Advent negyedik vasárnapja van. Amit biztosan érzek, hogy ez a karácsony más lesz mint a többi. Pedig talán minden évben alakul, és változik. Hol kicsit kevesebb benne a múlt, a régi családi szokások emléke, és több a saját formánkra szabás, új receptek, új helyszínek. Hol pedig pont fordítva. Az arány bennem változik, én alakítom. Számomra az idei karácsonyi időszak legnagyobb kihívása, hogy egyensúlyba hozzam az ünneppel járófelnőtt feladatokat a bennem lakozó gyermek várakozásaival és felhőtlen örömével. A decemberi mérleg szerint eddig az előbbi kerekedett felül, és jó néhány tétel nincs még kihúzva a teendők listájáról. Én ilyenkor hívom segítségül az érzékszerveim. Úton hazafelé elkezdem figyelni a feldíszített, kivilágított utcákat. Rácsodálkozom, hogy milyen gyönyörű városban élek. Budapest most egy másik arcárt mutatja. Otthon bekapcsolom Mr. Michael Bublé karácsonyi klasszikusát, mert nem tudom megunni. A lakásban felkapcsolom a fényfüzéreket. Végigsimítom a most még dísztelen fenyőfánk hosszú, élénkzöld leveleit. Lágyan bársonyosak. Előveszem a kedvenc téli fűszereim, és mielőtt beleszórnám őket a lábosba, mélyet szippantok az illatukból. Még mindig a fahéj a kedvencem. Hazaér a párom, és miközben az aznapi dolgokról beszélgetünk, lassan elkortyolgatom a nagy bögre, fűszeres forralt bort. A korábban említett lista pedig egy másodpercig sem jut eszembe. A jelenben vagyok, és szeretek itt lenni. Neked mi szokott beválni ilyenkor? Meg tudod élni a karácsony várakozását és izgalmát?
Réti Orsolya
Más ez a Karácsony, mint az eddigiek. Nagy családunk van, ezért nálunk mindig nagy volt a vendégjárás Karácsonykor. Akár mi mentünk, akár ők jöttek, mindenképpen nagyon fárasztó volt és munkaigényes. És persze örömteli is. Ez utóbbit hajlamosak vagyunk csak akkor érzékelni, mikor megfosztanak tőle. Idén plázában tülekedés, piacról cipekedés helyett másképp készülünk. Végig látogatjuk a szeretteinket, és kertben, utcán, lépcsőházban betlehemezünk nekik. Lelkesen tervezzük a műsort, készítjük a jelmezt, kellékeket. Közben elképzeljük, mennyire meg fognak lepődni, és milyen örömöt fogunk okozni. Lesz gyertya, lesz ének, lesz együttlét. Örömteli, és persze fárasztó, és munkaigényes is. Más lesz ez a Karácsony – és mégsem más.
Fehérváry Gabriella
A karácsony számomra az összegzés, a csend és az új kezdetek időszaka. Az ünnepek közeledtével előveszem az év elején elkészített évrendező füzetemet (YearCompass-https://yearcompass.com/hu/), amely segíti a számvetést az elmúlt évről és a tervezést a következőre. Ilyenkor kíváncsian olvasom vissza az egy évvel ezelőtti önmagamat, ami egy különleges élmény, kivételes önismereti lehetőségek rejlenek benne. A korábbi önmagammal való találkozást a csend fázisa követi. A béke, megnyugvás és érlelődés időszaka. Egy üres tér, ami az óév és az újév között bújik meg, nekem ez a karácsony. Az ünnepi menüvel együtt emésztem az évet, csak hagyom, hogy esszenciája kikristályosodjon bennem. Visszahúzódok a családhoz, a szeretteimhez, távolra a mindennapoktól. Hagyom azt a sűrű anyagot formálódni, alakulni, amit az adott esztendő jelentett. A csend végére megszületik a lényeg, azok az útravalók, amelyeket vihetek tovább, amelyek segítenek engem a következő évben. Ezek birtokában ülök le és gondolom át a következő évi terveimet.
Czégény Tünde
Nekem a karácsony a lelassulásról szól, olyan mintha meg tudnám állítani az időt, hogy észrevegyem mi az, ami igazán fontos nekem. Ilyenkor fel lehet rúgni a szabályokat, el lehet engedni dolgokat, lehet játszani, adni, csak mert örömet okoz, egész nap pizsamában lenni, finomakat enni, bármikor elaludni vagy éppen felkelni és azokkal lenni, akikkel igazán akarok. Boldog békés karácsonyt kívánok egész évben Mindenkinek!
Márton Györgyi
Karácsony. Szeretet. Szeretni. Szeretve lenni. Önmagad által is.
Babos B. Kati
Számomra legfontosabb ajándék Karácsonykor az, amikor érzem azt a láthatatlan szeretet energiát, amely körbesző minket Szeretteinkkel. Amikor akár kimondatlanul is hálás lehetek mindazért, amit teremtettem, és azért is, akik jelen vannak az életemben. Jelenlegi kihívásos helyzetünkben nehezebb kapcsolódnunk másokhoz, azonban próbáljunk más utakat találni ahhoz, hogy feltöltő pillanatokat szerezzünk egymásnak. Ilyenkor le lehet lassulni, értékelni mindazt, amit adott az év, és azt is, amire tanított, ami átalakult. Békéljünk meg a tökéletességre vágyó énünkkel, halljuk meg a lecsendesülésre vágyó részünket. Fogadjuk be tisztán az ünnepet úgy, a maga fényében, hogy az besugározza a teret körülöttünk. Kívánom Nektek, hogy sikerüljön megteremteni azt a légkört ezekben a napokban, amire vágytok!
Stibor Bettina
A Karácsony egy pillanatnyi megállás a mindennapok monoton zakatolásából. Igyekezzünk átadni magunkat az ünnep hangulatának, és, ha jól csináljuk a készülődés élvezetesebb lehet. Talán marad időnk kipihenni az év fáradalmait, és tudunk kicsit magunkkal is foglalkozni, átgondolni, hogy mit adott ez az idei rendhagyó 2020-as esztendő. Ezáltal ebből erőt meríteni, és kellő nyitottsággal, kíváncsisággal fogadni, azt ami előttünk áll. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindannyiunknak áldott, békés, boldog ünnepeket!
Kiss-Vincze Emőke
Én szeretem a karácsonyt! És ezt egy kicsit pironkodva ismerem be, mert úgy érzem, ma már nem „sikk” szeretni… Ma, ha megkérdezel valakit, mit szeretne karácsonyra: csak túl lenni rajta. Mert annyi ajándékot kell venni, kinek mit, ki tudja, takarítani, főzni, a fa, a hal, kb. hulla, mire szent este beesik a fa alá, aztán a következő napokban meg csak rohangálni egyik helyről a másikra. Igen, így van, ez is egyfajta megélés. De én örülök a rohangászásnak, mert van ki miatt, kihez rohangálni. Kis koromban mindig nagy családi karácsonyokról álmodtam, de többnyire hármasban töltöttük, Anya, Apa én, később Apa „helyett” a Nagymama. Most is van kis családi kör, de van már több nagy is…És én örülök az ajándékvásárlásnak, mert szeretem, amikor a másik arcán látom, hogy örül. Mert olyat kapott, ami tényleg Neki szól, mert az ajándékon kívül a legnagyobbat adtam, amit lehet: a figyelmemet. Szeretem a főzést is karácsonykor, mert azt jelenti, hogy együtt eszünk, akár ketten, akár többen, de együtt. Amit talán a mindennapokban is megtehetnénk, de valamiért mégsem tesszük. De Karácsonykor igen, biztosan, legalább. Én szeretek takarítani. Na jó, ez így nem igaz. De karácsony előtt még ez is megszépül. Mert nem csak magamnak takarítok, hanem az ünnepnek is. Olyan, mint egy év végi rendrakás, a házban, és talán kicsit magamban is. Én szeretem a hagyományokat! A sajátokat és a páromét is és a közöseket is. Szeretem, hogy mindig mákosguba van ebédre, mert Náluk mindig az volt, és hogy hosszú levelű a fenyőfánk, mert nálunk az volt „a fa”! Mi hal helyett libamájat eszünk ilyenkor mindig, és ajándékozás előtt elénekeljük a Csendes az éjt! Ahogy régen is. Ezeket a hagyományokat otthonról hozzuk vagy közösen építettük, és ez összeköti a családot. És ha ez idén karácsonykor másként lesz – márpedig másként lesz -, nekem hiányozni fog! De talán ezek a hiányok mutatnak rá azokra a dolgokra, amiket amúgy nem értékelünk, amikért amúgy nem vagyunk hálásak. Most talán „visszasírjuk”, amikor rohangászni kellett egyik szülőtől/nagyszülőtől a másikig. Amikor 10 emberre kellett főzni, de legalább együtt voltunk. Amikor nem a kerítésen át adtuk be az ajándékot, hanem láttuk, ahogy kibontják. És reméljük, ezt az érzést nem felejtjük el jövőre, amikor talán helyre áll a „rend”. Talán értékelni fogjuk a Karácsonyt, és tényleg a szeretet ünnepeként éljük meg a szeretteinkkel.
Kozma Noémi
Ha őszinte vagyok, akkor azt kell mondjam, hogy az ajándékok kitalálásához, beszerzéséhez kapcsolódó nyomás és rohangálás, az extra takarítás, a nagyüzemi konyhává alakulás, valamint a süteményekbe fulladás nehezen elkerülhetők a karácsonyi időszakban. Viszont megmutatkozik az ünnep másik oldala is. Mi választunk, hogy valójában mire is fókuszálunk. Számomra a karácsony olyan meghitt pillanatok sora, melyek alkalmával különleges ízek, mesés illatok, káprázatos fények, elbűvölő dallamok, szeretetteljes érzések kerítenek hatalmukba és ejtenek rabul. De leginkább olyan nekem ez az ünnep, mint egy őszinte, igaz, kétirányú vallomás, amely megmutatja, valójában mit is jelent egymásnak két ember. Minél több ilyen “vallomásunk” van, annál szeretetteljesebb az életünk, és nem csak karácsonykor.
Kovács Krisztina
Más Karácsony…Műfenyőt vásároltunk. Szorongtam, vajon ez helyénvaló? Műfával, hogy lesz Igazi a Karácsony? A fa mű volt, a Karácsony igazi, még soha nem volt bensőségesebb, és jobb hangulatú, mint most. Azt hiszem nem a fa a lényeges, hanem, hogy kik ülik körbe, és azok mennyire szeretik egymást,mennyire őszinték magukhoz és egymáshoz. „Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot.” Sri Chimnoy Boldog Karácsonyt Mindenkinek, különösen azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy önmaguk legyenek!
Dr. Hun Eszter
Nekem a Karácsony a szomorúság ideje volt, míg egyszer valaki azt mondta, hogy ez akár lehet másképp is, hiszen felnőttem, és rajtam áll, hogyan élem meg, mit hozok ki belőle, megfogadtam, és bármilyen is azóta, tudom, hogy tehetek magamért, hisz én tudom a legjobban a lelkemnek mi esik jól! Teremts magadnak olyan ünnepet, amilyenre vágysz!
Erdélyi Gabriella
Nekem a karácsonyi készülődés azzal kezdődik, hogy elkezdek kreatív ajándék ötleteket és recepteket keresgélni finomságokról, amikkel meglephetem a szeretteimet. Igyekszem kicsit biztosra is menni, de azért mindig kísérletezek újdonságokkal. Leginkább azt szeretem a karácsonyban, és az ajándékozásban, hogy figyelhetem, ahogy a másik kibontja a csomagját. Ekkor láthatom – jó esetben – az arcán az örömöt, hogy jól figyeltem rá, és olyan meglepetéssel kedveskedtem, amit szeretni tud. Számtalan módon fejezhetjük ki a szeretetünket, mégis azt hiszem, a legegyszerűbb dolgok sokszor boldogabbá tehetnek minket, mint a ránk erőltetett, átgondolatlan fogyasztás. Giccsesnek tűnhet, de nekem a legnagyobb ajándék, ha ilyen egyszerű, zsigeriből jövő, szinte gyermeki örömet tudok szerezni a másiknak, és én is ezt kapom tőle viszont. Hisz karácsonykor egy picit újra gyermekek lehetünk mindannyian, amihez hozzátartozik, hogy közösen játszunk, időkorlátok nélkül, hosszan beszélgetünk, pihenünk, feltöltődünk.Békés, szeretetteli karácsonyt, és nyugodt, egyéni és közös fejlődésekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek!
Molnár Anikó
A karácsony nem csak a fenyő- és mézeskalácsillatú, csillogó ünnepről szól, hanem ugyanennyire a hagyományokról is, amelyeket őrizve, továbbadva teremtjük meg a csodát: a nagyi bejglije, egy régi dísz a fán, családi receptek, kedvenc dalok, szokások mozaikja adja a ki az egészet, ami gyermekkorunk óta a karácsonyt jelenti, szülőként ezt próbáljuk továbbadni gyermekeinknek – immár ötvözve társunk hagyományaival. Pont így viszünk tovább számos, sokszor nem csak kellemes transzgenerációs mintázatot, s ahogy fentiek a karácsony esszenciáját adják ki életünkben, úgy alakítják egyéb mintázataink a hétköznapok ízét, illatát. Bert Hellinger szavait idézve kívánok boldog karácsonyt és boldog hétköznapokat: ”A családi rendszert egy valami gyógyítja: ha az utódok mernek boldogok lenni.„
Peischl Katalin