirosat, vagyis elindultunk az önismeret útján, akkor nincs visszaút). Nincs gomb, amit megnyomva kipipáljuk az életünket, vagy instant, átmeneti megoldások, amik pillanatok alatt enyhítik az aktuális problémát.
A “szent grál” a fentiek egyikét sem ígéri. Ellenben a kitartó önismereti munka és a személyiségfejlődés (melynek fontos részét képezi az érzelmi intelligencia kompetenciaterületeinek fejlesztése) olyan eszközkészletet biztosít számunkra, mely segítségével képesek vagyunk jól működni nehéz helyzetekben is.
Az önmagunkon végzett munka leginkább egy feneketlen tó felfedezéséhez hasonlítható. Alá kell merülni újra és újra. Előfordul, hogy épp kincset találunk, egy erőforrást, egy kiaknázatlan kvalitást. Ugyanakkor az is lehet, hogy valami nehéz fejlődési feladatot rejt a felhozott láda. Olyan is van, hogy néha mélyebbre süllyedünk, és ez a kellő rutin kiépüléséig ijesztő, sokszor fájdalommal, szomorúsággal, dühvel teli, ám idővel hozzá tudunk edződni a merüléshez. Sokat segíthet, ha ehhez szakember támogatását kérjük, hogy tudjuk, van egy kötél, amivel felhúzhatjuk magunkat a felszínre, amikor hirtelen elfogy a levegő.
Az önmagunkról alkotott képünk sosincs kész, mégis felemelő, ahogy egy-egy újabb részlettel gazdagodunk, és újabb nézőpontból tekinthetünk rá az egészre.
Felhasznált irodalom:
Daniel Goleman Érzelmi intelligencia Háttér Kiadó Budapest 1995.
L. Stipkovits Erika Az empátia lélektana Személyiségfejlesztő Akadémia (belső jegyzet)
L. Sitpkovits Erika Az érzelmi intelligencia kompetenciái Személyiségfejlesztő Akadémia (belső jegyzet)
L. Sitpkovits Erika A motiváció szerepe a hatékonyságban Személyiségfejlesztő Akadémia (belső jegyzet)
Nagy Henrietta Az érzelmi intelligenciáról, Iskolakultúra 2006/4
Szó szerinti idézet: https://tge.sze.hu/images/dokumentumok/Foly%C3%B3irat/TGE_I_evf_03.pdf#page=113 114. oldal
Fotó:
Thomas-Kilman modell, forrás piacesprofit.hu
Borítókép: J K, forrás Unsplash
Vélemény, hozzászólás?