A dollárárverés játékról először Mérő László Mindenki másképp egyforma zseniális könyvében olvastam. A játék is lenyűgözött, de annak a mindennapi élet különböző területeire vonatkoztatott következtetései alaphangon is gondolatébresztőek. E heti írásunkban ezt a játékot és különböző aspektusait járjuk körül.
A játék lényege, melyet először Martin Shubik publikált, hogy eladó 1 dollár, melynek kikiáltási ára 1 cent. A szabályok szerint minden ugyanúgy történik, mint egy szokásos árverésen, egyetlen kivétellel, hogy annak is meg kell fizetnie a licit összeget, aki az utolsó előtti ajánlatot tette. Shubik többször játszotta ezt társaságban és tapasztalatai szerint, átlagosan 340 centért kelt el az egydolláros bankjegy, azaz közel 7 dollárt fizettek az egydollárosért. A játék látszólag értelmetlennek tűnhet, hogy az is fizessen, akit túllicitáltak, de mégis érett, felnőtt emberek hajlandóak voltak 3-4 dollárt fizetni egyetlen dollárért.
De hogyan is történhet ez meg?
Shubik tapasztalatai szerint a játéknak 3 döntő pillanata van:
Az első ilyen pillanat, amikor eldől, hogy: Beindul-e a buli? Érdemes kikötni, hogy a tét emelése maximum 10 cent lehet, elkerülvén a rögtön 99 centet licitálókat.
A tapasztalatok szerint, ha elhangzik az első két licit, a gépezet beindult.
A második döntő pillanat akkor következik be, amikor a licit eléri az ötven centet. Ilyenkor a játékosokban felmerül, hogy a kikiáltó már biztosan nyerni fog az üzleten, de szinte mindig felülírja ezt egy erősebb érzés, hogy még mindig olcsón kaphat meg egy dollárt. A tapasztalatok szerint, ha a játékban túllépik az 50 centes licitszintet, szinte biztosan eljutnak a 99 centes szintig.
A harmadik döntő pont, amikor a játék elérkezik a 100 centes licithez. Itt a licitáló még úgy gondolkodik, hogy veszteség nélkül megúszhatja, ellenben a másik úgy gondolkodik, hogy mondjuk 101 centnél csak 1 centet veszít a 99 centtel szemben és folytatja. Innen már általában nincs megállás, a kikiáltó egyre többet nyer és a licitálók biztosan veszítenek.
Shubik szerint volt olyan, hogy egy házaspár ugrott össze egy licitben és végül külön taxiban mentek haza és volt olyan is, hogy a „győztes” 20 dollárt fizetett, a másik pedig csak azért hagyta abba, mert nem volt nála több pénz.
Azóta több tudományos igényű kísérletben is alkalmazták ezt a játékot, amelyek hasonló eredményre vezettek. Ezek a kísérletek meghatározott, megismételhető körülmények között zajlottak, ahol a kísérletvezető egy előre megírt szöveg szerint tájékoztatta a játékosokat, ellenben a kísérleti személyek itt színjózanok voltak. Shubik bulijaiban és a kísérletekben is azt tapasztalták, hogy általában több játékos játszott eleinte, de a végén mindig két játékos ugrott össze.
Minél több játékos volt, annál nagyobb eséllyel indult be a licit, 10 főnél nagyobb csoportok esetén szinte mindig beindult. Az esetek több, mint felében csak akkor ért véget a küzdelem, amikor az egyik játékos az összes nála lévő pénzt felajánlotta.
A kísérlet utáni megbeszélésekben az alanyok többnyire azt nyilatkozták, hogy meg sem fordult a fejükben, hogy ez velük is megtörténhet. Azt is megfigyelték, hogy aki bekerült a licitálási spirálba, igen erős emóciókat mutatott, izzadt, vagy segélykérően nézett körül, néhányuk üvöltözött. Amikor a kísérlet során stresszvizsgáló eszközöket is alkalmaztak, megfigyelték, hogy az 1 dolláros licit szint átlépésénél olyan erős feszültségre utaló jeleket mutattak, mint az ejtőernyősök közvetlenül a kiugrás előtt, vagyis amikor már nincs visszaút.
A kísérleteknél második forduló is volt, de a korábban pórul járt kísérleti személyek csak nagyon csekély hányada kerülte el a másodszori csapdába esést. Volt olyan kísérlet, ahol minden egyes licit előtt kérdőívet töltettek ki az alanyokkal, de még ez sem hatott rájuk kijózanítóan. A kérdőívek kiértékelése során megállapították, hogy a játékosoknak eleinte a pénznyerés fontossága volt a döntő, a játék előrehaladtával azonban már a versengés szempontjai voltak meghatározóak: be akarom bizonyítani, hogy én vagyok a jobb, nem engedhetem, hogy hülyét csináljanak belőlem stb. Licitálás közben megváltozott tehát a játékosok számára a játék értelme.
Ennek a játéknak a logikája, pszichológiája az élet számos más területén is megmutatkozik. Amikor Johnson amerikai elnöknek, a vietnámi háborúval kapcsolatos beszédeit elemezték, azt figyelték meg, hogy a háború kiszélesedésével az elnök érvrendszere erősen megváltozott. Eleinte a háború céljaként a demokráciát, szabadságot, igazságot jelölte meg, később pedig már olyan fogalmak domináltak, mint a becsület, a kommunizmus terjedésének megakadályozása, valamint az, hogy nem bizonyulhatunk gyengének stb. Hasonlóan ahhoz, ahogyan változtak a dollárárverés játék során az alanyok mozgatórugói a licitálás során.
A jelenséget Concorde-csapdának is szokás nevezni. A Concorde, angol és francia kooperációban szuperszónikus repülőgépeket fejlesztett. A költségek azonban nagyon elszálltak és már a fejlesztés során világossá vált, hogy soha az életben nem lesz nyereséges a vállalkozás. A francia és az angol kormány is az eredetileg tervezett összeg sokszorosát költötte a fejlesztésre, amelynél még az utolsó csavar behúzása előtt is olcsóbb lett volna kiszállni. A Concorde presztízs beruházás lett, 27 évnyi repülés után azonban 2003-ban kivonták a gépeket a forgalomból.
Hétköznapi helyzetekből is van számos példa, amely a dollárárverés logikája szerint működik. Például minél többet várunk a buszra, annál nehezebben hívunk taxit, még akkor is, ha indulás előtt komolyan megfordult a fejünkben, hogy busz helyett inkább taxival megyünk. Minél tovább nézünk egy pocsék filmet, annál valószínűbb, hogy végigszenvedjük, még akkor is, ha egyre valószínűtlenebb, hogy valami érdekes fog benne történni. Szintén a dollárárverés működési mechanizmusa tart meg sok embert egy rossz helyen, vagy egy rossz házasságban.
Végezetül Allan I. Teger velős megfogalmazása, mely egyik könyvének címe is:
„Too much invested to quit.” (Már túl sokat belefektettünk, nem szállhatunk ki.)
Te mibe fektettél olyan sokat, hogy úgy érzed nem szállhatsz ki?
Felhasznált irodalom:
Mérő László – Mindenki másképp egyforma Tercium Kiadó 2007.
Fotó:
Alexander Grey forrás: unsplash.com
Vélemény, hozzászólás?