Sokakban felmerül, hogy szívesen részt vennének egy családállításon, de fogalmuk sincs mi fán terem, hogy kell elképzelni és valóban működik-e.
Ez a cikk talán nekik is hasznos és megerősítő lesz a döntésükben, hogy bátran tegyék le a voksukat Bert Hellinger módszere mellett.
Egy nagyon beszédes esetet szeretnék röviden bemutatni. Adatvédelmi okokból a neveket és néhány apró részletet megváltoztattam.
Pár hónappal ezelőtt egy Egertől viszonylag távoli faluból jött hozzám egy fiatalasszony, Aliz, állítást kérni. Rég óta érdeklődött a módszer iránt, de félt, hogy olyasmit fog látni, amit nem biztos, hogy szeretne, ezt a félelmét előre le is írta nekem. Igyekeztem megnyugtatni, hogy az a bizonyos morfogenetikus mező, amivel dolgozunk, „okos” – pont annyit mutat, amennyit elbírunk, nem többet.
A mezőszemléletű megközelítés szerint, a családfelállítás egy adott család „szellemi mezejében” történő rendeződés. A mezőbe tartozik az állítást kérő személy, az ősei, a korábbi és a jelenlegi kapcsolatrendszerei.
A szellemi mező Hellinger szerint egy morfogenetikus energiamező – a forma keletkezésének mezeje (nem összekeverendő a morfogénnel, amely valamely biológiai szövet fejlődéséért felelős biokémiai faktor). Az elnevezés azon a megfigyelésen alapul, hogy ha valami megtörtént, akkor idővel újra és újra megismétli önmagát, mígnem formává alakul. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő. Bert Hellinger megfigyelte, hogy ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri – egy új szellemi mozgást állítunk be – akkor ez az ismétlődés megáll és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat – az ismétlődésekkel együtt – tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot, azt, ami van, és nem annak bűvöletében él, hogy a valóságnak milyennek kellene lenni, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás beállítható gyógyító mondatokkal. A mondatok szeretettel teljesek, elfogadóak és a mélyben hatnak.
Az állítás napján négy egymást nem ismerő, állítást kérő személy és egy segítő érkezett hozzám – az öt fő már elég a csoportos állításhoz, ugyanakkor várható volt, hogy bizonyos rendszerelemeket tárgyakkal fogunk megjeleníteni. Ez sokszor megkönnyíti a mező üzeneteinek „olvasását”, mivel szimbolikusan többlettartalmat is közöl, hogy melyik rendszerelemre milyen tárgyat választanak az állítás szereplői.
Szeretem az állításaimat egy nyitókörrel kezdeni, ahol mindenki húz egy Dixit kártyát, elmondja a keresztnevét és egy mondatot arról, amit neki a kártya jelent vagy üzen.
A Dixit társasjátéknak semmi köze a családállítás módszeréhez, de azt tapasztalom, hogy segít megérkezni és elindulni az analógiás gondolkodás útján, ha pedig valakit nagyon feszít egy téma, úgy tud a kártya segítségével kimondani egy üzenetet nekünk, hogy magát a témáját nem közli előre.
Aliz állítása második a sorban, elvonulunk egy külön helyiségbe, ahol 3-5 perc alatt elmondja, milyen témával érkezett.
Kiderül, hogy három témája is van, nehezen választ: az egyik, hogy az anyósa, minden igyekezete ellenére elégedetlen vele, aminek hangot is ad, ez Alizt nagyon bántja, szeretné rendezni ez a viszonyt.
A másik témája, hogy úgy érzi, nem találja az útját. Férjével, Tamással, két gyermekük van egy 6 éves kisfiú, aki iskolába készül és egy 4 éves kislány, aki óvodás. A gyerekek felügyelete napközben intézményben megoldott, nem érti, mi az akadálya annak, hogy nem tud személyesen kibontakozni – jelenleg részidős állása van a kereskedelemben, a nyitva tartás miatt délután az anyósa szokta elhozni a gyerekeket az oviból, amit szívesen tesz, de azért rendszeresen megjegyzi Aliznak, hogy éreztesse, nélküle még ezt az általa nem sokra tartott állást sem tudná betölteni.
Részben ezért is szeretne munkahelyet váltani, hogy ne legyen ilyen mértékben kiszolgáltatott az anyósának. Azt is elmondja, úgy érzi, hogy a férjének és anyósának túl szoros a viszonya, naponta beszélnek telefonon és mindenben kikérik egymás véleményét, ez is nagyon rosszul érinti, bár megérti, mivel apósa hosszú évek óta alkoholfüggő, ezért tulajdonképpen Tamás és a bátyja lettek Aliz anyósának támaszai már gyerekkoruktól kezdve. Az is kiderül, hogy az anyósa Tamás bátyját házasságon kívül hozta világra, csak később házasodtak össze, ami 45 évvel ezelőtt meglehetősen nagy botrányt kavart. Elmondja azt is, hogy ő is előbb szülte meg Tamással közös gyermekeiket és csak utána házasodtak össze.
Egy halk mondatban elmondja, hogy egy ideig téma volt köztük Tamással a harmadik gyerek – mert Aliz szeretett volna -, de Tamás azt mondta, hogy az neki erőn felüli lenne, és különben is mindenkinek két gyereke van a családban, így ez már nem téma köztük.
Harmadik témája saját édesanyjával való viszonya, ami régen meglehetősen viszályos volt, mára lecsillapodott, már-már baráti, de érzi, hogy még nincs teljesen a helyén, mint kiderül, az állítást is tőle kapta ajándékban. Elmondja azt is, hogy az ő édesapjának is voltak alkoholgondjai, ezért is váltak el a szülei.
Már e néhány sort olvasva is láthatjuk, hogy vannak ismétlődő mintázatok a családi rendszerekben.
Aliz végül egy kérdést fogalmaz meg prioritásként: mit tehetnék azért, hogy az anyósom jobban elfogadjon és kapcsolatunk zökkenőmentesebb, harmonikusabb legyen, hogy ne okozzon Tamással konfliktusokat ez köztünk.
Az állítás során a szereplők csak végén tudják meg a témát, és a szerepüket.
Aliz le van nyűgözve, mennyire hozzák mégis a szerepük karakterét.
Anyósának képviselője láthatóan sürgeti őt, hogy induljon már, csinálja már, amit akar. Tamás édesanyjához való szoros viszonya is gyönyörűen megjelenik az állításban – mikor a dinamika által eltávolodna ő és Aliz az édesanyától, Tamás gondoskodik róla, hogy valamilyen módon újra közel legyenek.
Az elfogadás témára Aliz képviselője a könyvespolchoz lép, hosszasan keres, majd levesz egy várandóssággal kapcsolatos könyvet. Néhány perccel később az asztalon található gyertyatartóban keresgél, amiben a szárított virágok mellől kivesz egy piros cérna karkötőt, ami egy szülésre bocsátó karkötője volt az egyik kismamámnak (szüléskísérő dúlaként is dolgozom).
Aliz ezen a ponton már borzong, hullanak a könnyei mellettem.
Az állításban hosszú és dinamikus történések után oldómondatokkal sikerül oldani az anyós és meny közötti feszültséget, amitől Aliz ismét meghatódik és megkönnyebbül.
Az estét zárókörrel zárjuk, ahol ismét kártyát húzunk és mindenkinek van egy mondata a délutánnal kapcsolatban, – Aliz kártyáján egy fehér kis bölcső van egy indákkal teli rengetegben – az öt résztvevőből hárman voltak most először, egyöntetűen mondják, hogy nehéz most hazaindulni, mert annyira összerendeződtek ismeretlenül is. Olyan intim közeg alakult ki, ami talán még a családtagokkal sem. A mező minden állításban csodálatosan működött most is. Én állítóként ilyenkor mindig mély hálát érzek, hogy részem lehet ezekben a sokszor szó szerint földöntúli pillanatokban.
Mivel mi, érzelmi intelligencia és személyiségfejlesztők folyamatban gondolkodunk, így az állítások sok esetben egy minimum 5 alkalmas fejlesztő folyamat részei, ezért nálam az állítás magában foglal egy 20 perces utómegbeszélést az állítás után 2-3 héten belül.
Az állítás után 2 nappal kapom az üzenetet Aliztól, hogy amilyen hamar lehet, szeretne velem konzultálni.
A szöveges üzenetet egy kép is kíséri, amin 2 db pozitív terhességi teszt van lefotózva – gyors volt a mező – mosolygok magamban.
A konzultációt másnapra beszéljük meg, elmondja, hogy hosszasan mesélt a férjének az állításról, majd egy sugallat hatására vett egy tesztet, majd még egyet, mivel neki és Tamásnak is az volt az érzése, hogy a könyv és a karkötő sem véletlen az állításban.
Kiderül, hogy családi vonalon több nő is szeretett volna a második gyerek után még babát, de racionális okok, vagy a férj alkohol problémái miatt nem vállalták.
Aliz szerint lehetséges, hogy az anyós sürgetése erre is utalhat, mivel ő nem tudta bevállalni a harmadik gyermeket egy alkoholfüggő férj mellett, fiaira támaszkodva.
Az izgalom és az újtól való félelem mellett Aliz boldog, hogy mégis teljesül a vágya, és ő maga mondja ki, hogy ha a szívére hallgat, akkor ez a válasz arra, hogy mit kezdjen magával és hogyan teljesedjen ki.
Van egy mondás, ami abszolút korrelál a családállítás elveivel:
Minden nő, aki magát gyógyítja, gyógyítja az összes felmenő asszonyt, aki előtte érkezett és összes születendő leányt, aki még utána érkezik.
Ezzel a mondattal zárjuk a konzultációt.
Azt kéri tőlem, hogy még mielőtt ez a kicsi lélek megszületik, szeretné, ha találkoznánk és megnéznénk Hellinger módszerével az ő női vonalát is.
Felhasznált irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1dfel%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s
Fotó:
Családállítás Eger
Vélemény, hozzászólás?