Hosszan tartó mérlegelés után, netán hirtelen, érzelmi alapon döntesz?
Téged is megbénít olykor felgyorsult világunk mindenhonnan hömpölygő információáradata?
Vajon tényleg rendben van, ha „elég jó döntést” hozunk, vagy ragaszkodnunk kellene a „legjobbhoz”?
Milyen tényezők lehetnek segítségünkre, és mik azok az elemek, melyek akadályoznak bennünket döntéshozatalaink során?
Többek között ezekre és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ soron következő cikkemben a döntéspszichológia tudományának segítségével.
Elméleti kitekintés
A döntéspszichológia szárnybontogatásának hátterében az a régóta fennálló, mára már bizonyosságot nyert gyanú áll, hogy az ember döntési mechanizmusai nem szűkíthetők le pusztán a kézzel fogható racionalitás mezejére. A pszichológia ezen tudományága döntési hajlandóságunkat hivatott felmérni, valamint az ezt befolyásoló tényezőket. Válaszokat keres továbbá a rossz döntésekre és azok okaira. Mélyebb értelemben véve azt kutatja, hogy miként segíthet bennünket a társadalom számára is hasznos választásokat hozni egyes környezeti tényezők megváltoztatása.
Felmérni a helyzetet
Gondolj egy nehéz döntésre, amit mostanában kell meghoznod. Következő lépésed valószínűleg sorsdöntő lehet, valami olyan, ami igazán számít.
Ez lehet akár egy választás két karrier között: zenész vagy építész?
Hol telepedjünk le, városban vagy vidéken?
Kit válasszunk, Ágit vagy Katit, Bencét vagy Lacit?
Vállaljunk-e gyereket és ha igen, pontosan hányat?
Kinek adományozzuk az adónk 1%-át és kire szavazzunk április 3-án?
Egy nehéz döntés általában hosszas mérlegeléssel, nyomasztó gyötrődéssel jár.
Vajon képesek vagyunk átlátni lehetőségeinket és azok szerepét az életünkben?
Választásaink megértése olyan erőt szabadít fel, mely mindannyiunkban ott rejtőzik.
Egy döntés nehézsége attól függ, hogy lehetőségeink milyen viszonyban állnak egymással:
a) Egy könnyű választásban az egyik lehetőség jobb, mint a másik.
b) Egy nehéz választás során az egyik opció néhány szempontból jobb, a másik pedig más aspektusból kecsegtetőbb, de végeredményben egyik sem jobb a másiknál.
Remek példa erre, amikor azon gyötrődünk, hogy maradjunk-e a jelenlegi munkahelyünkön a városban, vagy forgassuk fel az életünket egy kihívásokkal telibb munkáért vidéken.
Bizonyos szempontból maradni lenne jobb és költözni lenne érdemesebb a másikból, de összességében egyik sem különb a másiknál.
Nehéz választások esetén a leggyakoribb motivációs alap az ismeretlentől való félelem, aminek következtében hajlamosak vagyunk a biztonságosabb opciót választani.
A közhiedelemmel ellentétben a nehéz döntéseknek nem feltétlenül kell sorsdöntőnek lenniük. Például amikor arról döntünk, hogy mit reggelizzünk. Ehetünk akár „mindenmentes” zabpelyhet, vagy csokis csigát. Ebben az esetben, ami számít az ízletesség és az egészséges táplálkozás. A zabpehely valószínűleg táplálóbb, a csokis csiga viszont sokkal finomabb, összességében viszont egyik sem jobb a másiknál, tehát ez egy nehéz választás.
Most, hogy már tudjuk, a kis választások is lehetnek bonyolultak, talán a nagy döntések sem tűnnek annyira kivitelezhetetlennek.
Ha sikerült eldöntenünk, hogy mit együnk reggelire, akkor jó eséllyel abban is előre tudunk lépni, hogy maradjunk-e a városban, vagy költözzünk vidékre az új állás miatt.
A bénító paradoxon
Egy választás előtt állván vonzónak tűnhet, ha van miből merítenünk, azonban a bőség zavara rögvest jelentős tényezővé válik, amikor valóban döntenünk kell. Ilyenkor a minket körülvevő inger és információáradat nemhogy segítene, inkább hátráltat minket döntéseink meghozatalában.
Az amerikai Buffalo Egyetem kutatói „bénító paradoxonnak” keresztelték el azt a jelenséget, amikor a fennálló választási lehetőségek ismeretében a lehető legjobb opciót szeretnénk választani, ám a rossz döntéstől való félelem és belső bizonytalanság végső soron tévútra vezet minket a döntéshozatal folyamán.
Egy nemrég megjelent kutatásban 500 fő döntési mechanizmusait vizsgálták.
A résztvevőknek egy fiktív társkereső oldalon létrehozott profilok közül kellett párt választaniuk. Mindeközben mérték a szóban forgó személyek pulzusát és a szívverését. Az eredmények szerint a nagy mennyiségű opció elé állított egyének hangsúlyosabbnak, egyben megterhelőbbnek élték meg a választást szemben
azokkal, akiknek kevesebb számú lehetőségük adódott.
A szerzők szerint a bénultság érzésének csökkentése érdekében szükséges mérlegelnünk az aktuális döntés valós jelentőségét, valamint célszerű előre meghatároznunk néhány egyszerű stratégiát, amelyeket segítségül hívhatunk hasonló szituációk alkalmával.
Mérlegelni a lehetőségeket
Egy döntés előtt állva egyszerre több tényezőt is érdemes figyelembe vennünk:
elsőként fel kell mérnünk a lehetséges utak jövőbeli következményeit,
ezt követően feltétlenül szükséges meghatároznunk rövid és hosszú távú céljainkat,
további stratégiai fontosságú elemek, melyeket elengedhetetlen megvizsgálnunk a saját és környezetünk tapasztalatai, valamint az ebből fakadó prekoncepciók, az aktuális érzelmi állapotunk és magabiztosságunk.
Önismeretünk fejlesztése nagyban hozzájárulhat ezen pont sikerességéhez.
A bénultságon túl
Ha sikerült túllépnünk a kezdeti bénultságon és döntést hoztunk, valószínűleg sokkal kevésbé leszünk elégedettek annak eredményével, mint lennénk, ha kevesebb opciónk adódott volna.
Ennek több oka is van:
Az egyik, hogy a sok különböző lehetőségből való merítés után rájövünk, hogy amit kaptunk korántsem tökéletes. Ezt követően könnyű elképzelni, hogy másképp is dönthettünk volna (bárcsak a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül).
Az elképzelt, meg nem élt alternatívák rögvest a döntésünk megbánására késztetnek minket és megvonják tőlünk az elégedettséget, még ha a választásunk nagyszerű is. Tehát minél több opciónk van, annál könnyebb megbánni bármit is.
A második ok az a jelenség, amit a közgazdászok lehetőségi költségnek neveznek. Ez azt jelenti, hogy hányféle módon értékeljük a dolgokat attól függően, hogy mihez hasonlítjuk őket. Amikor sok lehetőségünk van, könnyű elképzelni azokat a vonzó vonásokat, amik azokban vannak, amiket visszautasítunk. Ez tesz minket kevésbé elégedetté azzal a választással, amit végül meghozunk.
A harmadik ok a várakozások felfokozódása. Ahogy gyarapítjuk lehetőségeink számát, elkerülhetetlenül megnöveljük az elvárásainkat is.
A negyedik lehetséges tényező, ami csökkenti elégedettségünk mértékét az önhibáztatás, aminek során magunkat tesszük felelőssé a döntés által áhított extázis elmaradása, valamint az ezt követő csalódottság érzése okán.
Sorsformáló döntések a történelemben
Alan A. Milne, aki a Micimackó című regény megírásával világhírt szerzett a medvéknek, korántsem volt háborúpárti. Az első világháború kirobbanását követően egy kósza gondolattól vezérelve, – miszerint, ha minden katonakorba lépett férfi fegyvert ragad talán sosem lesz újabb háború – mégis úgy határozott, hogy bevonul. Leszerelését követően sosem tudta kiheverni a fronton átélt borzalmakat és bajtársai elvesztése miatti traumáit.
Micimackó történeteit szorongásai oldása céljából kezdte el írni, később pedig a Százholdas pagony lakóinak varázslatos meséjével vált globálisan ismert szerzővé.
Mit tehetünk a nehéz döntések világában?
Átlagosan több, mint 30 ezer döntést hozunk naponta, onnantól kezdve, hogy lenyomjuk-e a szundit az okostelefonunkon reggel, melyik utat válasszuk munkába menet, egészen odáig, hogy bemenjünk-e a boltba hazafelé, vagy rendeljünk inkább az online szupermarketből.
Miközben előszeretettel feltételezzük, hogy döntéseinket az észszerűség és a ráció talaján mozogva hozzuk, a valóság ennél jóval összetettebb: választásainkat sokkal inkább határozzák meg érzelmeink, mintsem tudatosságunk. Talán nincs is akkora gond ezzel, hiszen mi sem bizonyítja jobban zsigeri döntéseink eredményességét, mint máig fennálló létezésünk.
A mérlegelés során összehasonlíthatjuk két potenciális lehetőség, például két munkahely összes előnyét és hátrányát, azonban gyakran megesik, hogy ezt követően sem tudjuk, mit gondoljunk azok értékeiről. Amikor választanunk kell egy szinten lévő opciók közül (nehéz döntés), akkor valami igazán figyelemre méltó dolgot tehetünk.
Lehetőségünk van odaállni az egyik mögé és azt mondani: itt vagyok, ez a véleményem. A zeneakadémiát választom. A csokis csigát választom. Ez a fellépés nehéz döntésekkor egy olyan reakció, amit nem a rajtunk kívülálló tényezők befolyásolnak, hanem az általunk meghozott döntések támasztanak alá. Választásainkban való aktív részvételünkkel szerzővé válhatunk saját életünk forgatókönyvében. Tehát amikor egy nehéz választás előtt állunk, ne rágjuk le az összes körmünket, azon gondolkodván, hogy melyik opció lenne a jobb. Mert nincsen legjobb opció. Ahelyett, hogy a külső okokat keresnénk, érdemes inkább belülről fakadó intuíciónkra figyeljünk.
Ki legyek? Talán úgy döntesz, hogy egy zabpelyhet kedvelő, vidéken élő zenész leszel, én pedig határozhatok úgy, hogy egy nagyvárosban élő, csokis csigát reggeliző építész leszek.
Egy szó, mint száz, a nehéz döntések tanulsága: arra összpontosítsuk figyelmünket, ami mögé teljes mellszélességgel oda tudunk állni és ennek nyomán felelősséget vállalva döntésünkért járjunk tovább a kiválasztott úton.
Ajánlott filmek a választásról:
- Good Will Hunting (1997)
- Pillagó-hatás (2004)
- Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
- Bor, mámor, Provence (2006)
- Út a vadonba (2007)
- Hét élet (2008)
- Mr. Nobody (2009)
- Brooklyn (2015)
- Válaszúton (2016)
- Free guy (2021)
Felhasznált irodalom:
Lippai Roland, Az elég jó döntés, HVG extra Pszichológia magazin 2018/3. szám
Gerevich József, Sorsfordító döntések a művészetben, HVG extra Pszichológia magazin 2018/3. szám
Pálinkás-Panyi Anna, Hírek – Tapasztalta már a bénító paradoxont? HVG extra Pszichológia magazin 2021/4. szám
Ruth Chang, Hogyan hozzunk nehéz döntéseket? www.ted.com
Barry Schwartz, The paradox of choice, www.ted.com
Fotó: Deva Darshan, forrás unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?