Történetek személyiségfejlesztő szemmel
A tenger dala egy olyan történet, amely egy veszteséget elszenvedett családot mutat be. Egészen pontosan az édesanya halálát követően nyerünk mélyebb bepillantást szereplőink életébe. Egy férj elveszíti szeretett feleségét, egy kisfiú pedig imádott édesanyját, és kap cserébe egy hugocskát, akit érthetően “utál”, és mindenért dühös rá, mert őt okolja anyukája elvesztéséért. Apja teljesen átadja magát a gyásznak, szeretetet csak kislánya iránt tud néha mutatni. Ezért a kisfiú leginkább hűséges kutyájával tölti idejét. A hab a tortán pedig az apai nagymama, akinek határozott elképzelései vannak arról, hogyan kellene megfelelően élni, és hogy mi a jó a gyerekeknek.
Ha csak ennyit olvasunk, talán nem is hinnénk, hogy egy meséről beszélek, pedig bizony A tenger dala egy 2014-es animációs történet. Amitől ez az eddig akár hétköznapinak is tekinthető elbeszélés mesévé válik az az, hogy bepillantást nyerünk az ír, vagy ha úgy tetszik kelta legendáriumba, mert az anyuka és kislánya fókatündér, vagyis selkie. Ez annyit jelent, hogy a tengerben fókaként léteznek, de emberi alakot is tudnak ölteni. No és akadnak benne koboldok, emlékeket őrző varázsló, továbbá természetesen a “gonosz”, aki esetünkben egy bagoly boszorkány.
Érzelmi intelligencia és személyiségfejlődés szempontjából több említésre méltó szál is fellelhető a cselekményben. (A most következők mellett még akad bőven mesterien felépített, gyönyörű szimbólum és utalás, és számtalan réteg, amiről a megnézés után lehet beszélgetni, vagy magunkban töprengeni.)
Egyéni személyiségfejlődés:
Ben, a kisfiú karakterének belső útja a legérdekesebb. A történet során szemünk előtt változik húga iránt érzett haragja óvó, védő testvéri szeretetté. Ehhez az egyik csúcspont, amikor kisgyermekkori emléke idéződik fel, melyben megígéri édesanyjának, ő lesz a legjobb testvér a világon. Ebben a pillanatban döbben rá egész lényében, hogy nem tartotta magát adott szavához. Ez ösztönzi félelmei legyőzésére, bátran száll szembe a “gonosz” boszorkánnyal, és amikor ez életmentő, imádott apjával is.
Család- és rendszerszemlélet:
Nem hagyhatjuk szó nélkül, azt ahogy Bronah, az édesanya, a legendákat és dalokat átadta gyermekének meséiben. Ben ezeknek ismeretében tud újabb és újabb próbákat kiállni, a darabkák egésszé állnak össze a történet épülésével. Ez a szál figyelmeztet minket arra, mennyire fontos családunk történeteinek ismerete és átadása, mert saját működésmódjainkat is könnyebben tudatosítjuk az által, hogy rálátunk mit kaptunk örökségül.
Továbbá nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a legendás lények és a “hús-vér” szereplők között. A mese készítői erre nem csupán a karakterek hasonló vonásainál ügyeltek, de az őket megszólaltató színészek is ugyanazok.
Érzések elnyomása, érzelmi intelligencia:
Daniel Goleman több kortársa munkáját foglalta össze az érzelmi intelligencia meghatározásával, ennek 5 fő területe a következő:
- Az érzelmek felismerése
- Az érzelmek kezelése
- Önmotiválás
- Mások érzéseinek felismerése
- Kapcsolatkezelés
A történetben Ben karaktere az, aki érzéseit megéli, és cselekvővé válik általuk. Evolúciós szempontból ez a célja emócióinknak. Civilizált, szocializált felnőttként az érzelem és a cselekvés szétválhat, illetve előfordul, hogy nem is tudjuk azonosítani, mit érzünk, csak a felszíni réteget érzékeljük, sok esetben inkább gondolat vagy testi érzet formájában.
A mesében a “gonosz” bagoly boszorkány mindenkit megszabadít a kellemetlen érzésektől. Alapvetően jószándék vezérli, ezzel segíteni akar, persze kéretlenül is. Azonban ő maga és az érzésektől megszabadítottak is nagy árat fizetnek, hiszen lassan kővé válnak. Érdemes ezen elgondolkodni, mert az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a “pozitívság”. Természetesen fontos, hogy találjunk mindennapjainkban örömet, és hálával tudjunk tekinteni életünkre. De azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a negatívnak ítélt érzéseket, mint a szomorúság vagy a düh ne éljük meg, hanem valamilyen cukormázzal leöntött elfojtásba csomagoljuk. Vagy, ahogy a mesében – gyönyörű szimbólummal szemléltetve – üvegbe zárjuk.
Számomra ez a történet erre figyelmeztet, megéri-e megfizetni a kővé válás árát, a “rossz” érzések elkerüléséért? Érdemes-e elzárni magunkat az érzelmek sokféle árnyalatától? Azt hiszem, ehelyett inkább önismeretünk mélyítésével tanuljuk meg felismerni és helyén kezelni érzelmeinket. Nem állítom, hogy ez a könnyebb út, de ahogy előttem bölcsen megfogalmazták, ez az igazabb.
Ha mindez nem lenne elég A tenger dala megnézéséhez, akkor érvként szerepeljen, hogy megjelenésekor Oscar díjra jelölték. (A magyar kritikák mind méltatták ezt az alkotást, és csalódásnak titulálták, hogy nem kapott díjat.)
Nem is beszélve a nem megszokott, de számomra kifejezetten szép rajzolásról és különleges vizuális látásmódról, valamint az elragadó zenéről. És mert mesét nézni felnőttként jó! 🙂
Felhasznált irodalom:
Goleman Daniel, Érzelmi intelligencia Háttér Kiadó Budapest 1995.
Kép: pinterest
Vélemény, hozzászólás?