Járjuk kicsit körbe a döntéshozatal témakörét, hiszen ez része a mindennapjainknak. A választások kizárják egymást, ez nehezíti meg annyira a döntéshozatalt, mert minden igenhez tartozik minimum egy nem is.
Nap, mint nap döntéseket hozunk, néha aprókat, mint például, hogy mit együnk, melyik úton menjünk, kivel, milyen felületen tartsuk a kapcsolatot. Máskor viszont súlyosabbakat, mint, menjünk vagy maradjunk, kitartsunk vagy elengedjünk, kockáztassunk vagy biztonságban maradjunk. A döntés szabadsága elsőre ajándéknak tűnik, sokszor éppen ez válik a legnagyobb teherré.
De miért is, hát mert minden egyes igen mögött ott húzódik egy, vagy több nem. Amikor valami mellett letesszük a voksunk, egyben valamik ellen is döntünk.
Amikor választunk, nem csupán egy lehetőség mellett tesszük le a szavazatunk, hanem tudattalanul el is gyászoljuk mindazt, amit nem választottunk. Ez a jelenség a pszichológiában gyakran kapcsolódik a veszteségélményhez és a döntési szorongáshoz. Nem véletlen, hogy sokan halogatják a döntéseket, hiszen amíg nem választunk, addig minden lehetőség ott van. A döntés meghozatala nemcsak cselekvéssel jár, hanem lezárásokkal is. Különösen erősen jelenik meg ez, az úgynevezett egzisztenciális döntésekben, mint például párkapcsolatok, karrier vagy életmód választások esetében, hiszen ilyenkor nem csupán opciók között választunk, hanem identitást is formálunk.
A kérdés ilyenkor nem csak az, hogy mit akarok, hanem az is, hogy ki akarok lenni?
A nehézség egyik forrása az, hogy az emberi agy nem igazán szereti a veszteséget. A viselkedés-gazdaságtan ezt veszteségkerülésnek nevezi, sokszor erősebben reagálunk arra, amit elveszítünk, mint arra, amit nyerünk. Ezért történik meg, hogy egy jó döntés után is képesek vagyunk a mi lett volna, ha gondolatában ragadni.
De van itt egy fontos felismerés, méghozzá, hogy a döntés súlya egyben a szabadságunk bizonyítéka is. Az, hogy képesek vagyunk választani, azt is jelenti, hogy hatással vagyunk az életünkre. A bizonytalanság, a kétely és a félelem nem a rossz döntés jelei, hanem annak, hogy valóban számít, amit választunk.
Hogyan lehet akkor mégis könnyebbé tenni a döntéshozatalt?
Először is, fogadjuk el, hogy nincs tökéletes döntés. Minden választás kompromisszum, nem az a cél, hogy minden veszteséget elkerüljünk, hanem az, hogy olyan döntést hozzunk, amellyel együtt tudunk élni.
Másodszor, figyeljünk befelé, hiszen a külső elvárások gyakran elnyomják a belső hangunkat. A valóban jó döntések csendes bizonyosságként jelennek meg bennünk.
Harmadszor, engedjük meg magunknak a gyászt, amennyiben előjön a mi lett volna ha gondolat. Igen, még egy jó döntés után is, hiszen amit nem választottunk, annak az elengedése természetes folyamat.
Végül pedig emlékeztessük magunkat arra, hogy az élet nem egyetlen döntésen múlik, inkább folyamatos korrekció, tanulás és újraválasztás, egy nemleges döntés, nem jelenti azt, hogy örökre az marad.
Életünk alakulása szempontjából, talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy jól döntöttünk-e, hanem az, hogy merünk-e dönteni, hiszen amíg nem hozzuk meg a döntésünket, addig nyomaszt és viszi az energiánk egy részét, ami valljuk be, elég fárasztó tud lenni.
Egyszóval döntésre fel, éljünk a döntési szabadságunkkal!
Fotó:
Ann H, forrás pexels.com
Vélemény, hozzászólás?