Ma már nem ördögtől való fogalom az asszertivitás, mint magatartásforma, mégis kevesen tudják alkalmazni a mindennapokban. Mit is jelent asszertívnek lenni és mitől olyan nehéz? Lássuk…
Mi is az asszertivitás?
Azt jelenti, hogy magabiztos és egyenes közlésmóddal tudatjuk másokkal, hogy mit szeretnénk, és mit nem szeretnénk, miközben elfogadjuk, és figyelembe vesszük a másik igényeit is.
Ez roppant egyszerűen hangzik, ám mégis nehéz a kivitelezése.
Hogy miért? Ott kezdődik, hogy először is tisztában kell lennünk a saját szükségleteinkkel, érzéseinkkel, azaz, hogy mit akarunk, és mit nem akarunk. Már elakadás lehet annak a felismerése is, hogy mi az, amit tényleg mi akarunk és mi az, amit a másik kedvéért, a vita elkerülése, a családi béke végett stb. megteszünk. Vagy ha tudjuk is mit szeretnénk, félünk a környezetünk rosszallásától. Egy stresszes vitahelyzetben pedig még nehezebb fókuszálni a „célra”, azaz mire lenne épp szükségünk, az indulatok a sérelmeket hozzák előtérbe…innen elég nehéz higgadtan és egyenes közlésmóddal kommunikálni.
Ha ez első lépcső pipa, azaz tisztában vagyunk a szükségleteinkkel, érdekeinkkel, akkor még mindig sok múlik a kommunikáción. Hiszen az agresszív ember is tisztában lehet az érdekeivel, mégsem lesz asszertív. Mégpedig azért, mert ő nem fogadja el a másik igényeit, mindenáron a saját igazát, érdekeit tudja csak akceptálni, erőteljesen képviselni. Ezzel szemben a passzív – ha tisztában is van vele, hogy mit is szeretne -, inkább elkerüli a konfliktust, és enged, nem meri felvállalni az igényeit.
A különböző magatartásformák és jellemzőjük
Az előzőekben említett magatartásformák jól felismerhető jellemzőkkel bírnak.
Az agresszív viselkedés alap hozzáállása: én rendben vagyok, te nem vagy rendben. Elég harcias, ellenséges, elfogult és hibáztató kommunikációt folytat, nem együttműködő. Viselkedése erőszakos, támadó, destruktív. „Te” üzenetekkel kommunikál, jellemző a hibáztatás.
A passzív hozzáállás alaptézise: te oké vagy, én nem vagyok oké. Ezt a típusú kommunikációt alkalmazó fél elfogadó, akár félénk, engedékeny.
A manipulatív viselkedés esetén az az alaptézis, hogy én nem vagyok rendben, tehát te sem vagy rendben. Jellemzően gyanakvó, hibáztató, negatív, pesszimista. Viselkedése „szabotáló” (szándékosan elfelejti, félreérti) kétszínű és destruktív.
Ezekkel szemben az asszertív ember üzenete: én rendben vagyok és te is rendben vagy. Ez már feltételezi, hogy két egyenrangú fél kommunikál. Így az ő hozzáállása rugalmas, nyitott, elfogadó és együttműködő.
Az asszertivitás, agresszivitás, passzivitás és manipuláció előnyei
Azért mert „kikiáltottuk” a leghatékonyabb érdekérvényesítő formának az asszertivitást, nem jelenti azt, hogy a többi viselkedésformának nincsenek előnyei.
Az egyik óriási előnye lehet az egyén számára, hogy az az „ismerős” magatartása, azaz ahhoz nyúl először, ha konfliktusba kerül, mert ezt szokta meg. Ezt még alátámasztja az ősi ösztön az „üss vagy fuss”, ami alapvetően az agresszivitást vagy a passzivitást hívja elő az emberből.
Az agresszív viselkedés további előnye, hogy figyelnek rád, és többnyire érvényre juttatod az akaratodat.
A passzivitás hozadéka, hogy szeretnek, és úgy érzik, könnyű veled kijönni, hiszen mindig az történik, amit ők akarnak, és neked még csak felelősséget sem kell vállalnod.
A manipulatív viselkedés révén úgy irányítod a helyzetet, hogy megkapd, amit akarsz, tehát többnyire érvényre jut az akaratod.
Az asszertivitás előnyei: tisztelnek, jobban tudatosodik benned, hogy mit is szeretnél és mit nem, jobban tudod tartani a határaidat, valószínűbb, hogy teljesülnek az igényeid, míg mások igényeit is figyelembe veszed.
A Gordon-i én üzenetek és az értő figyelem
Az asszertív kommunikáció egyik hatékony eszköze a Gordon-i én üzenetek és az értő figyelem.
A Gordon-i én üzenetek arról szólnak, hogy én mit érzek az adott problémával kapcsolatban, engem hogyan érint, szemben a te üzenetekkel (te mit csináltál, hogy itt tartunk). Itt jegyezném meg, hogy az „Én azt érzem, hogy te hülye vagy” bárhogyis hajaz a Gordon-i én üzenetekre, hisz van benne „én” és az érzés is, ám mégsem az.
Egy szemléltető példa: ahelyett hogy azt mondanám: „Most hagyjatok végre békén egy órára!” Mondhatom, hogy „Most nagy szükségem van egy nyugodt órára, hogy befejezzek valamit. Tudnátok ebben segíteni nekem?”
Érződik a különbség? Ha még hozzáképzeljük a hangszínek eltérését, akkor talán világos, hogy mennyivel együttműködőbb (asszertívebb) és együttműködésre késztetőbb az utóbbi verzió.
Az értő figyelem pedig azért nehéz, mert sokunk arra fókuszál míg a másik beszél, hogy ő mit is akar mondani. Így meg sem hallja igazán a másik mondandóját, csak a saját mondandóját szeretné hangoztatni. Az értő figyelem azt jelenti, hogy meghallgatom a másik mondandóját (testbeszédem is ezt jelzi: odafordulok, szemkontaktus stb.), értelmezem és arra reagálok.
Asszertivitás az élet különböző területein
Az, hogy valaki asszertívan tud kommunikálni például a munkahelyén, vagy a családjában, nem feltétlen jelenti, hogy az élete más területén is ugyanúgy tud reagálni. Ez nyilván függ attól, hogy hol érzi magát biztonságban, azaz hol fejezheti ki bátran az igényeit, hol tud határozottan korlátokat húzni, vagyis akár nemet mondani. Természetesen, ha „gyakoroljuk” az asszertivitást, akkor az hathat általában a kommunikációnkra, de eltérések mutatkozhatnak az életünk különböző területein.
Mindig asszertívnek kell lennünk?
Nem, nem kell mindig asszertívnak lennünk, egyikünk sem Buddha. Tehát dönthetünk úgy/alakulhat úgy, hogy nem vagyunk asszertívek. Csak jó, ha tudjuk, hogy abban a szituációban például passzívak voltunk, mert erre volt épp „energiánk”, vagy agresszívak, mert nem tudtuk kezelni az indulatainkat és onnan kommunikáltunk.
A lényeg, hogy ott legyen az eszköztárunkban az asszertivitás is, és eleinte tudatosan, később már „rutinból” tudjuk használni.
Hamarosan indul asszertív-kommunikáció tréningünk! Amennyiben érdekel és bővebb információt szeretnél, jelezd irányunkba a regisztracio@szfc.hu email címen.
Felhasznált irodalom:
Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás – Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Scolar Kiadó Budapest 2012.
Fotó:
Board, forrás pixabay.com
Vélemény, hozzászólás?